Draft-értékelő – csak a szokásost kaptuk a Cowboystól

A játékosbörze utáni értékelések sose a legkönnyebb, legnemesebb feladatok, hiszen ilyenkor szinte képtelenség megjósolni, hogy egy adott választás mennyire lehet jó vagy rossz az őt választó csapat rendszerében. Ilyenkor csak az egyetemen látottakra, illetve az egyes felmérőkön mutatott produkciókra lehet támaszkodni, és viszonyítani a látottakat az adott csapat szükségleteihez, elvárásaihoz, igényeihez. Nincs ez másképp a Dallas Cowboys csapatánál sem, akik az utóbbi néhány év (persze, van kivétel is – Morris Claiborne) első körös választásait nagyon jó menedzselték, azonban hátrébb már kevés olyan embert találtak, aki megragadt volna a csapatban. Vajon így lesz ez az idén is? Egyelőre úgy tűnik, hogy minden adott, hogy a minta folytatódjon.

1/4 Ezekiel Elliott, RB, Ohio State

Ha az ember nem Cowboys szurkoló, akkor elsőre nagyon furcsa lehet ez a választás, hiszen benn volt még ekkor Jalen Ramsey is, akit szintén legalább ennyire kedvel Jerry Jones és csapata. A választás azonban a class legjobb futójára esett, és nem gondolom, hogy ez rossz vagy indokolatlan döntés lenne, még annak ellenére sem, hogy ott van Run DMC egy 1000 yardos szezonnal a háta mögött, illetve jött Alfred Morris, aki nagyon jól illeszthető a jelenlegi Cowboys offenzív sémába. Melléjük/eléjük mi szükség volt Elliottra? Ha rövidtávon gondolkodunk, akkor mindenképpen kevesebb, mintha hosszútávon tennénk ugyanezt. Hogy lehet-e Super Bowlt nyerni Zeke nélkül, az biztos, de hogy vele nem került távolabb sem a Dallas, az még biztosabb. Játéka az egyetemen szinte tökéletes volt, nagyon komplex játékos, és ő is illik a csapat blokkolási sémájába, mondhatni kihagyhatatlan választás. Egy Romo-Elliott duó a jelenlegi támadófal mögött kenterbe fogja tudni verni a 2014-es ’Boys támadósort, ez teljesen biztos, ezáltal a gyengének vélt védelem is többet pihenhet, ami azért nem utolsó dolog, ha már nem dúskál Marinelli a hipertehetségekben. Azt se feledjük el, hogy mire Zeke újonc szerződése lejár, se McFadden, sem pedig Morris nem lesz a csapatnál, így hosszútávon se rossz választás ő, mert korszakos egyénisége lehet a jövő Cowboysának. Nagyon izgalmas támadójátékot várok 2016-ban a csapattól, és egy egészséges Romo, valamint egy penge Elliott nagyon magasra repítheti a Tehenészeket.

2/34 Jaylon Smith, LB, Notre Dame

A legtehetségesebb futó után Dallasban landolt az egyik legtehetségesebb linebacker is. Ez nem hangzik rosszul, kár, hogy valószínűleg az egész 2016-os idényt ki kell majd hagynia, az utolsó egyetemi meccsén – pont az Elliott vezette Buckeyes ellen – elszenvedett térdsérülése miatt. Ilyen szempontból nagyon rizikós választás ez, szinte vak döntés, hiszen ki tudja, hogy egyáltalán mire lesz képes majd a jövőben, még annak tudatában is, hogy Cowboys-közeli orvos műtötte. Többen vélik, hogy a 3. körben is elérhető lett volna még, de egyesek szerint a Patriots lecsapott volna rá, ezért húzta be inkább a dallasi FO. Hiányposztra jött, ez nem vitás, de nem fogja tudni segíteni a védelmet idén, így rövidtávon ez sem tűnik akkora nagy biznisznek. De ha a felvállalt rizikó kifizetődik, akkor 2017-ben egy Pro Bowl-kaliber linebacker fogja tudni segíteni a védelem közepét és előrébb vinni a csapatot, tehát ezt a választást fel lehet fogni egy 2017. évi extra első körnek. Így már nem is hangzik rosszul, de ne szaladjunk ennyire előre, jelenleg egy erős közepes döntés, ami elég ingatag lábakon áll.

3/67 Maliek Collins, DT, Nebraska

Gregory után egy újabb, kevésbé balhés Cornhusker került a csapatba, most a védőfal közepét erősítő Collins. Még egy olyan posztra sikerült draftolnia a Dallasnak, amit (ideig-óráig) megoldott a front office a tavasz során. Viszont tudni kell, hogy Rod Marinelli lételeme, hogy rotálja a védőfalat, ami teljesen indokolttá teszi ezt a döntést, főleg akkor, ha szemügyre vesszük a Thorton mögötti minőségi emberanyagot. Egy nagyon robbanékony, gyors és agresszív defensive tackle-ről beszélünk, és úgy gondolom, hogy nagyon jól fog passzolni a jelenleg alkalmazott védelmi sémához. Az sem mellékes, hogy a nyár során a legjobbak ellen bizonyíthat, így kíváncsi leszek, mit tud majd mutatni az edzőtáborokban.

4/101 Charles Tapper, DE, Oklahoma

Ugyan elég későn, de a legnagyobb neednek vélt defensive end posztot is kilőtte Jerry Jones. Jöhetett volna korábban egy sokkal minőségibb játékos, de végül Tapperre esett a választás, aki ezen a helyen már egy egész jó értéket képvisel. Viszonylag nyers a technikája, de ő is nagyon gyors és jó felépítésű játékos, illik a fal szélére. Nagy valószínűséggel, sok playben lesz a pályán az első 4 meccsen, de nem várok tőle nagy produkciót, hiszen neki még elég sokat kell fejlődnie, hogy a profik között is korrektül megállja a helyét.

4/135 Dak Prescott, QB, Mississippi State

Miután nem sikerült felcserélni Paxton Lynchért, majd a Raiders is beelőzte őket Cookért, elég sokáig kivárt a vezetés, mire a Bulldogs történetének egyik legmeghatározóbb irányítóját kiválasztotta. Beszélnek róla, mint egy fejlettebb verziójú Tim Tebow, de azt gondolom, hogy nem ez a leghelyesebb megközelítés. Nagyon mobilis irányító, de sokkal jobb a lábmunkája a zsebben, sokkal jobban lát a pályán és sokkal pontosabban tud passzolni. Nagy fejlődésen ment keresztül karrierje során, utolsó előtti szezonjában még Heisman-esélyes is volt, aztán az évad végére leromlott a formája. Negyedik körben nagyon értékes választás, aki ugyan nem biztos, hogy Romo utódjának tekinthető, de egy 2-3(-4) évnyi tanulás egy profi rendszerben sokat segíthet a fejlődésének. Red flag vele kapcsolatban, hogy lekapcsolták, mert ittasan vezetett, de ennek ellenére a személyisége nagyon érett és szerethető, így biztosan könnyen bele fog tudni szokni egy új közegbe.

6/189 Anthony Brown, CB, Purdue

A hátsó körökben már szinte lehetetlen olyan játékost húzni, aki azonnal segíteni tudja a csapatot. Ez az állítás Brownra is vonatkozik, aki egy jó felépítésű és villámgyors defensive back. Viszonylag jó eséllyel indul, hogy helyet szerezzen magának a rosteren, hiszen vékonyka a CB poszt Dallasban, ráadásul nagyon jó játékos lehet special teamben, ami nem egy utolsó szempont.

6/212 Kavon Frazier, S, Central Michigan

Egy kisebb iskoláról jött, leginkább nagy ütközéseiről, agresszivitásáról híres játékos, akit elsősorban szintén a speciális egységben láthatunk majd a legtöbbet. Olyan szempontból hasonló helyzetben van, mint Brown, hogy a sefety poszt sem épp életbiztosítás, így egy jó nyári teljesítménnyel nagy eséllyel pályázhat egy roster spotra, de legrosszabb esetben is a gyakorló csapatban simán lehet helye.

6/216 Darius Jackson, RB, Eastern Michigan

Személy szerint, ez a választás nem igazán tetszik, mert jöhetett volna guard/center vagy megint védőfal, de helyette maradt a futóposzt mélyítése. Benne se látok többet, mint egy visszahordó a special teamben, ami önmagában nem rossz, de ebben a helyzetben nem is a legjobb választás. Kicsi esélye van akárcsak a practice squadba kerülésre is.

6/217 Rico Gathers, TE(?), Baylor

A szokásos Jerry Jones-féle csillagharcos is megérkezett, az óriás termetű kosaras, Gathers személyében. Érdekes, hogy utoljára középiskolában focizott, azóta a kosárlabdának szentelte pályafutását, de mindez nem riasztotta el a Dallast. Többen vélik TE-nek, de az is lehet, hogy végül DE pozícióban fogják megtalálni a helyét. Elég vicces pick ő, nem gondolom jó választásnak, és tartom magam ahhoz, hogy a két fal mélyítése nagyobb prioritás, mint egy ilyen Antonio Gates 2.0 keresgélés.

Összességében, azt gondolom, hogy az előző évekhez viszonylag hasonló draftot produkált az NFC East talán legnagyobb várományosa. Volt megint két első körös tehetség, akit ma már magukénak tudhatnak, a középső körökben mélyítették a hiányposztokat, de a hátsóbb körökben nem minden úgy sikerült, mint ahogyan azt sokan várták volna. Ennek ellenére nem volt ez egy olyan draft, ami után szégyenkezni kellene, bár nem is lehet a Cowboyst a legjobbak között emlegetni. Most is inkább a középmezőnyben tanyáznak teljesítményükkel, így az osztályzatok sem lehet az átlagosnál sokkal erősebb.

Értékelés: B-