Mi lett veled, Aaron Rodgers?

Aaron Rodgersszel valami nincs rendben. A Packers támadósora nem olyan éles mint két évvel ezelőtt, és ezt már lehet nem annyival kell lerendezni, hogy R-E-L-A-X, mert komolyabb a gond ennél. Rodgers karrierje legrosszabb szezonját produkálja eddig, és van olyan statisztika, ahol ligaszinten is az utolsó helyen foglal helyet. Boncoljuk ki tehát Aaron Rodgers visszaesésének okait.

Rodgerst mindig is egy laza arcnak ismerhettük meg a pályán és azon kívül is. Rendkívül jó improvizációs képességekkel bír, korunk legjobb irányítói között tartják számon, nem véletlenül. Ha kell fut, ha kell, akkor áthívja a játékot a snap közepén, nagyon jó százalékban passzolja pontosan a labdákat, kiváló helyzetfelismerése van, és ritkán hibázik. Csak ebből idén minimálisat látunk. Ő rendelkezik a ligában a legjobb interception rátával, mindössze a passzai 1,6%-a lett INT, és rajta kívül csak ketten vannak 2% alatt még, a kritikus hibák tehát nem jellemzőek rá, mégis sorra véti őket az utóbbi meccseken. A legutóbbi, Cowboys elleni vereséget lerendezte annyival, hogy megiszik pár pohár scotch-ot, és megnézi a videóelemzéseket. Attól tartok, drága Rodgers, hogy ez nem lesz elég. És úgy tűnik, erre maga az érintett is rájött.

Rodgers nem egy egyszerű figura, ez az eddigi karrierje alatt tisztán látszott. Máig híres az a pletyka, hogy azért nem draftolta őt senki 2005-ben, mert túl nagy a szája, beképzelt, arrogáns (vagy csak jó kifogás), ezt sikerült bizonyítania az első találkozásánál a Packers legenda Brett Favre-val, amikor simán lenagypapizta őt. Miért tenne ilyet? Mert baromi nagy az egója, e mellé óriási magabiztosság párosul. Olyan énkép alakult ki benne, hogy ő tökéletes, sosem hibázik, és biztos volt abban, hogy Favre-nak már nincs sok hátra Green Bayben, ő pedig simán elfeledteti az öreg nevét kiváló játékával. Ha el nem is feledtette, de legyünk őszinték, nagyon durván bejöttek a számításai, a Packers játékán semmi visszaesés nem volt tapasztalható, sőt, a számok tekintetében jobb is lett az offense, ami csak tovább táplálta Rodgers egóját.

Hogy mennyire is túlzó az énképe, arra Greg Jennings, a Packers és Rodgers korábbi elkapója adott választ nemrég. Szerinte ugyanis eddig Rodgers sose vállalta magára a felelősséget, nem viselte el a kritikákat, és azokat mindig másra terelte, valamint irritáló módon arrogáns tudott lenni.

“Amikor vele voltam egy csapatban, mind úgy éreztük, hogy akármilyen hibát követ el, az a mi, az elkapók hibája volt, vagy a támadófalé, vagy a futóé, bárkié, csak az övé nem. A média mindig úgy írt a Packers aktuális vagy új elkapóiról, hogy milyen jó érzés és lehetőség lehet nekik egy Aaron Rodgers kaliberű irányítótól várni a labdákat, és hogy milyen jó vezér kezei alá dolgozhatnak. Hát, nem igazán. Amikor egy playben valami rosszul sült el az ő hibája miatt, akkor is az elkapók fejét üvöltötte le, hogy rossz útvonalat futottak, rosszul helyezkedtek, nem ugrottak elég magasra, stb. Egy kiváló játékos, ezt senki nem veszi el tőle, mégis a legnagyobb gyengesége az önismerete. Nem képes beismerni, ha hibázik, ilyen a védekező mechanizmusa, mindig más csinált valamit rosszul. És ha ezen nem változtat, akkor a Packers sem fog nyerni, és beragad abba a posványba, ahol az utóbbi két szezonban vannak, márpedig ott a Super Bowl győzelem lenne a cél. Manapság bármelyik csapat megy a Lambeau Fieldre, esélyesnek érzi magát, mert ránéznek Rodgersre, és látják, tudják, hogy már nem úgy játszik mint a korábbi MVP szezonjaiban. Mindenki le van sokkolva a Packers és Rodgers idei teljesítményétől, de ez csak annak lehet meglepő, aki nem játszott vele egy csapatban.” – hangzott el az éles kritika Jennings szájából.

Hogy mennyire lehet elegáns a földön fekvőbe belerúgni, azt ki-ki döntse el maga, de átgondolandó amit Jennings mond. Nyilván innen Magyarországról nem tudhatjuk, hogy Rodgers hogyan viselkedik az öltözőben vagy a pályán egy-egy rossz játék vagy meccs után, csak abból tudunk ítélkezni amit látunk és amit olvasunk. Jelenleg viszont Rodgersszel valami történt, ezt a számok is mutatják. Tavaly a Packers 6-0-val kezdte a szezont, azóta lement 15 meccs, Rodgers mérlege ezen a 15 meccsen 7 győzelem, 8 vereség, a passzpontossága pedig 58,1% – a legrosszabb az NFL-ben ezen intervallumon belül. Az egyéni statisztikáit sem teszi ki az ablakba, karrierje során a legrosszabb QB ratinggel, passzpontossággal és passzolt yard/kísérlettel rendelkezik. Ha már passzpontosság, az idei szezonban ez a szám Rodgersnél 56,1%, ami ligautolsó mutató, a 11 interceptionnél járó Ryan Fitzpatrick (57,8%) és Case Keenum (57,9%) van előtte. A PFF – bár megoszlanak az osztályzásukról a vélemények – 61,1-es osztályzattal illette Rodgers 2016-ban nyújtott produkcióját, ennél csak (most már) 5 kezdő irányító értékelése rosszabb. Ja, és ugyanennél az oldalon amióta Rodgers a kezdő, a legkisebb osztályzata 87,3 volt, épp tavaly. Nagy a baj?

Igen, nagy, ezt a Cowboys ellen is láthattuk. Mivel ez a legfrissebb élmény, ezért néhány jelenetet szeretnék kielemezni a meccsből, és rámutatni arra, mennyire nem érzi Rodgers most a játékot, mennyire nem képes az egyszerű passzokat sem megjátszani/észrevenni, és hogy ami korábban kiemelte a többi irányító közül, az improvizációs képessége, az most pont az átlag alá veti vissza. Elsőként nézzük meg az interceptionjét:

Inexcusable! 7 man pro, perfect blocking. D rolls to single high. Take the out cut! That’s QB 101 day 1. AR just doesn’t do this?! #DALvsGB pic.twitter.com/vUbQkLL3uB

— Josh Cohen (@jco3215) 2016. október 17.

Randall Cobb felé dobta volna meg a passzt, ami túl rövid lett, és egyenesen Barry Church kezei közé dobta azt. A videón láthatjuk, hogy a támadófal tökéletesen bevédte (mint ahogy jobbára az egész meccsen), kiváló blokkokat kapott, Nelson pedig tökéletesen szakadt le a kép alsó részén az emberéről, egyenesen az oldalvonal felé tartva, bőven first down távolságban. Ilyen körülmények között nem neki dobni is arra utal, hogy Rodgers idén a legegyszerűbb, legnyilvánvalóbb megoldásokat sem veszi észre. Helyette odadobta annak a védőnek, aki nem ment fel blitzre, és tökéletesen lezárta a passzsávot Cobb előtt, ráadásul végig az irányítóval szemben állva, csak őt figyelte, persze, hogy simán fellépett a passzsávba, és lehalászta a labdát.

Érdemes lehet megnézni egy másik passzkísérletet, amit Rodgers szintén Randall Cobb felé dobott, íme a teljes jelenet:

Gyakorlatilag egy hat pontot érő passz maradt el ezen játék során, szedjük is ki a két legfontosabb pillanatképet az akcióból.

Megint kiválóan blokkoltak neki a falemberek (X-ek), nulla nyomás volt rajta gyakorlatilag, mégis elrontotta a TD-t érő átadást. Zárójelben megjegyezném, hogy a bekarikázott Montgomery megint tök üresen várta a labdát 2nd&10-nél, tehát még csak az sem volt, hogy égett a ház egy hosszú passzért, de a következő képen látható, hogy Cobb mennyire üresen volt, így valamelyest védhető Rodgers döntése.

Cobb körüli védők egyike sem jelent számára veszélyt, teljesen szabadon várhatta a labdát, amit Rodgers szimplán túldobott. Pedig az ilyen dobásokból korábban 10-ből 10-et odadobott volna elkapója kezébe.

A harmadik bizarr jelenet a fumble volt, amire máig nem találok szavakat. Tökéletes drive-ot vezethetett a Packers, el is jutottak a Dallas 2 yardosára, ahol Rodgers úgy döntött, megfutja azt a két yardot, és annak rendje és módja szerint összecsomagolták, és kiszedték a kezéből a labdát.

Ahogy szinte az egész mérkőzés során, az összes elkapóját fogták, és sokan ezt is a Packers nyakába varrják, amivel maximálisan egyet tudok érteni. Egyszerűen kiszámíthatóak a játékhívások, és erről nem feltétlen Rodgers tehet, ellenben Mike McCarthy és az elkapók igen. Néha-néha előfordul, hogy le tudnak válni az emberükről (pedig a Cowboys védelme nem az elit cornereiről híres), ezt általában Rodgers is észreveszi (vagy nem), de ha sehol semmi, akkor az egész play sikeressége gyakorlatilag Rodgers kreatív szabadságára marad, és amíg ennek korábban sok-sok jó futás vagy kis passz volt a végeredménye, ma már inkább ez a fumble foglalja össze Rodgers improvizációs képességét. Tegyük hozzá, ezúttal a fal nem segített neki, de nem úgy tűnik, mintha akkora meglepetés érte volna a Cowboys védőket azzal, hogy az irányító megiramodott.

Illetve számos olyan jelenet akadt a mérkőzésről, ahol az egyszerű megoldással ha nem is mindig first downt, de értékes yardokat szerezhetett volna a Packers. Ez egy 3rd&12 szituáció, pirossal behúzva a first downt érő távolság.

Látható, hogy a 3 elkapót tökéletesen levédekezik, az 5 védő pont úgy helyezkedik, hogy akármerre dobja Rodgerst, rögtön leduplázzák a passzt kapó játékost. Ellenben megint van egy játékos tök üresen, aki ugyan nincs first downt érő távolságban, de egy sima, egyszerű passzal értékes yardokat hozhatott volna, akár egy 4. kísérletet pár yardnyi távolságról, vagy egy jó csellel az őrzőjét is átverhette volna a támadás folytatásáért. Rodgers testtartásából látható, hogy eszébe sem jutott a rövid célpont megjátszása, végig a bal oldalon tevékenykedő Adamset figyelte, ami alapesetben érthető, de így, hogy le vannak duplázva szinte az elkapók, meg lehetett volna próbálni a rövid passzt is.

A következő szituáció egy 3rd&8 playnél történt 20-6-os Cowboys vezetésnél:

Piros vonallal behúzva nagyjából a first downt érő távolság, sárgával jelöltem egyrészt hogy megint kiváló blokkokat kap Rodgers, másrészt pedig, hogy a 4 elkapónak rendre megvan a maga párja. Középen bekarikázva viszont tök üresen várja a labdát Jeff Janis, amit később ugyan megkapott, de még rengeteget hezitált Rodgers azon, melyik szélső elkapójának tudja odadobni a disznóbőrt ahelyett, hogy egyből odapöttyintette volna neki a labdát.

Na de annyiszor leírtam már, hogy a támadófal remek, akkor hogy lehet, hogy Rodgers mégis rosszul játszik?

Íme a PFF grade-jei a vasárnapi meccsről, hol a hiba? Hát ott, hogy kifejezetten rosszul jön Rodgersnek, hogy ennyi időt hagynak neki a zsebben a falemberek, bármennyire is furcsán hangzik leírva. Mindez azért, mert túlkombinálja a dolgokat. Rodgers sokkal hatékonyabb, ha nem gondolkodik, hanem cselekszik, és nem dédelgeti hosszú másodpercekig a labdát, főleg hogy az elkapói hosszú passzokhoz alkalmatlanok, mert a találkozó során alig-alig voltak megjátszhatók, sebességben nem tudják lenyomni a rájuk állított védőket.

Végül megszólalt maga az érintett is, akit életében először kifütyült a Lambeau Field néhány Packers szurkolója a Cowboys elleni vereség után.

“Természetesen mi is csalódottak vagyunk, ahogy ők, a szurkolók is, ez egy ilyen periódus velejárója. Nem az első ilyen szakasz ez a karrierem történetében, és lehet nem is az utolsó. Sok időnk nincs felocsúdni, hisz 4 napon belül újra pályára kell lépni, ott lehet javítani egyedül, és tenni akarunk azért, hogy egy győzelemmel visszataláljunk a helyes útra. Megrogytam egy kicsit, és miattam a csapat is szorult helyzetben van, de dolgozunk azon, hogy minden visszatérjen a rendes kerékvágásba.”

Ez talán felérhet egy önhibáztatás kezdetének, amit korábbi elkapótársa hiányolt Rodgers személyiségéből. A Packers már letudta a bye weekjét, szóval kénytelenek lesznek meccsről meccsre készülve rendbe tenni a dolgokat Rodgers körül. Mert Aaron Rodgers nem lett egy rossz irányító egyik évről a másikra, efelől ne legyenek kétségek, egy ilyen hullámvölgy pedig előfordulhat bármelyik játékos karrierjében. Főleg ha azt vesszük, hogy a Packers támadósorának rossz teljesítménye nem egyedül Rodgers játéka miatt gyenge, sok tényező közrejátszik abban, hogy egészként valahogy nem áll össze ez a jó nevekből álló egység.

Nekem személy szerint egy ideje a bögyömben van McCarthy a sok kiszámítható, konzervatív playhívásával, amit manapság bárki le tud védekezni akkor is, ha épp egy Jordy Nelson kaliberű játékos várja a passzokat. Véleményem szerint Aaron Rodgers a rendszer áldozata lett, ezért nem megy neki úgy a játék ahogy például 2014-ben, viszont saját maga is tehet arról, hogy jóval pontatlanabbul játszik a megszokottnál. A Packersnél változások kellenek, nem személyekben, de playbookban mindenképp, ez talán segíthet A-Rodnak kilábalni a gödörből.