Burleszk a 3. hétről

Megvolt a harmadik nagyüzem is, mi pedig szokás szerint három blokkba osztva elhozzuk nektek a találkozók összefoglalóit és emlékezetes momentumait. Első cikkükben olyan csemegékkel kedveskedünk Nektek, mint a csodálatos Cleveland Browns vagy a Rex Ryan vezette Bills, de olyan mellékszereplők is akadnak, mint a Denver Broncos vagy a Carolina Panthers, akik holmi Super Bowl résztvevők voltak tavaly.

Arizona Cardinals 18 – 33 Buffalo Bills

Egyelőre messze a SB contender formától a Cardinals

Az egyik legsimábbra várt meccset sikerült úgy elbukniuk, hogy esélyük sem volt a győzelemre. Az első félidőben gyakorlatilag nem létezett Cardinals támadójáték, mindössze alig több mint 100 yard jött össze Palmeréknek. Egyedül David Johnson nyújtott értékelhető teljesítményt a maga 111 total yardjával és 2 hatpontosával a mérkőzés során, a többiek csak árnyékuk voltak önmaguknak. A légvédelemre sem lehetett panasz, Taylor nem tudott passzokkal operálni, összesen 119 yardot tudott összedobálni a Billsnek, ráadásul egy gyönyörű interceptiont is láthattunk Patrick Petersontól. E mellett háromszor is sikerült sackelni Taylort, illetve két fumble-t is kiharcoltak, bár egyiket sem sikerült megszerezniük, de nem is ezzel volt a baj…

Peterson parádés interceptionje

…hanem a futás elleni védekezéssel, a mai teljesítményt biztos nem teszik ki az ablakba Ariansék. Ha múltkor szimplán lesz*rozta a 40 szerzett pontot a Bucs ellen, el sem tudom képzelni, hogy a védelem mit fog kapni ezután az este után. 208 yardot és 3 TD-t szerzett a földön a Bills 32 rushing snapből, azaz 6,5 yardot sikerül benyalniuk minden egyes futáskísérletnél átlagban. Ráadásul a special team is megkapja a maga hajszárítóját majd, egészen komikusan sikerült bekapniuk egy TD-t egy field goal kísérletet követően.

Erre a jelenetsorra nincsenek szavak

Rex Ryan letolta a gatyáját, és megmutatta a falloszt mindenkinek

Na ez már egy olyan Bills védelem volt, amit tavaly is hiányolhattunk! Gyakorlatilag szétszedték Palmert, 5-ször vitték a földre, 4 labdáját szedték le a levegőből, és egyszer a kezéből is sikerült kiütni a labdát. Stephon Gilmore parádézott, két interception is az ő nevéhez fűződik, de Lorenzo Alexander is szép napot zárt másfél sackkel és egy kierőszakolt fumble-lel.

A támadójáték ahogy már fentebb említve volt, főleg a futások terén működött. Hogy ennek köze van-e a korábbi OC, Greg Roman menesztésének, azt nem tudni, egyelőre. Shady McCoy két futott TD-vel adott magáról újra életjelet, amivel megszerezte karrierje 50. futott hatpontosát is. Hogy ne legyen egyszerű a Cardinals élete, Tyrod Taylor is be tudott futni az endzone-jukba, 20 yardos touchdownt eredményezve ezzel. Hiába nem volt bevethető sem Glenn a falban, sem Watkins az elkapósorban, sikerült megtéveszteniük a Cardinals amúgy nem rossz védelmét.

Megvan tehát az első győzelem a Billsnek, akik ezzel a Cardinalshoz hasonlóan 1-2-es mérleggel állnak. Ugyanakkor még mindig egy Rex Ryan vezette gárdáról beszélünk, simán kinézem belőlük, hogy egy ekkora arányú skalp után lefekszenek az Edelman által irányított Patriots ellen. Hogy így lesz-e, az jövő héten kiderül, ahogy az is, hogy a Cardinals otthon a Rams ellen javítani fog-e a mérlegén, mindkét csapatnak óriási lemaradást okozna a csoportrangadó elvesztése.

Minnesota Vikings 22 – 10 Carolina Panthers

A Vikings védelem megint megcsinálta

Azok után, hogy a Titans elleni meccset ez az egység nyerte meg, majd az Aaron Rodgers vezette Packerst sikerült féken tartani, most újabb komoly erőpróba előtt álltak a tavalyi MVP vezette Panthers megállításával. Mike Zimmer védelme erős, de hogy agyonverik Newtonékat, arra nagyon kevesen számítottak. Nézzük csak a száraz statisztikákat: 8-szor, ismétlem, nyolcszor sackelték Newtont (ebből hármat Everson Griffen egymaga vállalt), három passzát sikerült lehúzni (Waynes, Newman illetve Thom Johnson jóvoltából) a levegőből, illetve egy safetyt is sikerült kierőszakolniuk.

Sherels punt return TD-je

Ha nem tudod, hogy vedd le a terhet az irányítódról, akkor nézd meg ezt a meccset. Bradfordnak ismét elég volt lemenedzselnie a találkozót, amit tökéletesen véghez vitt. Vigyázott a labdára, nem vesztette el sem INT, sem FUM formájában, ráadásul 171 passzolt yarddal fűszerezve egy TD passz is összejött Kyle Rudolph-nak, amit egy sikeres két pontos kísérlet követett (McKinnon). Peterson hiányának ellenére a futójáték is hozta azt, ami idén a klasszis futóval is összejött, sőt. McKinnon és Asiata összesen 60 yardot szereztek a földön, ami nem sok, de két first down is volt köztük, ami látva a támadójátékot, bizony aranyat ért. 0-10-es hátrányból sikerült felállni az egyik Super Bowl résztvevő otthonában, jelenleg elpusztíthatatlannak tűnik ez a Vikings.

Pedig nem kezdett rosszul a Panthers

Pár sorral feljebb már írtam, hogy 10-0-ra is vezettek, a meccs elején tényleg jól működött minden. Newton első 9 átadása egytől egyig pontos volt, ő maga pedig megszerezte a Panthers első, és mint kiderült, egyetlen hatpontosát is egy 3 yardos futás után. Utóbbi Newton számára a 45. futott TD volt karrierje során, ami a legtöbb egy irányítótól az NFL történelmében. A védelemre sem lehetett komolyabb panasz, amennyire lehetett, féken tartották a Vikingst, bár csak kétszer sikerült földre vinni Bradfordot, annak ellenére, hogy Kalil a mérkőzés előtt, Boone pedig a mérkőzés közben vált harcképtelenné. Aztán a saját endzone-jában sackelték Camet, ami fenekestül fordította meg a találkozót.

Danielle Hunter safetyje

A Panthers innentől kezdve megindult a lejtőn, sorra nyelték be a sackeket, Newton is sorra dobta a rossz passzokat, majd később az eredmény után futva az interceptionöket is, szám szerint hármat. A hab a tortán az volt, amikor a második negyedben Linvar Joseph sackje után le kellett mennie a pályáról, és Derek Anderson irányította a Párducokat egy snap erejéig. Newton idei legveszélyesebb fegyvere, Kelvin Benjamin elkapás nélkül zárta a találkozót, noha nélküle is sikerült 262 passzolt yarddal zárnia Newtonnak, ahogy a futójáték is ment Stewart nélkül is, mégsem hozott eredményt.

A védelmek csatáját tehát a lila mezesek nyerték, igen impozáns bicepszmutogatással, ezzel 3-0-ás mérleggel továbbra is vezetik az NFC North-ot. A 4-0-hoz a Giants csapatát kell legyőzniük a 4. forduló hétfő esti rangadóján, míg a Panthers csoportrangadón javíthat 1-2-es mérlegén a Falcons otthonában.

Cleveland Browns 24 – 30 Miami Dolphins, OT

A Terrelle Pryor show

Az ember mindig próbál finoman fogalmazni a Browns kapcsán, de nem könnyítik meg az egyszerű cikkíró dolgát. Nem elég, hogy két irányítójuk is lesérült, még a moneyball elvnek hála baromi rutintalan a keret a rengeteg újonc miatt, köztük a most a Brownst irányító Kesslerrel. Már a meccs kezdése is kacagtató volt, az első Browns drive konkrétan így zajlott: delay of game, Kessler fumble, Kessler fumble, utóbbit el is vesztették – meglepődtünk? Azonban még így is a Browns vezetett, ugyanis az újonc Boddy-Calhoun lehalászta a levegőből Tannehill passzát, amit vissza is vitt TD-re. Majd aztán Terrelle Pryor megrázta magát, és konkrétan egymaga meccsben tartotta a Barnákat.

Boddy-Calhoun pick6

Azzal kezdődött, hogy Kessler bukdácsolása után beállt irányítónak, de futott és elkapott yardja is volt. A meccs egy szakaszában ő vezette a Browns passzolt, elkapott és futott yardjait is. Sőt, egy snapre még a védelembe is beállt safetynek! A felzárkózás is az ő akciójának köszönhető, hiszen irányítóként felállva egy 3 yardos futott TD-t szerzett. Kessler egyébként a kezdeti sokk után alaposan összeszedte magát, a meccs további részében egyszer sem vesztette el a labdát, sőt, Pryor TD-je után a két pontos kísérlet is összejött a Barnidge-nak adott passzával.

Nem túl meggyőző ez a Dolphins

A Dolphins számára is egy flúgos futam volt ez a mérkőzés, Tannehill 40 másodperccel a kickoff után rögtön eladta a labdát, majd jött a hullámvasút. Az INT után egy DeVante Parkernek kiosztott 26 yardos TD jött, majd a már látott pick6, hogy aztán egy 42 yardos TD passzt dobva Jarvis Landrynek egálra hozza a TD-INT mutatóját. Damien Williamsnek kiosztott 10 yardos átadás saját maga 3. TD passza volt, összességében 319 passzolt yarddal zárt, mégse az az ember érzése, hogy ez a Dolphins Tannehill vezetésével jó, pedig lehetőség lenne ebben a támadósorban.

Tragikomédia

Hogy ne legyen egyszerű meccs, arról az utolsó negyed gondoskodott. 24-24-es állásnál támadhatott a Dolphins a győzelemért, azonban Tannehill egy sack következtében elvesztette a labdát, amit a Browns szedett össze a Dolphins 27 yardosánál, 20 másodperccel a mérkőzés vége előtt, ezzel gyakorlatilag a Browns kezei közé adva a találkozóért járó W betűt. A héten igazolt – hiszen természetesen a kezdő rúgó is megsérült a Brownsnál – Cody Parkey készülhetett a 46 yardos rúgáshoz 4 másodperccel a vége előtt – naná, hogy mellé ment, jöhetett a hosszabbítás.

Ezzel a rúgással lett 6/3-as a FG mérlege a találkozón Parkey-nak

A hosszabbításban aztán ment az adok-kapok, mindkét csapatnak megvolt a lehetősége TD-t szerezni, amivel végül a Dolphins tudott élni. Az Arian Fostert nélkülöző Delfinek három futó között osztották meg a snapeket, a kegyelemdöfés Jay Ajayi ölébe hullott, aki egy 10 yardos futott TD-vel lezárta a találkozót. A Dolphinsnál elismerték, hogy nem volt magabiztos ez a győzelem, a javuláshoz azonban kevés időt kaptak, hiszen csütörtökön, a TNF-en lépnek pályára legközelebb a Bengals ellen idegenben,  a Browns pedig Washingtonba utazik.

Denver Broncos 29 – 17 Cincinnati Bengals

Nem fair, hogy ilyen védelem mellé már támadójáték is van

Azt mind tudjuk, hogy a Broncos védelme annak ellenére is jó, hogy távozók és sérülések is sújtották. Na de az nem fair, hogy a támadósor is kezd egyre jobb lenni! Pedig ez történik, Trevor Siemian egyre jobban kapja el a fonalat, a kezdeti nehézségek után a mostani találkozón 4 TD passzt is kiosztott! Elsőként Emmanuel Sandersnek osztott ki egy 41 yardos TD passzt, majd ezt folytatva ugyanúgy Sanders kapta a második hatpontos átadást, ezúttal egy 7 yardosat. A redzone-ban az veterán TE, John Phillips is megkapta a pár perc dicsőséget egy 1 yardos TD formájában, hogy a meccset egy 55 yardos Demaryius Thomas TD-vel lezárja a bajnok.

Ám nem csak Siemian érdemel említést, hanem a már oly sokszor körberajongott védelem is. 4-szer sikerült sackelni Daltont, az újonc Will Parks ráadásul egy interceptiont is szerzett tőle. Ugyanakkor a futás ellen itt is lehetne min javítani, a 143 elszenvedett futott yard nagyon sok, ebből 50 csak egy játékból jött össze Hill által. A Broncos azonban ellentmondást nem tűrően söpör végig aktuális ellenfelén, támadófal ide, új irányító oda, ha eddig valaki netán nem vette őket komolyan, nos, most jobb, ha elkezdi.

Jó nagy pácban a Bengals

A címvédőtől nem szégyen kikapni még otthon sem, azonban a playoff álmokat valamire alapozni is kellene. Nem volt könnyű a sorsolásuk, ez igaz, de aki bajnok akar lenni, annak mindenkit le kell győznie, tartja a mondás. Nos, mindent meg is tettek ennek érdekében, Jeremy Hill vezérletével sikerült mattolni a Broncost, nagyon jól menedzselték a játékot, nem vállaltak felesleges kockázatot, ez az első három negyedben teljesen jól működött is. Csakhogy egy meccs négy negyedből áll.

Pedig a harmadik negyed is jól kezdődött, az első denveri akcióból rögtön kierőszakoltak egy fumble-t, ezzel a kezükben volt a lehetőség, hogy átvegyék a vezetést, ám a Broncos kétszer is sackelte abban a drive-ban Daltont, amivel le is mondhattak arról a támadásról. Ezután még egy komoly lehetősége volt a Bengalsnak, ami egy nagyon szép drive-ban mutatkozott meg, viszont csak egy mezőnygóllal zárult az akció, ám a vezetés megvolt. A 4. negyedben azonban valami összedőlt, vagy a Broncos védelme kapcsolt nagyobb fokozatra, vagy Marvin Lewiséknak jött valami galiba, de nem tudott újabb pontokat feltenni a Bengals a pályára, cserébe bekaptak 13-at, csak az utolsó negyedben.

A Broncos számára egy floridai kiruccanás vár, a Bucs otthonában növelnék győzelmeik számát, a Bengals pedig a 4. forduló TNF-én a Dolphins ellen játszik hazai pályán, ami egy kötelező győzelem kell legyen, ha komolyan gondolják a playoffban való részvételt.