Mi lesz veled Tony Romo?

Tony Romo megint megsérült, a gyógyulás minimum 6-10 hét kihagyást jelent, de könnyen kuka lehet az idei szezonja is. Ez pedig előtérbe helyez pár igen komoly anyagi és szakmai kérdést is. Főleg, ha ránézünk az utóbbi években összeszedett nyavalyáira:

Tony Romo már 36 éves, tavaly mindössze négy meccsen volt bevethető. A folyamatos sérülései nagyban megnehezítik a csapat dolgát, főleg, hogy még négy évig van élő kontraktusa. Ez idő alatt átlagban bő 23 millió dollárt foglalna el a fizetési sapkából. Az, hogy idén esetleg kivágják, nyilván szóba se jöhet: egyrészt Dak Prescott még nagyon lutri, másrészt 32 millió dollár mehetne így a levesbe, ami az idei költségvetésbe egyszerűen nem fér bele.

Jövőre azonban már 5 millió dollárt spórolva lehetne elküldeni, bár a 19 millió dollár dead money még így is sok. Ez viszont nem lehet komoly tényező, ha az eddig parádézó Prescottból tényleg egy Russell Wilson 2.0 lesz. Ehhez nyilván az kell, hogy Prescottban legyen potenciál, mert ha nincs, akkor ugyanolyan pocsék helyzetben van a Dallas. A csapat szempontjából a legjobb nyilvánvalóan az lenne, ha Romo egy esetleges Prescott jó játék után visszavonulna jövőre, és azt a 19 millió dollárt szépen visszaadná. Csakhogy azt szinte lehetetlen lenne visszakövetelni.

Kezdjük azzal, hogy Romo 2013-ban kötött egy hatéves 108 milliós szerződéshosszabbítást, amiből 25 millió dollár aláírási bónusz volt. Ehhez jött hozzá a 2014-ben aláírási pénzzé alakított 12,5 millió dolláros alapfizetése, illetve a 2015-ben átalakított 16 millió dollár. Romo garantált tartalmai tehát 2017 és 2019 között így néznek ki:

A pirossal jelölt tételek a 2014-es és a 2015-ös aláírási bónusszá átalakított alapfizetés fennmaradó részletei. Ezek azért kerültek átalakításra, mert Romo rendes volt és a csapat érdekében ezt a kis könyvelési trükköt bevállalta. Ám ő azt a pénzt alapfizetés formájában így is, úgy is megkereste volna a korábbi években. Nincs az a jó szándék vagy bíróság, ami kötelezhetné arra, hogy a jogosan megkeresett pénzét visszaadja.

Az egyetlen tétel, amiben a Dallas reménykedhet, az az eredeti szerződésből fennmaradó 5 millió dollár. Az aláíráskor születő aláírási pénzeket úgy kell kezelni, mintha a csapat előre fizetne a játékos szolgáltatásaiért. Ezt öt évre lehet elosztani, így biztosítja be magát kvázi a csapat arra, hogy a játékosa legalább öt évig méltóztasson játszani és ne vonuljon csak úgy vissza. Tehát, ne legyen az, hogy bárki aláír, felveszi a nagy pénzt, majd úgy dönt, visszavonul, mert olyan kedve van. Ilyenkor a játékostól vissza lehet perelni az aláírási pénz hátra lévő részét. Erre az egyre lehet esélye a Dallsanak Romo visszavonulása után, már ha Jerry Jones is úgy gondolja, hogy leáll egyik legnagyobb kedvencével ezen marakodni.