Connect with us

Játékos Portré

Az ember, akit Gronk előtt húztak

Torell Troup szezon közbeni vasárnapjai nem úgy telnek, mint egy átlag visszavonult játékosé vagy az egyszeri amerikai futball kedvelőké. Hiába készült egész életében a focira, nem tudja az ez által kapott örömöt megélni, nem követi vasárnaponként az NFL világát a Buffalo Bills korábbi defensive tackle-je. Mégis mindig tudja, hogy a New England Patriots sztár tight endje, Rob Gronkowski mikor szerez egy újabb touchdownt. Mégis hogy lehet ez, hogyha szinte teljesen elzárkózik valaki az NFL-től? Úgy, hogy gyakorlatilag azonnal megszólal a telefonja, amint Gronk TD-t szerez. Ismerősök tömkelege csörgeti meg Troupot, hogy a defensive tackle tudomására hozzák, hogy Gronk mekkora király lett a ligában, míg ő gyakorlatilag eltűnt a süllyesztőben.

„Ha Gronkowski legalább egy touchdownt szerez, legalább 10-15 tweetet kapok rögtön. Édesanyám azt mondta, hogy ne törődjek velük. Ez persze nagyon nehéz az egész szituáció miatt.”

De miért lenne releváns egy defensive tackle pályájának és egy tight end pályájának az összehasonlítása? A válasz egyszerű: Torell Troupot a 2010-es draft második körének 42. helyén draftolta a Buffalo, közvetlenül Rob Gronkowski előtt.

A két játékos azóta teljesen különböző utat járt be. Gronkowski a liga egyik legnépszerűbb figurája, Super Bowl gyűrűvel rendelkezik, megveszi a helyi egyházközség kisbuszát és partybusszá alakítja, amivel az egész országot járja, majd idővel busz helyett partyhajót indít a saját szigetére. Ezzel szemben Troupról alig tud bármit is az ember, csak egy újabb bust lett a Buffalo Bills történelmében.

„Azt még el tudtam fogadni, hogy a szurkolók szemében bust vagyok. Tudom, hogy a Buffalo már korábban is draftolt egy csomó olyan játékost, akik nem feleltek meg az elképzeléseiknek.  Számomra az fájt leginkább, hogy azt követően, hogy mindent úgy tettem, ahogy az edzőim kérték tőlem, ők maguk mondták ugyanezt, majd dobtak ki. Leginkább a büszkeségem sértette, jobban, mint bármi – ez ellen nem tudtam tenni. Szerettem ott lenni, szerettem a csapatot és a szurkolóinkat egyaránt.”

2011-ben, amikor Gronk több TD-t szerzett, mint bármelyik tight end korábban a történelem során, Troup úgy szedte a különböző fájdalomcsillapítókat és gyógyszereket, mint más az M&M’s cukorkát. Az egész szezont törött csigolyákkal játszotta végig – a belé ültetett lemez csúszkált és állandóan nyomta az idegeket. A csapattársai azt mondták, hogy hagyja abba, az edzői viszont – állítása szerint – azt mondták, hogy játszania kell. Egészen addig játszott, amíg az L4-L5 csigolyák „összeolvadása” véget nem vetett karrierjének.

„Látták, hogy milyen fájdalmaim vannak, de én mindent meg akartam tenni, amit mondtak nekem, ilyen vagyok. Sosem szóltam vissza senkinek, vagy mondtam azt, hogy én nem akarok játszani. Nem érdekelt milyen fájdalmaim voltak, ha azt mondták, hogy játszanom kell, akkor játszottam. Egészen a végsőkig.”

Troupra újonc évében (2010-ben) 3-4. opcióként tekintettek, de így is sikerült egy egész tisztességes elsőévet teljesítenie a profik között – 15 meccsen lépett pályára, kétszer kezdőként, ez alatt 11 solo tackle és 12 assist került a neve mellé. Az ezt követő offseason során nagy formába lendült, gyakorlatilag tarthatatlan volt a training campek alatt. Ráadásul a 2011-es szezonban remek helyzetbe került azzal, hogy nyomás nélkül játszhatta volna végig a szezont a frissen draftolt Marcell Dareusszal és a rutinos Kyle Williamsszel együtt.

„Megöltem a támadófalat. Eric Wood jó barátom volt (a Bills ekkori centere), de a pályán szétszedtem és nem tudott kezelni.”

A training campek alatti történéseket nyilván az edzők és a játékostársak is észrevették, a rengeteg dicséret és biztató szó pedig tovább doppingolta Troupot. Még a general manager, Buddy Nix sem tudta titkolni izgatottságát a játékos teljesítményét látva az edzőtáborban.

„Ilyen játékosokat alig lehet találni. Amellett, hogy egy nagy, erős játékos, a lábmunkája is hihetetlen.”

Troupnak Gronkowskival ellentétben nem volt túlságosan nagy múltja sérüléseket tekintve. Gronk kihagyta a teljes utolsó évét egy hátműtét miatt. Troup első egyetemi évében a térde miatt néhány meccset kihagyott, de azt leszámítva gyakorlatilag minden mérkőzésen pályára tudott lépni. Szóval nem igazán volt előzménye annak, hogy ennyire sérülékeny lesz, mint amilyenné végül vált a defensive tackle. Az első profik közt szerzett sérülését követően azonban hirtelen megindult lefelé a karrierje.

Kezdődött minden azzal, hogy egy Wood elleni 1v1 drill során eltörte az ujjpercét a jobb csuklójával együtt. Ezt követően egy hétig nem edzett, majd a Detroit elleni utolsó előszezon meccsen megrepedt a csigolyája, de elmondása szerint annyira fel volt pörögve, hogy ezt észre sem vette. A meccset követő szerdán már úgy érezte, mindkét térdínja meghúzódott, erre érzéstelenítőket kapott. Azonban mindössze a szezon első három meccsét hagyta ki, majd visszatért. Utólag persze máshogy tekint a történtekre Troup:

„Most már könnyű azt mondanom, hogy a seggemen kellett volna maradnom, de fiatal voltam és hülye. Erre pedig az egész karrierem ráment.”

Amíg New Englandben nem tértek magukhoz a szurkolók Gronk csodálatos 17 TD-s, 1300+ yardos és Super Bowlba vezető szezonja során, addig Buffalóban csak a szomorúság uralkodott. A csapat 5-2-es nyitányt követően 6-10-zel zárta az alapszakaszt. Eközben Troup is állandóan egészségügyi problémákkal küzdött. A játékosok azt mondták, hogy pihenjen, ne játsszon, míg az ezdői stáb más állásponton volt.

Ennek köszönhetően Troup rutinja viszonylag egyszerűnek volt mondható: fájdalomcsillapító tabletták az edzéseket megelőzően, meccsnapokon pedig Toradol injekció. Ez a Toradol rendkívül veszélyes mellékhatásokkal járhatott – vese leállás, májkárosodás és belső vérzés a gyomorban vagy a belekben. 6 meccs kezdődött ezzel a „szertartással”, emellett még különböző izomlazítókat kapott.

„Annyira felpörgettek, hogy nem éreztem semmit. Visszatekintve fogalmam sincs miért játszottam, nem is volt különösebben jó évünk, de ha azt mondták, hogy játszanom kell… rájuk hagytam, biztos jobban tudják nálam. Ha valaki azt mondta volna, hogy betört fejjel is játszanom kell, akkor játszottam volna.”

Troup tehát játszott, majd szenvedett folyamatosan, körforgásszerűen. Joggal jöhet a kérdés, hogy mégis kik kényszerítették arra, hogy játsszon?

„Mindenki a játékostársakon kívül. A vezetőedző, a védő koordinátor és a GM is. Nem érdemes sérülten játszanod, mert az edzők nem törődnek azzal, hogy mi lesz veled.”

Troup szenvedését látva nem kellett volna, hogy kérdés legyen az IR-re kerülése, azonban a Billsnél máshogy gondolták. Nem akarták kinevettetni magukat azzal, hogy beismerik, hogy a nagy reményekkel draftolt második körös használhatatlan lett. Semmiféle tájékoztatást nem adtak arról, hogy milyen súlyos is a sérülése. A csapattársakon kívül senki nem tudta, hogy mekkora is a baj. Ők viszont nap mint nap látták Troup szenvedését: nem egy edzésen zokogott fájdalmában. Amikor egy másik 140 kilós játékos ráesett, akkor a korábbi derékproblémája során beültetett lemez tovább csúszott és még nagyobb fájdalmakat okozott.

Egy idő után azonban nem bírta tovább. Történt, hogy Miamiból hazautazva nem csak hogy ülni nem bírt egy széken, hanem a 3 széken való fekvés is borzalmas fájdalommal töltötte el, a következő héten alig edzett, de vasárnap ismét az oldalvonal mellett volt harcra készen a szokásos ok miatt:

„Azt mondták játszanom kell”.

A bemelegítés során rövid, 5 yardos sprinteket kellett volna futnia, de nem hogy futni nem tudott, a derekát alig bírta hajlítani. Könnyek közt, a hátán vitték be az orvosi autóval az öltözőbe. Ekkor már a Bills vezetősége is belátta, hogy muszáj lesz megműteni Troupot. A műtétet követően pedig már nem épült fel, nem lett a régi.

A műtétet követően függővé vált. Nem bírt fájdalomcsillapítók nélkül élni. A kibírhatatlan fájdalmak okát a Tornadolban és a korábban szedett pirulákban látták sokan, illetve mivel ezekhez hozzászokott korábban a szervezet, a normál fájdalomcsillapítók normális dózisa pedig már nem tudta csillapítani Troup fájdalmait. Nem tudott 10 percnél többet ülni, 15 percnél többet állni. Gyakorlatilag tönkretették.

2012-ben ismét IR-re tették, de Nixék megmondták neki, hogy nem fognak a helyére hozni senkit a draftról, továbbra is élvezi a vezetőség bizalmát. Ezzel csak egy probléma volt, az év végén kivágták a vezetőedzőt, Nix pedig lelépett. Maradt tehát Troup, akinek szempillantás alatt elszállt mindene. 2013 augusztusában kivágta a Bills, majd Oaklandbe került, ahonnan szintén kivágták a következő nyáron.

Troup nyilvánvalóan sérült volt, mégis adódik a kérdés, hogy miért játszott. Miért nem lépett közbe a Bills? A játékosoknak elnyűhetetlen szuperhősként kell viselkedniük, hogy megkaphassák a dollármilliókat, amiből életük hátralevő részét kell kigazdálkodniuk. Mindezt nagyon gyorsan kell megkeresniük, az átlag NFL karrier valamivel kevesebb, mint 3 és fél évig tart (3,3 év).

„Ez egy nagyon jó kérdés, de a választ a mai napig sem tudom. Az NFL egy üzlet, amit meg akarnak tőled kapni, azt meg is fogják, aztán eldobnak. Sokan például ezért hezitálnak, hogy játszanak-e sérülten, mert nincsen semmiféle lojalitás. Ha pedig sérülten játszok és rosszul teljesítek, akkor pedig kivágnak. Nincs jó döntés.”

Egy interjúban aztán Nixnek is feltették ezt a kérdést:

„Mindenkinek más fájdalomküszöbe van és ezt saját magán kívül senki nem tudja jól megítélni. Az orvosoknak nem volt ellenvetése a játékával kapcsolatban. Az edző pedig abból indul ki, amit hall. Ő is olyan, mint a többi – mindenképpen játszani akar. Ezeket a játékosokat pedig szinte egy dologtól kell megvédenie a vezetőknek, saját maguktól. Ez viszont elég nehéz feladat.”

Troup is olvashatta a sérült jelentéseket az adott hétre vonatkozólag, gondolhatta, hogy akik kiülik a meccset azok hosszabb távon gondolkodnak. Ő nem ilyen volt, de meg tudta érteni, hogy miért teszi ezt a többi játékos.

A Bills védelme katasztrofális volt a 2011-es szezonban, 139 yardot engedtek futásokból meccsenként, amiben vastagon benne volt Troup is, amíg pályán volt. Kyle Williams volt az egyik olyan csapattársa, aki a sebészek keze alá fekvésre ösztökélte.

„A srácoknak meg kell tanulniuk kezelni a belső hangot. Tényleg akarom én ezt csinálni? Tényleg megéri ez az egész? Sok fájdalommal járhat? Képes leszek-e visszatérni? Rettentő nehéz a döntés, én tudom, megjártam ugyanezt az utat a két Achilles-szakadásom idején. Mindenből vissza lehet térni, ha mindent a maga idejében csinál az ember. Ha nem így teszel, akkor hiába tűnik hirtelen jobbnak, hosszú távon csak rosszabb lesz.”

Troup 2015-ben már tisztán gondolkodik és azt kívánja, bárcsak publikussá tették volna a sérülését 2011-ben. Ez a fajta derékműtét, amit rajta végeztek, elsősorban 60-70 éves korban esedékes a civileken.

„Azt mondták, egy ilyen műtét után nehéz megélni a mindennapokat.”

Nem is hazudtak neki. Minden nap egyre nagyobb fádalmai vannak. Fáj a keze, a feje és a lábában még most is érzi azt az égő zsibbadást. Úgy számol, hogy egy, esetleg kettő komolyabb hátműtét még vár rá a jövőben. Manapság jógázik és fogyókúrával próbál aktív maradni. Alapítványán keresztül pedig rászoruló gyerekeknek igyekszik biztosítani az iskola utáni sportprogramok finanszírozását. Úgy tűnik sikerült a rendes útra terelnie az életét és erről még a neki szánt tweetek sem térítik le.

„Mindig azt mondják, hogy ’Torell Troupot húztuk! Gronkowskit kellett volna!’. Magamban pedig azt gondolom, hogy ez akár fordítva is megtörténhetett volna.”

Azt láthatjuk, hogy Gronkowskiból milyen játékos lett, arra a kérdésre viszont már nem fogunk választ kapni, hogy Torell Troup milyen játékos lett volna. A végső megítélése érdekes lehet. Nyilvánvalóan bustként kell elkönyvelnünk, mert egy tehetséges játékosról van szó, aki egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Enyhítő körülmény a kategóriában, hogy nem a pályán kívüli hülyeségei miatt nem sikerült maradandót alkotnia. Súlyosbító körülmény, hogy részben magának is köszönheti, hogy nem műtötték meg korábban, nem csak az edzőknek, hiszen ha rendesen kommunikálta volna a stáb irányába, hogy milyen fájdalmak gyötrik, akkor nem biztos, hogy kitették volna ennek a veszélynek. Egy kiváló nose tackle lehetett volna belőle a Bills 3-4-es sémájában, azonban nem lett belőle más, mint a srác, akit Rob Gronkowski előtt választottak és hatalmas bust lett.

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2024 FK Media Group