D’Brickashaw Ferguson – A tövismadár

D’Brickashaw Ferguson tíz évet húzott le a ligában és pont ugyanúgy távozott, ahogy egész karrierje telt: csendben, felhajtás nélkül. Igaz, falemberként azért könnyű elkerülni a rivaldafényt, de az, hogy nem nagyon vették elő az újságok, csak azt jelenti, hogy mindent jól csinált. A balhék helyett inkább a játékra koncentrált, ráadásul nem is akárhogy: karrierje során minden meccsen kezdő volt, soha nem volt sérült és mindössze egyetlen egy snapet hagyott ki a lehetséges 10 708-ból, azt is egy ilyen játék miatt (lehet, hogy a videó csak átkattintás után játszható le az NFL jogszabályai miatt):

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A fenti playben Darrelle Revis volt fent helyette a pályán, hátha egy rakás lateral passzal eljutnak a Dolphins end zone-jába. A kísérlet végül csak arra volt jó, hogy Fergusonnak legyen egy támadójátéka, amikor nem volt pályán. Ezzel együtt a legendás törhetetlensége titkára sokan kíváncsiak voltak:

“Úgy érzem, a jó alvás a legfontosabb dolog. Egyszerűen érzem a testemben, ha nem alszok eleget. Nem jó a hangulatom, nem tudok koncentrálni. A másik szintén fontos dolog a nyújtás. De őszintén szólva hazudnék, ha azt állítanám, hogy ezek miatt van az egész. Fogalmam sincs, miért történt így, ez csak egy égi áldás.”

Apropó áldás: D’Brickashaw nevét a Tövismadarak című sorozat főhős papja, Ralph de Bricassart után kapta. A sorozat 1983-ban készült, öt Emmy- és négy Golden Globe-díjat kapott. A benne játszó Ralph egy ambiciózus, de rendes katolikus pap volt, aki folyamatosan vacillál a szerelem és a hitgyakorlás között. Ferguson szüleinek annyira tetszett a sorozat, hogy a de Briccassart nevet szépen amerikaiasították (de szép szó), majd elnevezték a fiukat D’Brickashawnak.

Fekete öves karatés

Amerikai focis karrierjét a Freeport középiskolában kezdte, majd háromcsillagos tehetségként a Virginia Egyetemet választotta. Kezdetben még csak 118 kilós volt és guardként tartották számon, de szó szerint szépen gyarapodott: annak ellenére, hogy utolsó évében még mindig csak 133 kilót nyomott (ami nem ideális egy offensive tackle-nek), a 2006-s combine-on már 141 kilósan mérlegelt. A hirtelen felszedett kilók azonban nem voltak rá hatással, feketeöves sótókan karatésként és barnaöves teakwondósként könnyen abszolválta a feladatot.

A küzdősportok rendkívül atletikussá és rugalmassá tették, amihez ráadásul erő és egy brutális, 221 centiméteres karfesztávolság társult. A New York Jets nem is habozott, rögtön az első kör negyedik pickjével választotta ki Fergusont, ő lett az első első körös Jets offensive tackle 1988 óta. Ennek örömére kapott egy öt éves, 37,5 millió dolláros szerződést, valamint megörökölte a Dallashoz szerződött Jason Fabini helyét a baloldalon. Ezt követően 160 mérkőzésen kezdet, minden left tackle-ként, miközben háromszor is Pro Bowlernek választották.

Örökös probléma a szerződésével

Nem kérdés, hogy Ferguson remekül ellátta a feladatát, bár soha nem volt egy Hall of Fame kaliberű játékos. Ennek ellenére a minőséget meg kellett fizetni: 2010-ben kapott egy hatéves, 60 millió dolláros hosszabbítást (összesen 8 év, 73,6 milliós szerződése lett így), ami a liga legjobban kereső tackle-jévé tette. Csakhogy a Jetsnél már akkor sem tudtak különösebben jól bánni a fizetési sapkával.

Először 2012-ben kellett Ferguson szerződésével babrálni, akkor 9 millió dollárnyi alapfizetést alakítottak át aláírási bónusszá. Majd 2013-ban is módosítani kellett a kontraktuson, ezúttal 6,41 millió dollárt alapfizetést csoportosítottak át a következő évekre. Ennek persze az lett az eredménye, hogy a tackle az utolsó években baromi sokat foglalt a fizetési sapkából.

2016-ra a helyzet odáig fajult, hogy az elnyűhetetlen, de minőségileg romló Ferguson 14 millióval terhelte a Jets keretét. Ráadásul az elküldésével a Jets 9 millió dollárhoz juthatott volna, ami nagy dilemmához vezetett. A csapat végül megkérte, hogy mondjon le a fizetése egy részéről. Vélhetőleg arra apelláltak, hogy a piac vége felé, aki akart, az már bevásárolt, ami beszűkítette Ferguson további lehetőségeit. Csakhogy a játékos úgy volt vele, hogy bizonyos összeg alatt nem teszi kockára a testi épségét és mindenki meglepetésére bejelentette a visszavonulását.

Ennyi volt a tövismadárnak

Bár váratlan volt Ferguson visszavonulása, a Jetset annyira nem hatotta meg, hisz még aznap cseréltek a Broncosszal Ryan Cladyért. Érezte ezt D’Brickashaw is:

„Bántott, amikor hallottam, hogy a Jets mást keres helyettem. Megdöbbentett, egyszerűen nem ehhez szoktam. Azonban megértettem, hogy ez a foci, hogy van egy természetes folyamat a sportokban. Nem számít ki vagy, egyszer úgy is itt a vége.”

Mint igazi sportembert – akit az egész Jets szervezet, kezdve a játékostársaktól egészen a vezetőségig tisztelt – azonban inkább az zavarhatta, hogy már régóta nincs a legjobbak között: az a felismerés, hogy szabadügynökként nem kapkodnának utána a csapatok:

„Soha nem akartam magam a szerint értékelni, hogy milyen nagy a szerződésem. Helyette a legjobbakkal akartam megküzdeni. Hiába voltam sikeres a karrierem során, nem könnyű folyamatosan magas szinten játszani. Ráadásul a szint egyre csak nő, és amikor egyre nehezebbé és nehezebbé válik elérni, akkor megkérdezed magadtól: meddig tudod még ezt csinálni?” – Ferguson eddig tudta.

[/ppp_patron_only]