Peyton Manning, az Indianapolis Colts és a Denver Broncos legendás játékosa szögre akasztja a sisakját, és teszi ezt minden idők egyik, ha nem legjobbjaként. Nehéz ezzel kapcsolatban bármit is írni, még a gondolat is idegen és félelmetes, hogy nem lép többet pályára a Sheriff. Pedig nem fog.
Azzal, hogy Peyton Manning egy élő legenda, nem mondok újat. Persze ezzel nem kell egyet érteni, de meg merném kockáztatni, hogy valahol legbelül a legnagyobb utálói is tisztelik. Hisz azon felül, hogy egy zseniális játékos, egy hihetetlenül szimpatikus, szerethető ember egy nagyszerű történettel.
Az örökség
Peyton 1976-ban született az 1971-es drafton másodikként kiválasztott Archie Manning második fiaként. Édesapja 12 évig szolgálta a New Orleans Saints csapatát, majd két-két évig a Houston Oilerst és a Minnesota Vikingst. Soha életében nem volt pozitív szezonja, nem játszott a rájátszásban, 35-101-3-as mérlege (26,3%) a legrosszabb, amivel irányító rendelkezik legalább 100 lejátszott mérkőzés után. Ennek ellenére rendkívül tisztelték és tisztelik a karrierje során 340 sacket elszenvedő irányítót, 8-as mezszámát távozása óta senkinek nem adta oda a Saints. De soha nem tudott igazán naggyá válni. Ez a fiaira maradt.
Peytont a középiskola után számtalan egyetem akarta, köztük a Mississippi, apja alma matere, de nem kis felháborodásra a Tennessee-t választotta. Ugyanezt megkapta a médiától később is, amikor úgy döntött, hogy junior éve után nem jelentkezik a Draftra, hanem visszatér az egyetemre megnyerni a Heisman kupát és az egyetemi bajnokságot. Mindezt top1 tehetségként a New York Jets legnagyobb bánatára. Végül úgy jelentkezett az 1998-as raftra, hogy semmit sem nyert és nem őt tartották a legígéretesebbnek.
Akkoriban nagy volt a verseny közte, és később minden idők egyik legnagyobb bustja, Ryan Leaf között. Leaf atletikusabb volt, erősebb volt a karja és nagyobb upside-ot tulajdonítottak neki. Manningnek nagyobb volt a futballintelligenciája, mentálisan és érzelmileg készebb volt az NFL-re. A legtöbb general manager szerint így is Leaf volt jobb, kivéve Bill Poliant, a Colts GM-ét, legalábbis így kerek a történet. Ugyanakkor vannak olyan igen erős hangok, amik szerint Ryan Leaf direkt szabotálta a Coltsos interjúját, késett, hogy direkt felidegesítse Poliant. Ha így volt, akkor sikerült a terve, Polian már két héttel a Draft előtt biztos volt a választottjában.
Amikor Polian elhívta Manninget egy utolsó felmérőre Indianapolisba, közölte vele, hogy hajlandó elárulni, kit fog választani a Drafton, mire Peyton azt mondta:
„Ha engem választasz, garantálom, hogy megnyerjük a bajnokságot és egy remek programot hozunk össze”.
Polian válasza csak ennyi volt:
„De ha nem, szétrúgom a segged!”.
Végül a Colts Manninget választotta.
Sheriff a pályán
Szép, hosszú cikk, amelyen érződik, hogy szívből lett megírva.
Én Peyton Manninggel elég furcsa helyzetben vagyok. Amikor elkezdtem nézni az NFL-t(2007-08 környékén) akkor kifejezetten utáltam őt. Vagyis nem őt, hanem azt a hype-t, ami akkor körülötte volt. De akkor még csak 13-14 éves kis kölyök voltam, aki még csak ismerkedett az NFL-el, és akkor még nem fogtam föl, hogy erről nem ő tehet. Vagy legalábbis csak annyiban, hogy ő folyamatosan jól játszott, ami okot adott a hype-ra. Ám ahogyan teltek az évek, úgy ismertem meg egyre jobban, és idővel világossá vált számomra, hogy ő nem egy beképzeltnagyképűsemmitnemtudó stb. stb. hanem egy nagyon is jó játékos, aki sajnos túl jól játszik ahhoz, hogy elkerülje ezt a rivalldafényt.
Ami tisztelnivaló benne, hogy soha nem láttam, hogy a rekordoktól elszállt volna az agya. A médiának igen, de neki soha. Nem hallottam tle egyetlen olyan nyilatkozatott sem, amikor az egyik éppen aktuális rekorját hozta volna fel önként, és olyat sem, amikor órákig áradozott volna magáról.
Az is szép, hogy a legnagyobb riválisával milyen jó barátságot ápol, pedig ha valakinek, akkor neki mindennél több oka lenne gyűlölnie Bradyt, de szerencsére mindketten tovább tudtak látni azon a vákumon, ami a legtöbb Brady/Manning szurkolót elnyelte.
Szerintem jól döntött, hogy visszavonult. Mindenki tudta, hogy ha marad még egy évet, akkor csúnyán fog véget érni ez a karrier. Így se volt a legszebb, de legalább egy Superbowl győzelemmel fejezhette be a karrierjét, amit kevesen mondhatnak el magukról.
Ja, és csak hogy kötözködjek is egy kicsit. A cikk jó hosszú ezért gondolom törvényszerű, hogy egy-két hiba becsússzon. 2006-ban nem a Ravens volt az első playoff meccse a Coltsnak, hanem még a Chiefs a Wild Card körben. (utána mentek Baltimoreba) Illetve Brady 2011-ben nem volt MVP, (2007 és 2010-ben volt.) így ő nem csak akkor kapott ki Superbowl-on, amikor MVP volt.
teljesen ugyanígy vagyok vele, még az évszámokat illetően is :D (mmint a 2007-8/13-14)
Hűha, hát akkor sok szempontból egy cipőben járhatunk.
Köszönöm :)
És mindkettő jogos észrevétel, javítom is. Ma 8 órát írtam, életem leghosszabb posztja. Sőt!!! Hosszabb, mint a legtöbb beadandóm (19 ezer karakter!)
Van még kettő korrigálni való, az egyik a kriptonit helyett írt kripton, a másik konvertálni konvergálni helyett.
Csak kettő? :D
Köszi, javítom őket :)
Találtam még kettöt, amelyek közül egyikre melékeztem tegnap este is, csak nem vettem másodjára észre.
“újperceit” és ” a deflaget ügyről”
javítva, köszi
Az idézetek nélkül? :D Amúgy tényleg remek cikk, gratula :) nagyon tetdzik :)
köszi :D
Én pont miatta kezdtem el szurkolni a Broncos-nak.Meg nagyon jó volt hallani,hogy OMAHAAA?
Hát vége egy korszaknak… és a már megszokott Brady vs. Manning meccseknek is.
Életem első elejétől-végéig meccse a 2006-os szezon AFC döntője volt, amikor a Colts otthon 21-3-ról felállva megverte a Patriots-t és megnyerte a Superbowl-t. Nem tudtam semmit a csapatokról, hogy kik ők, mik ők, kicsodák a játékosok, s mivel a Colts nagyon a vereség szélén állt, és én szeretek a gyengébben teljesítőnek szurkolni, ezért a Colts-nak kezdtem el drukkolni, ami meg is maradt, valamint én is beálltam a magyar amerikai foci rajongóinak egyre népesebb táborába.
Mivel akkoriban nem szállítottak ki mezeket hazánkba (meg egyébként sem törődtem ezzel), nem rendeltem Colts-os Manning mezt. Amit nagyon sajnálok, mert most, még a Superbowl előtt vettem egyet, de csak Denver-eset, s csak a kék alapon narancs színűt, nem pedig a fordítva.
Ez egyébként egy vicces történet: Húgom barátjával már régóta terveztünk venni valamit az NFL shopból, de karácsonykor csak vacak akció volt, ezért hát vártunk, hátha lesz valami. De mivel láttam, hogy Manning szenved, s talán ez lesz az utolsó szezonja, egyre inkább aggódtam, hogy marad-e majd mez a későbbiekben. Végül a Superbowl-t megelőző napon, szombaton, megejtettük a rendelést. Igen ám, de csak kék alapon narancs színű mez maradt, mert a többit elvitték (ekkor gondoltam, hogy félelmeim valóra váltak), pedig én a Denver “rendes”, narancs mezét szerettem volna megvenni. De hát nem volt mit tenni… másnap, a Superbowl-t megelőzően, csak úgy heccből felmentem az NFL shop oldalára és mit látok? Újra van narancsszínű mez :). Viszont eltelt 24 óra, s csak addig tudták garantálni, hogy tudnak változást eszközölni a rendelésben, plusz addigra az én általam rendelt csomagot már feladták, így hát be kellett érnem a mostani szuvenírrel. S ha majd összeszedem azt a hatalmas lelkierőt, ami ahhoz szükséges, hogy megfogjak egy kalapácsot meg pár szöget, felteszem a falra a Luck-os mez mellé XD.
Valamint most arra várok, hogy a Nike kiadja a Colts-os Manning mezt, mert olyat is vennék (pl. van ilyen Elway-es is, illetve “eredeti” is, csak az minimum egy 100$-al drágább)
Egyébként a cikk jó lett, köszönjük skacok.
Felvetés: Biztos polian mondta Manningnek, hogy “Ha nem, szétrúgom a segged”? Mert megnéztem a videót, ahol Peyton arról mesél, hogy ő mondta ezt Polian-nek, hogyha nem draftolják az első helyen (“But I will say, that if you don’t take me, I’m gonna kick your butt for the next 15 years…”, hogy pontos legyek)
Ui.: Bocs, hogy ilyen hosszú :)
Omaha…
Ja meg még valami: Egy rekordot tuti nem dönt meg Brady – mégpedig, hogy Manning két különböző csapattal is többször jutott Superbowl-ba, s legalább meg is nyert egyet :)
Melyre rajta kívül irányítóként, senki sem volt képes
Azt jo esellyel senki sem :D
Megkeresem az oldalt ahol a manning polian cuccot olvastam :)
“Azt jo esellyel senki sem :D”
Hát ki tudja, amíg meg van a liga, bármi lehetséges :)
Egy másik epic Manning Bros reklám:
https://www.youtube.com/watch?v=-znHzHafMlQ
Az egy meccsen és az egy szezonban, rájátszásban legtöbb Omaha is örökre az övé marad.
Ajánlom mindenkinek a sajtótájékoztatóját. Minden benne van ami őt jellemezte. Egy hihetelen utazás volt az ővé, amit nehéz volt lezárni, de ahogy egész karrierjében itt is érződőtt a tisztelet, a tisztelet a játék és ellenfelei iránt és bár szíve szerint folytatná az este azt súgta abba kell hagynia. Nehéz végignézni is. Ahogy az első szezonjáról beszél, eljutva addig a pontig amikor a fyerekeivel beszéli az utolsó napokat! Egy fantasztikus karrier zárult le, valahol az egész nem lesz ugyanolyan.
Konkrétan ki kellett kapcsolnom elsőre
“A Saintsnek egy Super Bowl győzelmet adományozott” rész áthúzva, hatalmas poén. Nagy gratula az írónak! Brady amúgy csak a Pats ellen nem nyert meccset, hogy nincs meg a 32 csapat?
32-Pats=31. Így nincs meg. :D
Úristen, mennyire fog hiányozni. Legmélyebb tiszteletem , Sheriff! Hatalmas pacsi a cikkért!
#thankyoupeytonfuckinmanning
Szép munka…….. :)
Heisman KUPÁT, mi? Te barom.
Köszönjük a velős, szépen megfogalmazott, építő jellegű kritikát :) Ugyan valóban a trófea a bevettebb elnevezés, de a kupa ennek a szinonímájaként használható.
Köszi az észrevételt :D Meg, hogy ellátogattál az oldalra ^_^