Beharangozó

TNF beharang – Dolphins@Bengals

Published on

Az első három fordulót követően sem a Cincinnatti Bengalsnak, sem a Miami Dolphinsnak sincs túl sok oka a bizakodásra a jövőt illetően. 1-2-es mérleggel állnak, ami nem feltétlen ad okot a negatív hozzáállásra, azonban a mutatott játék miatt jogosan kijelenthető, hogy mindkét csapat háza táján akadnak gondok.

 

A Dolphinsnál továbbra sincs semmi, ami bizakodásra adhatna okot a jövőben, vagy akár a mérkőzéssel kapcsolatban. A csapat legjobb futója továbbra is Ryan Tannehill, de már Kenyan Drake is tudja hozni azt a szintet, amit a csapat irányítója. A támadófal pass protectionben idén meglepő módon nem tűnik teljesen fogalmatlannak, Tannehillt mindössze 6-szor sackelték eddig a három mérkőzés során – igaz, ebből az első héten találkoztak egyedül minőségi pass rush-sal, akkor a Seahawks ötször földre is vitte a Dolphins irányítóját. Az elkapók közül kiemelkedik Jarvis Landry, aki eddig 24 elkapásnál jár (35 felé dobott labdából), a többi elkapáson pedig nagyjából egyenlő arányban osztozkodik a miami elkapóegység.

 

 

Parker 11 (19 felé menő labda, 157 yard), Stills 8 elkapással (17 target, 131 yard) rendelkezik és úgy néz ki, idénre sikerült összerakni a tight end játékot is Jordan Cameronnal, aki szintén 8 elkapást jegyez három összecsapást követően, igaz ő tényleg csak az utolsó utáni megoldásnak tekinthető, elsősorban rövid játékoknál. Ezt bizonyítja, hogy a 8 elkapásból mindössze 60 yardot sikerült szereznie, de még így is vállalhatóbbnak tűnik a tight end játék, mint az elmúlt szezonban.  Mellette egyébként a csapat másik tight endje, Dion Sims is beleteszi a magáét a közösbe, eddig 5 elkapást és 67 yardot jegyezhet. Jordan azonban biztosan hiányozni fog agyrázkódás miatt az éjjeli találkozóról, így szinte kizárt, hogy eredményes tight end játékokat láthassunk, ugyanis Simsnek hiába van egész vállalható statja, route-ra ritkán küldik, inkább blokkoló feladatokat lát el, így a passzjátékokat Landryéknek kell megoldani. A támadósorból pedig továbbra is hiányozni fog Arian Foster és a center Mike Pouncey is.

 

De nem csak az offense-ben akadnak hiányzók, hanem a védelemben is. Koa Misi kiesésével az eddig is borzalmas linebacker sor továbbgyengült és gyakorlatilag harmadik linebackere így nem is lesz a Miaminak, ami viszont újabb problémákat generál. Ugyanis így a vártnál többször kényszerül nickel felállásokat alkalmazni a Dolphins. Ekkor azonban vagy a safety posztról nickelbackre áthelyezett Michael Thomas vagy Bobby McCain kerülhet pályára. Róluk azt érdemes tudni, hogy nagyon könnyen verhetőek egy az egyben, ráadásul Thomas coverage-ban is kifejezetten rossz egyelőre, ami egy cornerback esetében finoman szólva sem túl bíztató.

 

 

A Dolphins szerencséjére azonban a Bengalsnak nem igazán van harmadik életképes elkapója – ezért is kap Gio Bernard annyi passzt, amellett, hogy egyébként remek keze van – így mégis inkább a három linebackeres felállásnál maradhatnak Gase-ék, ekkor kerülhet Donald Butler vagy Neville Hewitt vagy az eddig össz-vissz 1 snapet a pályán töltő Spencer Paysinger. Butler és Hewitt nagyjából ugyanolyan képességű játékosok coverage-ben, futás ellen Neville hatékonyabbnak tűnik, de az eddigi snapjeikből messze menő következtetéseket nem érdemes levonni.

 

A Bengalsnál leginkább a konstans működő futójáték hiánya okozhatja a legnagyobb problémát. Amíg tavaly Hill és Bernard is szorgosan gyűjtögette a yardokat a talajon, addig idén előbbi nem találja igazán a formáját, utóbbi szerepe pedig gyakorlatilag elkapásokra redukálódott – abban, mondjuk termel tisztességgel.

 

 

Ha pedig nem működik a futójáték, nyilván a passzjátéknak kell előlépnie, azonban úgy látszik, hogy a tavalyi alapszakaszon végig keresztülvonuló Dalton-varázslat eddig tartott. Azzal, hogy nincs a csapatnál most már sem Marvin Jones, sem Mohamed Sanu lényegében egyedül maradt A.J. Green, aki ugyan elit elkapó, de egyedül nem tud meccseket nyerni. A fakezű LaFellnél pedig úgy néz ki, hogy az idei második körös újonc, Tyler Boyd is megbízhatóbb. Persze nem kell temetni a Bengalst, hiszen a támadófal rendben van és borítékolhatjuk, hogy a tight end Tyler Eifert visszatérésével hirtelen fog nagyot ugrani az offense produktivitása. Erre azonban még várnunk kell, hiszen jelenleg még kérdéses a tight end játéka.

 

A Bengals védelme engedett yardokat tekintve a középmezőnybe sorolható, mind futás, mind passz ellen, azonban az ellenük passzolt TD-k számát tekintve a második legrosszabb mutatót tudhatják magukénak (9). Tovább nehezíti a helyzetet az is, hogy Dre Kirkpatrick nem teljesen épült fel sérüléséből, így Pacman Jones párja ezúttal Joshua Shaw lesz, akit egyébként slotcornerként használnak. A futást eddig is egész korrekten menedzselte a Bengals, de most visszatér a védelembe eltiltását követően Vontaze Burfict is, úgyhogy ezen a téren mindenképp előrelépést lehet várni az eddigiekhez képest.

 

A Miaminak a találkozó elején kell erőltetni a futójátékot, ugyanis ha esetleg azt teljesen megölné a hazai csapat – amire elég nagy esély van, hiszen gyakorlatilag nincs is épkézláb run offense – akkor is még időben át tudnak állni a rövid passzjátékokra komolyabb veszteség nélkül. Védőoldalon pedig nem elsősorban a futás megállítása lesz a feladat, hanem a Denverhez hasonlóan, minél nagyobb nyomást kell helyezni Daltonra, ami egyébként nem feltétlenül megoldhatatlan feladat egy Wake és Suh vezette pass rushnak.

 

A Bengalsnak ugyanez a feladata, minél nagyobb nyomást helyezni Tannehillre – nekik talán egyszerűbb lesz a Dolphins támadófal gyengesége miatt – és a lehető legjobban korlátozni Jarvis Landryt. Az egész mérkőzés talán legizgalmasabb matchupja lehet az övé és Pacman Jonesé. A hazaiak támadósora sokkal többrétegűbb a kiváló futótandemnek köszönhetően, mint a Dolphinsé és úgy a védelem is jobb összképet fest, így nem is várhatunk a találkozótól mást, mint Bengals győzelmet.

 

 

1 Comment

Popular Posts

Minden jog fenntartva. © 2024 FK Media Group