A leghosszabb yard – újratöltve

Elképesztő meccseket hozott a 10. forduló, ha most sem kezdtek el nőni a tv-s nézettségi adatok, akkor soha. Az NFL történetében először fordult elő, hogy egy játéknapon belül két meccsen is legalább hétszer változzon a vezető csapat személye. A következő néhány év legnagyobb pazarlása, hogy nem lesz minden évben Patriots-Seahawks. Másutt a Cowboys nem visszatért, hanem újjáalakulva megérkezett az NFL élére, az Eagles egy játékot leszámítva majdnem tökéletesen fogta meg a Falcons offense-t, végül pedig a Titans még mélyebbre lökte a Packerst, és utóbbiak számára az idegenbeli túrasorozat még csak most kezdődött el.

New England Patriots – Seattle Seahawks 24-31

Ezúttal a Seahawks örülhetett a végén.

Fantasztikus meccset játszottak a felek, ugyanott folytatva, ahol 2 évvel ezelőtt a Super Bowl végén abbahagyták. Előzetesen lehetett sejteni, hogy a Pats TE játéka ellen a Hawks védelmének viszonylag kevés ellenszere lesz, ugyanakkor Chancellor visszatérésével sokat javultak a vendégek esélyei. A másik oldalon pedig a mesebeli (hol volt, hol nem volt) Pats pass rush, illetve a múlt héten a Bills ellen látottak miatt lehetett potens támadójátékra számítani, és végül a labda mindkét oldalán az előzetesen vártaknak megfelelően alakultak az események, de a seattle-i védelem két labdaszerzése döntőnek bizonyult.

Az első félidő végén 14-12-es vezetésnél egy perc elég volt a Seattle-nek egy újabb gyönyörű Wilson-Baldwin összjátékhoz, és így egy TD-hez; 19-14-el fordultak a csapatok. Ekkor Gronk átmenetileg a padon ült egy Chancellorral való ütközést követően, de mivel Bennett is minden felé szálló labdát elkapott, így a hiánya nem volt akkora kiesés. Az mindenesetre már félidőben látszott, hogy a hazai pass rush felől Wilson egyik touch passzt dobhatja a másik után, de a drive-ok befejezésével adódtak problémák (2 FG a red zone-ból, kihagyott XP), míg a túloldalt Brady TD-passz nélkül, de 1 interceptionnal zárta a félidőt, így megszakadt az idei INT mentes sorozata.

A negyedik negyed elejéről ki kell emelnem egy játékot, mert a szezon hátralévő részére meghatározó lesz. 3rd&6, labda a Pats 40-esén. Wilson touch passz Prosise-nak 35 yardért. Az a játék tömör összefoglalása volt annak, hogy Prosise-tól mit várhat Carroll. Annyi ígéret volt abban a játékban seattle-i részről, mint Max Verstappen utolsó 16 körében Brazíliában. A playcalling is támogatta ebben, mert passzoknál állandóan a Pats linebackerei ellen kereste Bevell a matchupokat slotból indítva az újoncát vagy quick rub utakat futtatva vele, és itt hirtelen nagyon hiányzott Collins a bostoniaktól… Prosise egész meccsen fantasztikus volt, számos drive-ot tartott életben, és 153 scrimmage yardja még nem is fejezi ki eléggé, hogy mennyire fontos láncszeme lett/lesz a washingtoniaknak.

Az utolsó 5 percben Baldwin harmadik TD elkapását követően 31-24-nél Carroll a kétpontos kísérlet mellett döntött, amit Belichickkel az élen sokan nem értenek, de szerintem ez ebben a helyzetben nem csak, hogy védhető, hanem egyenesen kötelező. Ahelyett, hogy egy esetleges kétpontosra hagyná a végét, inkább két labdabirtoklásnyi előnyt akar szerezni. Egy ilyen offense-zel a Patriots és Brady ellen ez teljesen jó döntés volt. Az utolsó támadásból Bradyék aztán egészen a Seattle 2 yardos vonaláig masíroztak, ahonnan előbb három kísérlet is kevés volt, majd egy 12-men büntetés miatt az egy yardosról próbálkozhattak még egyszer 4th downra 14 másodperccel a vége előtt, és a Gronknak fellöbbölt passz után sokan kiáltottak pass interference-t, de aki itt zászlót szeretne, az a flagfoci híve. Gronk és Chancellor is ugyanannyira fogta a másikat, jó döntés volt nem bedobni a sárgát.

4 év alatt harmadszor találkozott egymással a Seahawks és a Patriots, és harmadszor dőlt csak el a meccs az utolsó játékban. A meccs színvonaláról mindent elmond, hogy a csapatok csak 2-2 alkalommal puntoltak, de emellett a Seahawks D két labdát is szerzett: Shead INT-je mellett a 4. negyedben Chancellor csavarta ki Edelman kezéből a labdát. A Seahawks rövid hétről érkezve teljesen megérdemelten birkózta le a kipihent Bradyéket, és mi lenne félelmetesebb az NFC többi csapata számára, minthogy Bennett és Rawls visszatérésével ennél csak még jobbak lesznek?

Pittsburgh Steelers – Dallas Cowboys 30-35

Nos, a Prescott-Elliott duó fémjelezte dallasi offense!

422 total yard, közel hibátlan Prescott, 23 labdaérintésből 209 scrimmage yardot termelő Elliott, de ahhoz hogy ez a meccs is fantasztikus legyen kellett a Steelers is. Rögtön egy pittsburgh-i labdaszerzéssel indult a meccs, Chickillo strip sackje után Shazier szedte össze a disznóbőrt, majd a gyors hazai hatpontost követően, magukhoz képest egyáltalán nem szokatlanul rögtön kétpontosra mentek, de nem sikerült. Ez pedig megnyitotta az utat a későbbiekben is számos kétpontos kísérlet előtt, de ezen a meccsen mind a hat kimaradt! 8 touchdownt összesen csak kétszer követett extra pont, mindkétszer a Cowboys részéről.

A hét másik „ezt-látni-kell” meccse az utolsó 10 percre érte el a csúcspontját. Bryant 50 yardos TD-elkapása után Bell révén vette vissza a vezetést a hazai alakulat (24-23). A two-minute warning után Elliott masírozott be érintetlenül az end-zone-ba, de BigBenék alig egy perc alatt végigszaladtak a pályán. A Steelerstől már korábban is látott fake spike játékot ezúttal is tökéletesen hajtották végre, de 30-29-nél a kimaradt kétpontos különösen hiányzott, mert még 45 másodperc volt a órán három dallasi időkéréssel. A Boys valószínűleg csak mezőnygól-kísérletig jutott volna, bár Bailey-nek ezen a meccsen minden sikerült (FG 37, 52 és 46 yardról), de Davis pont a legrosszabbkor kapaszkodott bele Witten sisakrácsába 15 yardért… Az utolsó play classic 2016-os Cowboys:

Győzelmével és a Patriots vereségével a Dallas egyedül áll 8-1-el az NFL-ben, és a hátralévő meccseket és a Seahawksszal szembeni 1,5 meccses előnyt figyelembe véve, csak saját magukat gáncsolhatják el az NFC 1. kiemelésétől. A túloldalt Roethlisberger és az offense már önmagához méltón játszott, 448 total yarddal eladott labda nélkül illene nyerni, így kérdés, hogy ez a védelem elég lesz-e a Ravens megelőzésére.

Philadelphia Eagles – Atlanta Falcons 24-15

Az Eagles védelme egy játékot és az egy szem Julio Jonest kivéve tökéletesen fogta meg Matt Ryanéket, tette ezt a futásközpontúvá vált offense segítségével. 38-38 arányban hívtak futójátékot, és yardszámban is majdnem sikerült ugyanannyit termelni a földön, mint a levegőben (221-208). 5 és fél yardos átlaggal haladtak Matthewsék a földön, folyamatosan jó nagyokat harapva az órából, és távol tartva a pályától a Falcons támadóit.

Mivel a futás működött, így a kipihent védelem is jól dolgozott. Az Atlanta futásait majdnem tökéletesen fogták, 48 yardot engedtek a talajon, de ha ebből kivesszük Freeman egy 17 yardos meglódulását, akkor a 12 kísérletből engedett 31 yard még szebb. Passzjáték terén ugyan Julio Jones megint villogott, illetve inkább úgy igaz, hogy majd minden drive-ban megvillant egyszer, de ezekből az első félidőben mindig csak mezőnygólok születtek, később pedig már azok se. Valójában a Sasok védelme egyszer hagyott ki, amikor Taylor Gabrielt hagyta üresen Leodis McKelvin a 4. játékrészben, 76 yardos TD lett a büntetés. De ennyi.

Wentz nem volt sem elit, sem rossz, handoffokban és rövid passzokban azonban jeleskedett. A Falconsnál Julio Jones-t kivéve semmi nem működött, kivéve Matt Bryant, aki értékesített mezőnygólok terén megdöntötte Morten Andersen franchise rekordját, bár ez is csak ilyen relatívan működött szint, mert egy FG-t és egy XP-t azért mellédurrantott.

A Falconsnak lassan-lassan hátrafelé is tekintgetni kell, a Saints és a Panthers veresége is jól jött ugyan nekik, de másfél meccs előny az ilyen hektikus offense-zel semmi. A Philadelphia pedig ugyan újra pozitív mérleggel áll 5-4-nél, de ez is csak az NFC East negyedik helyére elég, most pedig a Seahawkshoz látogatnak, ami nem sok jót ígér, de egyébként is az azt követő Packers elleni hazai a legkönnyebb hátralévő meccsük.

Tennessee Titans – Green Bay Packers 47-25

A foci-ebén az észak-ír szurkolóknak volt egy Will Griggs on fire? kezdetű dala. Nos, ezt Nashville-ben nyugodtan átírhatják Mariota on fire!-re!

Persze nem csak ő volt kiváló. Mularkey például előre eltervezetten onside kicket hívott a kickoffra, és ugyan nem szedték össze, de a védelem 3&outra kényszerítette Rodgerséket. A Titans offense pedig rögtön az első játékból egy 75 yardos Murray touchdownnal jelezte, a Packersnek, hogy mire számíthatnak. A következő támadásuk során Lewant szerintem erősen túlzóan kizárták, mert hozzáért egy zebrához, de ez nem zavarta meg Mariotáékat, akik az első 5 drive-jukat mind TD-re váltották! A fiatal QB 10/10, 196 yds, 2 TD sorral kezdett, végül közel 300 yarddal és 4 hatpontossal végzett, nagyjából macska-egér harc volt közte és a védelem közt. A Titansnak még arra is jutott energiája, hogy Murray-vel passzoltassanak TD-t.

A Green Bay eközben egyre mélyebbre süllyed, hármat vesztettek zsinórban és még két idegenbeli meccs következik (@WAS, @PHI), mindkettő főműsoridőben. Nem ők az esélyesek. Rodgers számai első pillantásra most is rendben lennének, de a folyamatos nagy hátrány miatt ez csalóka. A második félidőben a nagy rohanásban már a hibák is jöttek 2 interception képében, de az igazi baj a védelemmel van. 3 meccsen 111 pontot kaptak, ez nem csak a következő kettő, hanem a Seahawks és a Lions elleni meccsekre sem ígér sok jót. Már a 8-8-hoz is kéne egy bravúr, de az eleve kevés a rájátszásra…

A Titans viszont 5-5-tel áll, és már most annyi győzelmük van, mint a megelőző két évben összesen. A futásközpontú játék Mariota egyre nagyobb rutinjával és a közel tökéletes támadófallal szép jövőt ígér Tennessee-ben. Az utolsó hat meccsükön 33,7 pontot átlagoltak, de csak 4-2 a mérlegük az utóbbi másfél hónapban. Lehetne jobb is, ha Mariota nem adná el annyiszor a labdát (nem most, hanem korábban), de ha ezeket a hibákat Mularkey-ék vissza tudják faragni, akkor ők lesznek 2017 Raiderse.