Mitől ilyen jó Carson Wentz? – Elemzés

Fogjunk egy irányítót, aki első gimnazista évében 172 centi és mindössze 57 kiló. Aki csak senior évére lesz kezdő és nem rangsorolják magasan. Aki csak a másodosztályba fért be az egyetemen. Aki első három évében a padon csücsült, majd összesen 23 mérkőzésen kezdett és még a csuklóját is eltörte ez idő alatt. Akiről első NFL-edzője elmondta, hogy csak harmadik számú irányítóként számolnak vele és az újonc évében a meccsek többségén be sem fog öltözni. Aki mindössze 39 snappel, 24 kísérletből csupán 89 passzolt yarddal, egy interceptionnel, 41,8-as passer ratinggel és egy repedt bordával fejezte be az előszezont. Akit a szezon előtt 6, azaz hat nappal neveztek ki kezdőnek. Akinek vörös haja van és könnyen elpirul. Elhinné róla bárki is, hogy bármire is képes lehet az NFL-ben? 

Pedig Carson Wentz jelenleg elképesztően játszik, a PFF-nél konkrétan két forduló után a legjobb osztályzatot kapta az irányítók között. Igen, a Browns és a Bears voltak az ellenfelek, ettől függetlenül lenyűgöző, amit ez a fiatalember művel, főleg figyelembe véve a fentebb leírtakat.

On the money

A játékának elemzését pedig kezdjük is élete első touchdown-passzával, ami egy tökéletes touch pass volt Jordan Matthewsnak. A Browns ennél a playnél cover1-t használ, tehát egy safety van a pálya közepén, egyébként emberfogás. Wentz nem árulja el a safetynek a szemével és testtartásával, hogy melyik oldalra fog passzolni. A safety mozgását kell figyelnie, aki kicsit a támadók jobb oldalára mozdul, így Carson a bal oldalra dobja a labdát. Ennél tökéletesebben pedig nem nagyon lehet ezt kivitelezni, a védőnek esélye sincs.

Szinte ugyanezt megcsinálta a Bears ellen is, csak ezt JMatt elejtette. A passz pedig “on the money” volt.

Ez a hosszú TD-passza is tökéletes Agholor felé, aki egyébként ügyesen tartja a pirossal jelzett vonalat, hogy Wentznek legyen helye kifelé a külső vállára dobni a lasztit.

Amikor egy védő repül az arcodba

Wentz rengeteg ütést szenved el, ami egyrészt a támadófal hibája is (Kelce a liga egyik legjobb centeréből az egyik legrosszabbá avanzsált), másrészt a játékstílusából is fakad. Ő nem menekül el az ütések elől, nem dobja el hamarabb, ha látja, hogy kapni fog egy hatalmasat. Inkább kivár az utolsó pillanatig, amikor már épp üresre játszaná magát az elkapó és eldobja, még ha rendesen földbe is döngölik. Kezdjük egy könnyebb esettel, ahol egyel több rusher érkezik, mint ahány blokkoló lenne Wentz előtt. Ez azt jelenti, hogy nagyon gyorsan kell cselekedni. Meg is teszi, szinte azonnal passzol Ertzhöz, de ehhez kell, hogy felismerje snap előtt a nyomást. Ráadásul 4th&4 a szituáció.

Nézzünk egy fokkal nehezebbet. Play action, Mathews elrontja a blokkját, így Trevathan nagyon hamar odaér Wentzhez. Akinek ráadásul a play action miatt kevesebb ideje is van körülnézni. Azt tudja, hogy Celek merre megy, a védő reakcióját azonban meg kellett várnia. Wentz az utolsó pillanatban dobja oda az éppen elszabaduló Celeknek, benyelve egy hatalmas ütést a linebackertől.

Egy újabb hasonló, ütést benyelő tökéletes passz. Wentz nagyon jól mutat a zsebben, remek a tartása (poise).

Ez pedig az egyik legszebb, legtökéletesebb passz, amit valaha láttam. A lábmunkája mondjuk nem teljesen ideális ebben az esetben, de amikor elereszti a labdát, Matthews közel sincs ahhoz, hogy üresen legyen. Sőt, mikor elkapja a labdát, akkor sincs üresen. Ha ez az egyébként szintén ütés közben eleresztett passz bármilyen irányba pár centit téved, nincs elkapás. Mellesleg például Sam Bradford ezt a dobást meg sem próbálná.

A kis extrák

A következő passz alapvetően nem egy nagy kunszt, ha elsőre nézzük. Viszont ha jobban megfigyeljük Wentz mozgását, testtartását, akkor egy többéves veteránt láthatnánk bele, annyira figyel a nüanszokra. A csípőjét kinyitja, mintha a bubble screenhez passzolna, ezzel pedig elküldi a védőt és passzolhat az üres területre mögötte.

A zsebben is elég jól mozog, vegyük ezt a példát, ahol érzi a nyomást, fellép és tökéletes touch passt oszt ki az üresen álló Jordan Matthewsnak.

Ez pedig egész egyszerűen egy nevetségesen jó passz ebből a testtartásból:

Mint egy sokadéves veterán

Ami viszont a kedvencem vele kapcsolatban az ütések bírásán kívül, hogy ilyen fiatalon ennyire jól kezeli a támadósort és a playbookot. Már a draft előtt a jövő sztárjai sorozatunkban is írtam, hogy a North Dakota State-en ő kezelte a protectiont, áthívhatta a játékokat, ha úgy ítélte meg a védelem felállásából, hogy nem működne az eredeti hívás.

Ennél a játéknál a Browns ellen észreveszi a blitzet és azonnal áthívja a játékot. Under center felállásból shotgunba lép vissza, áthívja a protectiont is és kihasználja az emberezős védelmet. Újonc irányítóktól nagyon ritkán látni ilyet, főleg a mai világban, ahol a legtöbben az egyetemen még csak huddle-ben sem voltak és csak az edzői jeleket figyelték az oldalvonal mellett, hogy mit is kell játszaniuk.

A Bears ellen is láthattunk erre példát. Látja, hogy jön az extra nyomás, under centerből shotgunba mozog, hogy több ideje legyen, áthívja a játékot és a protectiont majd kiválasztja a legjobb matchupot és odapasszolja a tight end Trey Burtonnek, akin egy cornerback védekezik.

Azok az ütések…

Persze nem minden tökéletes, habár nem áll ettől távol. Igazi hibákat nem vét, nem véletlenül nincs interceptionje és igazából még csak közel sem volt hozzá. Inkább ki nem használt lehetőségekről van szó, egyszer nem vette észre például Burtont üresen a célterületen. Volt persze már pontatlan labdája is, de kinek nincs? A legnagyobb probléma talán az, hogy sok szükségtelen ütést szenved el. Nem a fentiekről beszélek, hanem az alábbi videóban lévőkre. Meg tudná oldani ütés nélkül is, egyszerűen bele kell ezt nevelni, mert nagyon nem ilyen a mentalitása. Doug Pederson főedző is elmondta, hogy nem egyszerű “újrahuzalozni” Wentzet ebből a szempontból.

Itt is, könnyedén kimehetne oldalra, védve magát, de ő inkább belemegy egy utolsó ütközésbe a plusz 2 yardért. Nem szabad ezt csinálnia a saját és a csapata érdekében sem, hiszen minél több (szükségtelen) ütés, annál nagyobb esél a sérülésre. És ugyan az alapszakasz alapján simán kihordja ezeket lábon, az előszezonban csak megrepedt a bordája és egyetemen is volt már sérülése. A kapott ütésekhez képest nagyon is jól állja a sarat, de minimalizálnia kellene ezeket, amennyire csak lehet.

Persze lesznek sokkal keményebb ellenfelei, mint a Browns vagy a Bears. Lesznek erősebb passzsiettetéssel, jobb secondaryvel rendelkező védelmek, akik nagyobb megmérettetés elé helyezik majd Wentzet. Viszont amit egyelőre mutat, az szerintem szinte a hihetetlen kategória, ha minden negatív körülményt figyelembe veszünk.

És akkor mitől is ilyen jó?

Az elemzés után térjünk rá a címben is feltett kérdésre: mi miatt lehet ő ennyire jó? Mert rendkívül okos. Frank Reich, jelenlegi Eagles támadókoordinátor – aki nem mellesleg 13 évig volt QB a ligában – szerint az irányítók felső egy százalékába tartozik tanulást tekintve. És nem csak úgynevezett “book smart”, hanem ún. “processing-speed smart”. Tehát nagyon gyorsan dolgozza fel az információkat, ami elengedhetetlen egy NFL-irányító esetében.

Wentz állítólag három nap alatt elsajátította az Eaglesnél használatos nyelvezetet, a teljes offense 70%-át már a rookie camp alatt megtanították neki, a maradékot pedig az OTA-k alatt, így az edzőtáborban már csak újra kellett őket venni.

Az Eagles edzői stábja nem mellesleg nagyon jól dolgozik Wentz alá és ezért meg kell dicsérni Doug Pederson főedzőt, aki újonc HC létére nagyon kreatív játékhívásokkal operál, én pozitívan csalódtam benne. Nagyon jól hozzák ritmusba újonc irányítójukat, a meccsek elején több empty setet használnak (ahol nincs futó a backfielden), ami a védelmet arra készteti, hogy elárulják, mivel is próbálkoznak majd. Ez természetesen nagy segítséget nyújt Wentznek, hogy kiismerhesse az ellenfelet és a meccs további szakaszaiban a felfedezett hibákat, réseket próbálja keresni. És nem mellesleg ténylegesen ritmusba is kerüljön a sok rövid passzal, egyszerű readekkel, rövid “progressionnel”.

Amit még remekül csinálnak, hogy a red zone-ban nem erőltetik Wentzet, több futójátékot hívnak. Újonc QB-knak, főleg másodosztályból jövőknek sokkal nehezebb itt tevékenykedniük, mert rövidebb a kihasználható pálya, jobban összetömörülnek a védelmek és itt sokkal gyorsabb a játék menete. Nem hiába mondja minden fiatal irányító a második évére (legutóbb például Jameis Winston), hogy rendkívül “sokat lassult a játék” számára rookie szezonjához képest. Ez Wentznek is eljön majd, de Pedersonék addig is megvédik őt, hogy ne hibázzon, amikor a legfontosabb – a TD közelében.

Az edzői egyébként a tapasztalatukkal is rengeteget tudnak neki segíteni. Pederson 12 évig volt irányító az NFL-ben, volt Dan Marino, Brett Favre és Donovan McNabb cseréje is. A támadókoordinátor Frank Reich kilenc szezont húzott le Jim Kelly mögött és edzette már Peyton Manninget és Philip Riverst is. A QB-edző John DeFilippo pedig már nyolc éve foglalkozik irányítók edzésével.

Ilyen stáb mellett talán nem is csoda, hogy sokkal hamarabb sokkal jobb irányító válik belőle, mint például az 1/1-es Jared Goffból, akinek a támadókoordinátora korábban a tight endeket és a támadófalat edzette, a QB-edzője pedig újonc.

A videókért pedig köszönet Fran Duffynak, az Eagles Video Content managerének.