Összefoglaló

Hé medve, mondd hogy 33!

Published on

Elkezdődött az NFL alapszakaszának 7. játékhete a liga legnagyobb múlttal rendelkező összecsapásával, ahol a Chicago Bears a Green Bay Packershöz látogatott a Lambeau Fieldre. A TNF-ek szokása szerint ez a találkozó sem lesz benne a legjobbak között az év végi visszatekintésekben, két teljesen különböző félidőt láthattunk. Az első félidő kiegyenlítettsége után átmasírozott McCarthy csapata a Macikon, Aaron Rodgers újra a tőle megszokott számokat produkálta, a Bearsnél viszont gyűlnek a viharfellegek.

 

Chicago Bears 10 – 26 Green Bay Packers

 

A mérkőzés hőse: aki nem aludt be a félidőben

 

Borzalmas első félidőt produkáltak a csapatok, 3 mezőnygól született az első két negyed során, a támadósorok rendesen bealudtak, és lehet egyes virrasztók is. Mihamarabb felejtsük el, mert voltak ennél sokkal érdekesebb momentumok a találkozó során.

 

 

Aaron Rodgers alakul, de még nem az igazi

 

A tegnapi Rodgers elemzésünk sarkalatos pontjai ezen a találkozón is észrevehetőek voltak. Amikor nem dajkálta a labdát, sokkal gördülékenyebb volt a támadósor, ellenben amikor tovább a zsebben maradt, megint előjöttek a hibák, amiből megint egy fumble született többek között. Az elkapói megint nem álltak a helyzet magaslatán, az első félidőben alig tudtak elszakadni az embereiktől mélységi passzoknál, kiválóan tették a dolgukat a Bears védői, nem is nagyon erőltette Rodgers ezeket a labdákat.

 

Futójáték nem igazán létezett a Packers playbookjában, főként Montgomery próbálkozott labdacipelésekkel, de ő is csak 9 alkalommal, összesen egyébként 23-szor hívtak futójátékot. Így Rodgersen múlott nagyrészt a támadások sikeressége, ami ezúttal a jó taktikázás miatt bejött. És ha már Montgomery, végre látni valami fantáziát a játékhívásokban. Adott ennyi elkapó, és eddig csak kiismerhető, könnyen levédekezhető játékot hívtak rájuk, nos, most McCarthy alaposan megkeverte a kártyákat. Montgomery gyakorlatilag egy slot receiver-running back kombináció volt a találkozón, ami óriási segítség volt Rodgersre nézve, rengeteg rövid passzal lehetett őt megjátszani. Ilyen az, amikor Rodgers jól improvizál:

 

 

Elég sok, 56 passzkísérlete volt a találkozó során Rodgersnek, amiből 39 sikeres volt, utóbbival bekerült a Packers rekordok könyvébe. 326 yardot és 3 TD-t passzolt, nagyszerű számokat produkált, de az első félidőben ugyanolyan szürke volt nem csak ő, hanem a teljes Packers offense is mint az eddigi 5 találkozójuk során. 3 elkapója is 100 total yard fölé jutott, így bőven belefért, hogy Jordy Nelsonnak például csak egy elkapás jutott 9 yardért.

 

Nem játszott jól a Packers, ellenben nagyon okosan

 

McCarthy okult a Cowboys meccsen elkövetett hibákból, és rengeteg rövidpasszos játékot hívott, amik eredményesek voltak. 5 yardon belül vannak olyan jók a Packers elkapók, hogy plusz yardokat harcoljanak ki az elkapások után, ha már mélységi célpontként szinte teljesen használhatatlanok. Íme egy kép, ami bizonyítja, hogy ezekkel a játékokkal sokkal jobb teljesítményt lehet kihozni Rodgersből, mint azzal, ha hosszú passzokat keresne.

 

 

A sok rövidpasszos játék pedig meghozta a gyümölcsét, hiszen rengeteget volt a Packers támadósora a pályán, ami a siker fő záloga volt, majdnem 40 percen keresztül terrorizálhatták a Bears védelmét, a meccs 2/3-át tehát védekezéssel töltötte a vendég csapat. A Bears védelme emiatt a második félidőben teljesen elfáradt, ilyen ziccert meg Aaron Rodgers a rossz formája ellenére is kihasznál.

 

Tegyük gyorsan hozzá, hogy az első Packers TD-t hozó drive-ban egy kétes bírói döntés született Montgomery egyik elkapásánál, amit a challenge után sem változtattak meg a bírók. Nagyon necces szituáció volt, ami csak újra felnyitná az elkapás-nem elkapás dossziét. Valószínűleg nem ezen múlt a Packers győzelem, de érdemes elgondolkodni, hogy hiába van ott a modern technológia, ha így is rossz döntéseket hoznak New Yorkban.

 

 

A futást megint sikerült megfékeznie a Packers védelmének, 69 yardot engedtek mindössze, de ami még meglepőbb, hogy a passz elleni védekezés a megannyi sérülés ellenére is hatékony volt. Hoyernek mindössze 49 passzolt yardot engedett a védelem, ez nagyban köszönhető volt a Sajtfejűek pass rushának is. Utóbbi okozta a Bears vesztét is, hiszen egy passzsiettetést követően sérült meg Brian Hoyer.

 

És a medve kimondta, hogy 33

 

Nehéz beszélni a Bears helyzetéről, mert egy komplett félidőt a 3. számú irányítójukkal nyomtak végig, ami nagyon csalóka képet mutat, de az első félidőben sem hengereltek. Kimondottan fájhat ez a vereség a Bears számára, mert nem elég, hogy romlott a mérlegük, de még a jó formában lévő Hoyert is elvesztették, akinek eltört a bal karja egy földre esést követően. Matt Barkley-val nem fog egyhamar meccseket nyerni a Bears, Jay Cutler meg a bye week előtt szinte biztos nem lesz bevethető állapotban, a jövőre nézve ezek elég pocsék kilátások. Ráadásul a két kezdő, nem mellesleg jól játszó guardjuk állapota is kérdéses, Sitton be sem öltözött, Long pedig a mérkőzés közben került partvonalon kívülre.

 

 

Pedig még vezetett is a chicagói alakulat egy rövid periódusig, az első félidős mezőnygólháborút a védelmük által szerzett touchdown törte meg, Leonard Floydnak köszönhetően sikerült kiharcolni egy fumble-t Rodgerstől, ami a Packers endzone-jába pattogott, amit össze is szedett Floyd, 10-6-ra módosítva az állást. Innentől viszont fokozatosan romlott a védelem teljesítménye, ennyi pályán töltött idő után ezen nem lepődik meg senki. Túl sok nyomást nem gyakoroltak Rodgersre, így minden a secondary teljesítményén múlott, akik nem tudták egy teljes meccsen át megfékezni a rohamokat amiket a Packerstől kaptak.

 

A támadósor viszont rendkívül szürke volt, sem a futások, sem a passzok nem mentek még Hoyerrel sem, 189 total yard a Packers “B” cornerei ellen sokatmondó teljesítmény. Plusz ha hozzávesszük, hogy több, mint egy egész pályányi yardot engedtek a Packersnek csak büntetésekből, az megint megérne egy misét John Foxéknak, bár most nagyobb baj nekik, hogy irányítóra kell vadászni. Túl sok opciójuk nincs, FA-n nincs értékelhető játékos, így maximum egy csere útján tudnak csak szerezni valakit.

 

A Packers legjobbja: Davante Adams

 

Délelőtt még kérdéses volt a játéka, ám átment az Agyrázkódás Protokollon, így nevezhette a Packers a találkozóra. És milyen jól tette! Karriernapot tartott, 13 elkapása volt (az előző öt meccsen összesen 15 volt) 132 yardért és két TD-ért, ő volt az egyetlen szélső elkapó a Packersben, aki üresre tudta magát játszani több helyzetben is, igaz, a második TD-jét nagyon benézte az egyik Bears védő, aki nem váltott embert, az első viszont klasszisra sikeredett.

 

 

A Bears legjobbja: Leonard Floyd

 

Korábban aggódó hangok jelentek meg a Bears idei első körös passzsiettetője körül, hogy ismét egy olyan játékost sikerült kiválasztani, aki sosem egészséges. Nos, Floyd most egészséges volt, egyben a Bears legjobbja is, azt a teljesítményt hozta, amit a prospect ismertetőnkben is vártunk tőle. Kétszer sackelte Rodgerst, kierőszakolt tőle egy fumble-t, amit TD-t érően össze is szedett a Packers célterületén belül. Brian Urlacher óta ő az első Bears védő, aki TD-t szerzett az ősi rivális ellen, erre 9 évet kellett várni a drukkereknek.

 

 

A mérkőzés csalódása: Mason Crosby

 

Egyetlen Packers játékos lehet igazán csalódott a saját teljesítménye miatt a győzelem ellenére, ő pedig a Packers rúgója, Mason Crosby. Az eddig hibátlan, 100%-os hatékonysággal bíró kicker ma egy extra pontot és egy mezőnygólt is kihagyott, ezzel a tökéletes mérlegének oda, bár a győzelem így sem forgott veszélyben.

 

Hogyan tovább a csapatoknak?

 

A Packers ezzel a győzelemmel gyorsan felállt a padlóról, és folytatják a rájátszásért folyó küzdelmüket, ami a sorsolást elnézve nem biztos, hogy olyan könnyű lesz, jövő héten kapásból a Georgia Dome-ban lesz vizitük az eddig szárnyaló Falcons vendégeként. A Bears pedig lassan készülhet egy top5-ös draftpickre, amivel legalább kiválaszthatják a franchise irányítójukat, mert sem Cutler, sem Hoyer nem az.

 

 

7 Comments

Popular Posts

Minden jog fenntartva. © 2024 FK Media Group