Draft
Draft-értékelő: Corner még nincs, minden más van
Az előző szezon megmutatta, hogy hiába van tele a Baltimore kezdője remek képességű játékosokkal, a csapaton végigvonuló sérüléshullám és a minőségi backupok hiánya miatt gyakorlatilag dobhatta ki a kukába a teljes 2015-ös szezont a Ravens.
Mindezek tetejébe még a csapat egyik legfontosabb szabadügynökét, Kelechi Osemelével sem sikerült zöld ágra vergődni a szerződését illetően, így az ő távozásával és Monroe folyamatos sérülései által keletkezett űr betöltése volt a prioritás a draft első napján. Az 1/6-os választás, illetve a draft addigi folyása azt jelenthette, hogy Ozzie Newsome a két legjobb támadófal-prospect, Laremy Tunsil és Ronnie Stanley közül választhatta ki a Ravens jövendőbeli franchise vakoldali tackle-jét. A GM választása utóbbira esett – többek között Tunsil úttörő füvezési módszerének köszönhetően is – és habár Stanley-t egy kicsivel gyengébbnek tartották, mégis jó húzás lehet ez.
Passzblokkolásban olyannyira kiváló, hogy a tavalyi évben nem volt olyan mérkőzés, ahol kettőnél több nyomás érkezett volna az ő oldaláról a Notre Dame irányítója felé, valamint futásblokkolásban is hatékonynak bizonyult: a Notre Dame futásainak 45%-ában ért el 5 vagy több yardot, ami az ötödik legjobb arány volt az FBS-ben. A pickkel gyakorlatilag mindenki nyert, egyedül Eugene Monroe nem, aki feltehetően visszaszorul a depth charton. Ez persze nem meglepő, hiszen az elmúlt két évben 16 mérkőzést kihagyó Monroe nem jelent hosszú távú megoldást a kezdő posztra, azonban van olyan jó, hogy a rotációban valahogy megtalálják a helyét. Ha esetleg mégis Monroe marad a bal oldali tackle pozícióban, akkor baloldali guardként számíthatnak rá. Stanley-vel kapcsolatban a legnagyobb kérdés, hogy milyen gyorsan tudja majd felvenni a liga ritmusát, hiszen feltehetőleg már az első héttől kezdve a keresztszalag-szakadásából visszatérő Flaccot kell védenie.
Napi értékelés: A
A második nap a Ravens a védelmét igyekezett megerősíteni, így először a második körben kihúzták a külső linebacker Kamalei Correát a 42. helyen, majd a harmadikban a defensive end Bronson Kaufusit a 70. választásként.
Nem is gondolkodtak nagyon másban a második körben a hollóknál, hiába húzhatták volna ki Myles Jacket, a pass rusher Noah Spence-t vagy a szintén linebacker Reggie Raglandot, inkább letrade-eltek 6 hellyel, hiszen így is meg tudták szerezni azt, akit szerettek volna, ráadásul még extra pickekkel gazdagodtak a csere következtében. Correa kiváló pass rusher, ezt már az egyetemen is bizonyította, utóbbi két szezonjában 19 sacket és 30 tfl-t (tackle for loss) szerzett. Sebessége kiváló és pár lépésből is nagyon könnyen ülteti be a hintába ellenfelét vagy éppen tolja rá az irányítóra, valamint pálya mindkét oldalán egyaránt bevethető.
Külső linebacker draftolása is időszerű volt már a Ravensnél, hiszen a csapat két kezdője, Elvis Dumervil és Terrell Suggs is jócskán benne vannak a korban – mindketten 30 felett vannak már – így elengedhetetlenné vált a fiatalítás a poszton. Arról nem is beszélve, hogy Courtney Upshaw is távozott az együttestől, így Correának nem csak a passs rushban lesznek komoly feladatai, de a futás elleni védekezésben is helyt kell állnia – utóbbiban még van hova fejlődnie. Méreteit tekintve nem nagyon hasonlít sem Suggshoz, sem Dumervilhez: Suggsnál majdnem 10 kilóval könnyebb, Dumervilnél pedig 10 centivel magasabb.
Kaufusi húzását követően az idei zsinórban a harmadik draft, ahol az első három kör egyikében választ a védőfalba játékost a Ravens, pedig a rostert látva nálam a cornerback poszt élvezett volna elsőbbséget a védőfallal szemben. A 24 éves újonc biztos fog játéklehetőséget kapni, hiszen a korábbi kezdő DE-t, Chris Cantyt kivágták az offseason során, a rosteren maradtak pedig nem igazán veretesek. Mind pass rushban, mind futás ellen jól védekezik (utóbbiban annyira jól teljesít, hogy a PFF-nél az idei draft class belső falemberei közt az ötödik legjobb volt ilyen téren).
Napi értékelés: B-
Az utolsó nap aztán volt itt minden, kis túlzással, amelyik posztra nem húzott a Ravens, az nincs is. Amit hiányoltam a harmadik körből, azt megkaptam a negyedik elején: a cornerback draftot Tavon Young személyében. Young nem számít kezdő kalibernek, habár tehetsége meglenne hozzá, méretei miatt a széleken nem igazán használható. A nickelback posztért viszont simán fel tudja majd venni a versenyt Kyle Arringtonnal, Will Davisszel és a többiekkel. A line of scrimmage-dzsel párhuzamosan rendkívül jól mozog, ezt kihasználva válhat playmakerré a Ravensben.
Ha Joe Flacco a csapatod irányítója, akkor miben bíznál, mintsem az erős karjában. A Ravensnél is így gondolkodnak, tavaly első körben elhozták Perrimant, aki idén már pályára is léphet remélhetőleg, plusz hozták még Mike Wallace-t a piacról és hoztak még egy mélységi célpontot Chris Moore személyében. Moore előző évében majdnem 22 yardot átlagolt elkapásonként (40 elkapással zárta a szezont), 815 yardjának pedig 54%-át szerezte legalább 20 yardos átadásból, Cincinnattinél szerzett 26 TD-je pedig sulis rekord. Flacco hosszú passzaiból egész tisztességes szezonokat rakhat össze Moore, de 4-5. számú opcióként nem feltétlenül robbant majd az első éveiben, hiszen pont a WR poszt az, ami a leginkább telített Baltimore-ban jelenleg. Ahhoz pedig, hogy magasabb helyre kerülhessen a rotációban nem lesz elég az egydimenziós játéka, mivel nem elég gyors, hogy rövid úton el tudjon szakadni őrzőjétől.
Hiába húzott Newsome első körben tackle-t, a tavalyi évet látva nem szeretné a véletlenre bízni a dolgokat, így rögtön választott még egyet a negyedik körben. Alex Lewis értelemszerűen nem a kezdő pozíciók valamelyikét hivatott betölteni, de az első számú backup posztra van esélye beérni. Ezért Urschellel és Hursttel kell megküzdenie. Ha sikerül, 2 éven belül akár kezdő is lehet, hiszen a jelenlegi jobb oldali tackle Rick Wagner szerződése lejár a következő szezon végén. Egyértelmű project pick az övé. Egyetemen baloldali tackle volt, de Stanley-vel a fedélzeten nem valószínű, hogy alapesetben odakerülne – persze a sérülések mindent felülírnak – így elsősorban a jobb oldali tackle posztra ácsingózhat.
Harbaugh-tól Harbaugh-hoz: röviden ezzel lehetne jellemezni a DT Willie Henryt, aki a Michiganen még Jim Harbaugh keze alatt dolgozott, most pedig John oldalvonal melletti tajtékzásainak lehet szem- és fültanúja. Három évig folyamatosan kezdő volt a Michigannél. Sokoldalúsága miatt pedig biztosan helye lesz a rotációban Jernigan, Williams és Davis mellett. Utolsó évében 6.5 sacket és 10 tackle for losst jegyzett. Jól kigondolt rotációval nagyon ígéretes lehet ez a Ravens pass rush.
A Ravens futójátékával tavaly rengeteg probléma volt. Leginkább az, hogy teljesen súlytalanok voltak, főleg az endzone-ba jutás volt a legnagyobb gyengeségük. Forsett és Allen összesen 3 TD-t tudtak felmutatni a tavalyi év során, ami elég siralmas teljesítmény – ezen még az sem változtat, hogy még Taliaferro is fel tud mutatni egy hatpontost a futók közül. Ezt tapasztalva elég egyértelmű, hogy kell valami upgrade a posztra, ezt pedig Keenan Dixonban látja a vezetőség. Az NCAA történetének második legtöbb TD-jét szerezte 87-tel és NCAA rekordot állított fel azzal, hogy 38 mérkőzésen szerzett legalább egy hatpontost. Ezeket a statokat olvasva joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért is csúszott ilyen sokáig, ha ekkora touchdown-gyár. A válasz egyszerű, egy teljesen átlagos felépítésű játékosról beszélünk, aki nem is igazán robbanékony és nem is igazán erős. A fizikai hiányosságait azonban jól kompenzálja skilljeivel, elkapásban és futásban is nagyon ügyes futóról beszélünk.
Tavaly például 1070 yardot és 19 TD-t szerzett futásból, elkapásból pedig 467 yardot és 7 TD-t jegyezhetett. Képességeit tekintve a legjobb elkapni is képes futó már most a rosteren, de futásban Forsett még biztosan és talán Buck Allen is előtte van a rangsorban, azonban nehezen tudom elképzelni, hogy a harmadik downos futó szerepét ne ő töltené be majd.
Correa választásánál írtam, hogy már a vezetés gondol a Suggs-Dumervil utáni időkre, így a fiatalítás jegyében az ötödik körben is hoztak egy külső linebackert Matt Judon személyében. Ő nyilvánvalóan project pick, de tavaly elért 20 sackje a Grand Valley-ben mindenképpen jó kiindulási alap, de nem kell ebbe túl sokat belelátni, hiszen ezt a mennyiséget alacsonyabb osztályban érte el.
A hatodik körben pedig érkezett egy elkapó, Keenan Reynolds és egy cornerback, Maurice Canady. Előbbinek a poszt telítettsége miatt nem sok esélye lesz a húsosfazék köré kerülnie, elsősorban visszahordóként lehet szerepe a csapatnál, esetleg slot recieverként. Az ő története érdekes, hiszen a Patriots long snapperéhez, Joe Cardonához hasonlóan ő is a Navyn végzett így nála az egyik nagy kérdés, hogy engedi-e a haditengerészet Reynoldsot, hogy üldözze NFL-es álmait – jelenleg úgy néz ki, hogy nem hívják be szolgálni. Másik érdekesség vele kapcsolatban, hogy a Navynál eltöltött évei alattt irányítóként játszott és nem is akármilyen számokat hozott. FBS rekordot állított fel 88 touchdownjával, valamint a legtöbb irányító által futott yard is az ő nevéhez köthető (4559 yard).
Canady a cornerback posztot nézve akár komolyabb feladatokkal is szembesülhet majd, mint az idősebb játékosok felszereléseinek cipelése. Fizikai méretei jók, ám a scoutok a legnagyobb problémának vele kapcsolatban a játékos agresszivitását hiányolják, kérdés, hogy ezen mennyit tud majd változtatni a jövőben.
Napi értékelés: B
A Ravens tehát igyekezett a fontos hiányposztokat feltölteni az első két napon, majd a harmadikon a rotációba igyekeztek olyan játékosokat hozni, akikből hosszabb távon akár kezdők is lehetnek, plusz a harmadik nap legnagyobb stealje is Newsome érdeme (Dixon). Ha idén elkerülik a komolyabb sérülések a csapatot és az újoncok is beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, akkor egy a tavalyelőttinél is jobb támadósor és egy ligaelit pass rush lehet Baltimore-ban.
Összesített értékelés: B