A jövő sztárjai – Paxton Lynch

A két legjobbnak vélt irányító, Goff és Wentz után nézzük meg, kinek van a legnagyobb esélye felérni a dobogóra, hogy akár a harmadik kiválasztott QB legyen a 2016-os NFL Drafton. A korábban bemutatott játékosok mellett Paxton Lynch még az ebből a classból, akit minden bizonnyal már az első körben ki fognak választani, hiszen remek adottságokkal bír, és a benne rejlő potenciál még a vetélytársainál is nagyobb lehet. Ismerjük meg most őt!

Lynch a texasi San Antonio városában látta meg a napvilágot 1994.02.12-én. A középiskolai tanulmányait és futballkarrierjét már a floridai Deltona városában lévő Trinity Christian Academyn folytatta, ahonnan – a rivals.com szerint – 3 csillagos (szinte sehol sem jegyezték) tehetségként a Memphis egyetemhez kötelezte el magát. Az első egyetemi évét „kiülte”, tehát nem focizott, de második Memphisben töltött évében már a Tigers kezdő irányítójaként mutatkozhatott be a csapatban, ahonnan aztán senki se tudta kirobbantani. Töretlen fejlődést mutatva minden évében sikerült a játékát egy fokkal magasabb szintre emelnie, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy számos iskolarekordot döntött meg utolsó, 2015-ös évében, mielőtt a draftra jelentkezett volna.

Lynch első ránézésre nem egy tipikus irányító alkat, 6’7-es (~201 cm) magasságához 245 font (~111 kg) társul, amivel mondhatni óriásként hat az irányítók között. Testalkata mellett atletikussága is figyelemre méltó, egyáltalán nem kelti a lomha irányító képét, sőt, nagyon fürgén mozog és tud kiszabadulni a nyomás alól és megfutni a szükséges yardokat, illetve kimozogni a zsebből, ha olyan játékot hívnak rá. Csapata egyik legveszélyesebb fegyvere volt lábon, tipikusan egy scrambler QB-ként kell őt elképzelni, yardjait inkább „nem tervezett”, sokszor a kényszer szülte futásokból szerezte. Alkatához mérten, karjai is igen erősek, nem nagyon okoz gondot számára az 40-50-60 yardos bombák eleresztése sem. További pozitívum, hogy a tenyere is megfelelően nagyméretű (10 ¼ inch), amire több megfigyelő vagy koordinátor igen kényes.

Játékának pozitívumait vizsgálgatva ki kell térni a karerősségéből, pontosságából és időzítéséből fakadó előnyökre. Bár a memphisi passzjátékban nem a hosszú, mély dobások domináltak, mégis nagyon jól tudta megoldani ezt a feladatot Lynch. Labdái nagyrészt jó sebességgel, szép ívben és rendre megfelelő helyre mentek.

Ahhoz, hogy egy dobás így legyen kivitelezve, nemcsak erős kar vagy pontosság szükséges, hanem jó lábmunka is, hiszen ez alapozza meg a törzs és közvetve a váll/kar megfelelő tartását és működését. Nem sok helyen említik meg, de a draftra jelentkező irányítók között kevesen rendelkeznek jó lábmunkával. Nos, ez Paxtonnál sem kiváló, de a testalkatához mérten egészen jó, képes jól mozogni és fellépni a zsebben, ha erre van szükség.

Bizonyos szituációkban jól tudja segíteni elkapóit a labdáival, melyek egészen szűk, de kiváló helyre vannak helyezve. Ez ilyen passzaira nyugodtan lehet mondani, hogy NFL színvonalúak:

A Memphis játékára jellemző volt, hogy sok olyan játékot hívtak Lynchre, ahol a zsebből kimozogva, futás közben kellett passzolnia. Ugyan a támadófal egészen jó munkát végzett általában előtte, azonban akadtak olyan játékok, amikor egy szabad védő rontott felé, ilyenkor hasznára vált a sok elmozgás, és meg tudta oldani a szituációt.

Jellemzően, nem esett kétségbe az ilyen játékoknál, többször sikerült szorult helyzetben jól passzolni vagy kiszabadulni a beomló zsebből és akár megfutni a first downt. Mindezt, annak köszönheti, hogy a zsebet nagyon jól, szinte tökéletesen érzi, tudja mikor érdemes tovább várni és „kiterjeszteni” a passzjátékot, illetve mikor kénytelen lábon megoldani a feladatot. Ehhez az érzékéhez párosul a jó látása, mely hasonló helyzetekben rendre ki tudta segíteni.

Az improvizáció mellett option játékokban is magabiztosan lehetett futást hívni rá, testi adottságaiból fakadóan nem mindig könnyű földre vinni, és külön kiemelendő, hogy nem fél az ütközéstől, nem egy olyan helyzet volt, amikor az első kísérletért a darálóba is hajlandó volt bemenni.

Az egyetemi pályafutása során, rengeteg olyan támadójátékot hívott a Memphis, ahol Lynch play action után passzolt, ez az eleme a játéknak teljesen beépült repertoárjába, könnyen tudja kivitelezni. Mondani se kell, hogy ez szintén jó ajánlólevél az NFL-be, hiszen nem sok, a draftra érkező irányító tudja jól „eladni” a futást.

Ki kell emelni, hogy a csapata egyik vezéregyénisége volt, annak ellenére, hogy nem választották kapitánnyá. Képes volt nehéz szituációkban felülkerekedni a hibáin, és akár 10-14 pontos hátrányból is meccseket megfordítani. Győztes alkat, aki akár az egész csapatát fel tudja tüzelni a hozzáállásával.

Játékának egyik legnagyobb és legsúlyosabb hiányossága, a rövid- és középhosszú, könnyűnek mondható passzok inkonzisztens kivitelezése. Számos alkalommal sikerült célt tévesztenie és pontatlan passzt adnia akár üresen lévő elkapónak ilyen helyzetekben. A zsebből való kimozgások során gyakran engedte el a labdát a hátsó lábáról, így növelve a passz veszélyességét. Sok dobását jellemezte ilyenkor a labda lassúsága, lomhasága, hiányzott a megfelelő spirál a passzokból.

A labdát sokszor nagyon szűk helyekre lőné be, amit sok esetben leütött passzok vagy interceptionök követnek. Ez a profik között már az első perctől fogva meg fogja bosszulni önmagát, így kénytelen lesz fejlesztenie az ilyen passzoknál az ütemérzékét, illetve a megfelelő labda elhelyezést.

Az elkapóit legtöbbször igen nehéz helyzetbe hozta ezeknél a passzoknál, rengetegszer kaptak nagyobb ütést a WR-ek a nehezebb elkapásoknál, illetve kevés mennyiségű yard jött a lehalászott labdák után. Meg kell tanulnia, hogyan segítse az elkapóit a zsebből való kimozgásai során.

Olykor nem érzi, hogy mennyi ideje van a passz előtt, próbálja kivárni a megfelelő időt, de a védők a vártnál hamarabb odaérnek, és földre viszik sackek formájában. Az NFL-ben ezt még kevésbé fogja tudni erőltetni.

A Tigers offense igen limitált szerepkörbe kényszerítette őt, a rendszer inkább a rövidpasszos játékra alapozott, ritkán láttunk tőle hosszabb passzokat (noha, azokat megfelelően kivitelezte), így azért maradtak kérdőjelek a vertikális passzaival kapcsolatban. Szintén a rendszernek köszönheti, hogy nem sok útvonalat ismer tökéletesen, az elkapói a játékok nagyjából felénél csupán 4 féle route-ot futottak. Kérdéses a védelmek helyes olvasása is, ami egy spread offesnse-ből érkező irányítóra általában igaz. Gyakran az első opció után már passzolt is, nem járta végig a teljes olvasási folyamatot a snap után, melyből a korábban említett, erőltetett passzok születtek. Ahhoz, hogy a következő szinten, egy profibb támadórendszerben legyen stabil kezdő, rengeteget kell tanulnia és dolgoznia, közel sem kész „termék”.

Lynch a 2015-ös college football egyik legnagyobb sztárja volt, aki korábban kevés figyelmet vonzott magára, de a szezon során már sokan a legjobb irányító prospectnek kiáltották ki. Azzal, hogy jelentkezett a 2016-os NFL Draftra, valóban a legjobbak (top 3) közé került, de azt nehéz elmondani róla, hogy a legkiválóbb quarterbackje lenne ennek a classnak. Goff és Wentz (ebben a sorrendben) bőven előtte vannak, de ha a benne rejlő potenciált nézzük, akkor sok jó várhat még rá. Viszonylag keveset láttunk belőle, a játék több aspektusában is fejlődnie kell, de egy jó helyre kerülve stabil kezdő lehet a ligában.

Ha hasonlítani akarjuk valamelyik profi játékoshoz, akkor Blake Bortles is feljöhet elsőnek, aki hasonlóan kis egyetemről és nagy(?) upside-dal érkezett, de fel lehet fedezni a játékában némi Marcus Mariotás jelleget, amit az egyetemi támadórendszernek köszönhet. Ő maga egyébként Cam Newtont hozta fel hasonlatként.

Hogy milyen rendszer, illetve csapat lenne neki a legmegfelelőbb, azt nagyon nehéz megmondani, de mindenképp olyan helyen tudom elképzelni őt, ahol a spreadhez hasonló, rövid passzos támadószisztéma alakult ki. Így, adja is magát a helyzet, hogy Chip Kelly kezei alatt San Francicoban dolgozzon, de Philadelphia se lenne földtől elrugaszkodott elgondolás a Doug Pederson-féle rendszert ismerve. Hogy 1/7-en vagy 1/8-on megéri-e kihúzni őt, azt erősen kétlem, de ha az első négy választás során kimegy Goff és Wentz, akkor egy elvadult pickkel nem esélytelen, hogy már a top 10-ben hallani fogja a nevét. Reálisan nézve úgy gondolom, inkább az első kör utolsó negyedében lenne a helye. Mindenesetre kizártnak tartom, hogy ne az első napon hallja a nevét.

(A gifekért köszönet a draftbreakdown.com, a sbnation.com és a gifscouting.com oldalaknak)

[/ppp_patron_only]