OBJ megkérte barátnője kezét, akit pár hete még megvert – összefoglaló

Ezen a héten elképesztő egyéni teljesítményeket láttunk pozitív és negatív irányban is. OBJ élete meccse, Rodgers leégése.

BAL@NYG 23-27

Amennyire gyengén indult a mérkőzés, akkora rangadó lett belőle. Az utolsó pillanatig körömrágós izgalmak voltak, és most tényleg nem ironizálok. Az első félidő nagyon gyenge volt, 17 pontot szült, a másodikban viszont 33 került fel a táblára. Manning hozta a nevéből fakadó kötelezőt 400 yard felett, OBJ viszont egy lesétálós csípősérülés után élete meccsét játszotta, 222 yard és 2 TD, nyolc (!!!) elkapásból, majd megkérte a labdafogó háló kezét és bele is feküdt. a második félidőben ebből 211-et futott le, ami az elmúlt 30 évben rekord egy félidőt tekintve. Lényegi futás csak a Ravens oldalán volt West révén, de nem is baj. A védelmi oldalon a secondary volt nagyon erős, Rodgers-Cromartie, Jenkins és Collins engedtek nagy játékokat, de ennél is többet fogtak meg.

A Ravens részéről Zach Orr terrorizált mindenkit középtávon, Weddle pedig egy fumble-t is kiharcolt, a Ravensnek kevés jobb döntése volt az utóbbi időben, mint őt behúzni a Chargers után. (Talán a 97 yardos Wallace mondható ennyire jó lépésnek.) Flacco nem volt #elit, botrányosan játszott nyomás alatt. A Ravens ebben a szezonban nagyon ráállt a biztonsági játékra, ebben felüdülés volt West játéka, akit öröm nézni futás közben, a játéka pedig a sérült O-falat is dicséri.

JAX@CHI 17-16

A Jags kiszenvedte a győzelmet, de nem teszik ki az ablakba, Shahid Khan el fogja fenekelni őket. A támadósor egésze belefér egy fintorba, Bortles egyre inkább kezdi beváltani a visszaesési várakozásokat. Robinson és Hurns négy dropot is bemutatott együtt, a győzelmet a védelem hozta. Posluszny szinte teleportált a pálya egész területén passzoknál, a secondary pedig keményen odalépett, kevés elkapást engedve.

Hoyer még Bortlest is alulmúlta, mikor bedobta a playoff-formáját. A 10 yard feletti passzokon 38%-os volt, a nyomást pedig nem tudta kezelni, pedig azért a támadófal tartotta, amit tartani lehetett. A védelem részéről inkább a fal remekelt, de azért a S Adrian Amos is odatette magát.

CIN@NE 17-35

Dalton kiválóan játszott, a futott TD mellett ügyes mély passzokat dobott, ebben pedig sokat segített neki a vakoldali tackle. A futással továbbra is szenvednek, nem tudnak jó réseket nyitni, Hill és Bernard 3.4 yardot hoznak cipelésenként, és már a falnál kontaktba kerülnek. A Bengals szörnyű passzvédelme megmutatkozott, Brady 19/19 262 yardra dobott, mikor a LB-sort és Shaw-t célozta.

Gronk élete meccsét játszotta, még úgy is, hogy Bradyben nem volt meg a tavalyi eltiltás-mizéria után is látott fickósság, simán csak a korszakos elit szintet hozta. A fal összeállt Brady előtt, és Gronkot ezért 7 elkapással kínálta meg 162 yardért. A futásvédelem megint dominált, de most Hightower és Butler vezetésével a coverage és a pass rush is működni látszott.

DAL@GB 30-16

Prescott a kései interceptionnel megdöntötte a rookie rekordot INT nélküli passzkísérletek terén (korábban Brady tartotta 162 kísérlettel). Ígéretes, nagyon érzi a zsebet a fiatal irányító. Elliott felégette a Packers híres futásvédelmét, rettentő sok elrontott szerelést mutattak be ellene, és bőven benne van a pakliban, hogy megdönti Dickerson rookie-rekordját a földön. A Boys védelme ott terrorizálta Rodgerst, ahol nem szégyellte, volt itt red zone strip sack, meg minden nyalánkság, amit a pontkülönbség és Rodgers kritikus pillanatokban elkövetett hibái is mutattak.

A sajtfejűeknél Lacy tette oda magát igazán, nagyon ügyesen játszott, látványosan jót tett neki az offseason-beli fitneszrezsim. A védelemből a pass rush nagyon működött, Prescottot sikerült nyomás alatt tartani elég sokszor, Burnett pedig mindenhol ott volt a pályán. Nem tudni viszont, hogy hová tart ez a Packers. A néha földbe álló, de amúgy klasszis Rodgers képét elkezdte átvenni a folyamatosan szenvedő, és néha régi önmagaként játszó Rodgers.

IND@HOU 23-26

Két, eddig botrányosan játszó csapat meccsét láthattuk, ami hosszabbításban dőlt csak el.. A Vikes elleni vereség után O’Brien leordította Osweiler haját, de nem látszik, hogy ez meghatotta volna, a negyedik negyedbeli feltámadása kivételével szörnyen játszott. Lamar Miller viszont felébredt, és megtalálta a célterületet, ahogy ezt vártuk is. A mérkőzés végén az egész védelemből lényegében hülyét csinált. A Texans pass rush Watt nélkül is működik, Mercilus és Clowney szétpusztítja az O-falat, a HOU front seven a snapek felén nyomás alatt tartotta Luckot.

Apropó Luck. A tavalyi borzasztó teljesítmény után most összekapta magát, viszont nem működik a gépezet. Kulcsszituációkban egész egyszerűen nem áll össze a drive, pedig Gore eszméletlen mennyiségben segít be a csapatnak (és hosszú évek óta az első 100 yardos Colts-futójátékot mutatta be). A védelem szenvedett, így a liga legrosszabb támadósorát sem tudták megakadályozni abban, hogy egy hosszabbításban mezőnygóllal döntsék el a saját javukra a meccset.