Beharangozó
TNF beharangozó – Bears@Packers
Ezúttal az NFL legrégebbi párharca vezeti be az előttünk álló játékhetet. Messze a Green Bay és a Chicago rivalizálása rendelkezik a legnagyobb múlttal, ugyanis eddig 190 alkalommal találkoztak egymással a felek. A Packers jelenleg egy kisebb hullámvölgyben van, míg a Bears ugyan nem nyer, de látszik egyfajta fény az alagút végén, hogyha egyszer tényleg minden összejön a csapatnál, akkor akár még komolyan is kell velük számolni a jövőben. De csak a jövőben.
Ugyanis a Chicago jelenleg 1-5-ös mérleggel áll az NFC North csoportjának utolsó helyén, jócskán lemaradva a Packerstől és a Detroittól, akik 3-2-es, illetve 3-3-as mutatót tudhatnak magukénak hat játékhét elteltével. Ebből valóban embert próbáló feladat már egy pozitív mérleget is kihozni, nem még rájátszást érőt, azonban azt hozzá kell tenni, hogy a rengeteg sérülés is közrejátszott abban, hogy jelenleg 5 vereséggel áll a Bears. Kulcspozícióban szereplő kezdők voltak heteken keresztül inaktívak, gondoljunk itt Danny Trevathanre – aki ugyan csak a 3-4. héten nem tudta vállalni a játékot, de a hiányában egy kissé megzuhant a medvék futás elleni védekezése – vagy Langfordra és Cutlerre, akiknek csütörtök este sem lépnek pályára. Kevin White-ról pedig ne is beszéljünk, aki ezt az évet is IR-en fejezi be.
Meglepő módon egyébként a támadók oldalát nem viselte meg annyira a kezdő irányító és futó hiánya. Cutler megítélésében még a Bears szurkolók sem értenek egyet, de eddig nem is dobtak be a helyére senkit huzamosabb időre. Most Brian Hoyer remek teljesítményét látva nem csak a Bears rajongók szeretnék Cutlert a padon látni felépülése után is, de a vezetőedzőnek, John Foxnak sincs egyelőre konkrét elképzelése, hogy visszaadja-e a karmesteri pálcát a franchise QB-nak. Hoyerről tudjuk, hogy egyébként nem egy ügyetlen gyerek, évekig tanulhatott Bradytől a Patriots padján, majd Clevelandben bizonyította is alkalmasságát a kezdő posztra, ráadásul nem akárkit, mint Johnny Manzielt sikerült legyőznie a kezdő posztért folyó versenyben. Houstonban aztán megégett, de Chicagóban úgy tűnik magára talált. Nem is akárhogy. A harmadik hét óta, 177 passzkísérletéből egyszer sem adta el a labdát, ráadásul zsinórban négy mérkőzésen dobta meg a 300 yardos határt, amire még sosem volt példa a franchise történetében. Ráadásul rendkívül pontos is, 69%-ban lesz sikeres elkapás a passzaiból.
Az utóbbi évekkel ellentétben úgy tűnik a támadófal is rendbe jött, ez első sorban a pass protectionben látszik meg. Az elmúlt évek botrányos szerepléséhez képest az eddig engedett 12 sack és 36 QB hit mindenképp fejlődést mutat. Ha pedig támadófal és Bears, akkor nem mehetünk el Josh Sitton mellett, aki tényleg hatalmas upgrade a baloldali guard posztján, de úgy az egész fal egyben van jelenleg. Talán a jobb oldali tackle poszt mondható a gyengéjüknek, de Bobby Massie is legalább futásblokkolásban hoz egy vállalható szintet. Sitton kiesésével azonban megborulhat az egységes chicagói fal, ugyanis a veterán guard bokájával nincs minden rendben és nem is léphet pályára csapata ellen.
Running back poszton már más a helyzet mint irányítón, hiszen sosem árt ha két hasonlóan tehetséges futóval rendelkezel a backfielden, a Bearsnél pedig jelenleg ez van. Langfordból már láttunk tavaly eleget, hogy nyugodt szívvel kijelenthessük, hogy a futójátékkal nem lesz probléma, azonban jött az újonc Howard, aki szintén megmutatja, hogy nem csak hogy tehetséges, de komoly kihívója is egy évvel rutinosabb kollégájának a kezdő poszton. Kettejük játékstílusa nagyon hasonló, mind földön, mind levegőben komoly fenyegetést jelenthet a védelmekre, versengésük pedig csak jó hatással lehet a csapatra. Azonban a Langford-Howard páros egyszerre való játszatása úgy tűnik még várat magára, ugyanis előbbi még mindig a bokájával bajlódik. Howard viszont alig várja, hogy az eddigi három meccsen szerzett 335 scrimmage yardjához újabbakat tegyen hozzá.
A védelem pedig egyelőre pozitív csalódás. Alig engednek yardot a levegőben (233.5/meccs – top10), ráadásul csak 7 TD-t engedtek 4 INT mellett, és a meccsenkénti engedett 23.8 pont sem mondható vállalhatatlannak, ráadásul a chicagoi pass rush is egész jól működik Willie Younggal az élen, aki csapata 13 sackjéből 6-ot vállalt. Futás ellen azonban van még hova fejlődni (107 engedett yard/meccs, 6 engedett TD) és alapjában véve itt lehetne keresnivalója a Packersnek.
Csakhogy a Packers támadósora ezer sebből vérzik. Első körben itt van az a furcsa helyzet, hogy nincs futója a gárdának, ugyanis Starks után Eddie Lacy is megsérült huzamosabb időre, így került a csapathoz Knile Davis, aki világéletében peremember volt a Chiefsnél, így igazából nem tudjuk, mit várhatunk tőle. Nem kizárt, hogy a másodéves elkapó, Ty Montgomery produktívabb futójátékot mutat be, mint Davis. Ez persze még beleférne, hiszen több csapatnál is sokszor látjuk, hogy running back csak blokkolni kerül fel a pályára, ezt pedig akár Davis is el tudja látni. A gondok ott kezdődnek, amikor már az irányító van karrierje mélypontján, márpedig Aaron Rodgersszel most ez a helyzet.
Szenvedése már az előző szezonra is visszanyúlik, ugyanis zsinórban 12 mérkőzés óta nem sikerült elérnie a 300 yardot egy meccsen. Rodgers szenvedésének okait nem részletezem, ugyanis chester kolléga külön posztot szentel ennek még a nap folyamán, így nem szeretném elspoilerezni.
A Packers védelméről különösebben nem lehet rosszat mondani. Bár a futás elleni védekezést beárazta Ezekiel Elliott és a Dallas, azért összességében még mindig egy jó egységről beszélhetünk. Passzjátékban már sebezhetőbb a hazaiak védelme. Annak ellenére, hogy a pass rush működik és konstans nyomás alá tudják helyezni az ellenfél irányítóját, mégis 101.7-es passer ratinget átlagolnak ellenük. Erre magyarázatot ad az, hogy coverage-ben förtelmes a Packers védősora, Shields egyébként IR-re került, most pedig egy újabb kezdő, Randall esett ki és Rollins játéka is erősen kérdéses.
A Bears győzelmének kulcsa egyértelműen a passzjáték sikerességében rejlik, hiszen Hoyer és elkapóinak teljesítménye meglepően konstans és magas színvonalú. Jeffery és Meredith a széleket, a tight end Miller pedig a középső passzsávokat támadhatja, mindez kiegészülve a már fentebb megénekelt Howarddal. A védelemnek igazából semmi extrát nem kell hoznia. A futás ellen nem nagyon kell készülniük, hiszen a Packers futójátéka eddig sem volt eredményes, most meg aztán gyakorlatilag nem is létezik, a passz elleni védekezés pedig eddig is tisztességesen működött.
A Packersnél a legfontosabb kérdés az, hogy Aaron Rodgers milyen napot fog ki. Egy nagy hullámvölgyben van, azonban a Bears elleni mérkőzéseket kedveli a legjobban és ezeken mindig felszívja magát. Összesen 13-4-es mérleget tud felmutatni ellenük, az utóbbi négy mérkőzésén pedig 127-es passer ratinget átlagolt, 14 TD mellett pedig csak egyszer adta el a labdát. Véleményünk szerint pedig egyszer úgyis elkezd kilábalni a gödörből és ha már a Bears ellen ilyen jól szokott menni mindig neki, akkor a hagyományokhoz híven, a csoportrivális ellen újra megtalálja elit formáját, ebben egyedül csak chester kételkedik.