Ádventi angyal

Az NFC-ben és az AFC-ben is bonyolódik a helyzet, az előbbiben a Cowboys mögött összetömörült a mezőny, aközben az AFC két éllovasa ha szenvedve is, de behúzta a soros meccsét. A Sunday Night Footballt pedig látni kell!

Atlanta Falcons – Arizona Cardinals 38-19

Eldőlt, amikor 9 perccel a vége előtt Gábriel (arkangyal) a második screen passz elkapását váltotta touchdownra. 31-13, game over. Ugyanaz a játék volt mindkét alkalommal, screen balra az üresen álló Gabrielnek, és szinte ugyanúgy kígyózott keresztül a meccs előtt a liga legjobbjának számító (YPG, YPA) védelmén.

A meccs igazából 3 ponton dőlt el. Az első, hogy a Falcons támadófala többnyire szilárdan állt a lábán, ez pedig azt jelentette, hogy Ryan és az elkapó corp is jobb napot foghatott ki, valamint Freemannel ezúttal működött a futójáték is. A másik a hazai védőfal teljesítménye, ami futások ellen egész elfogadhatóan dolgozott, de Johnsonnal összességében nem tudott mit kezdeni. DJ 21 labdaérintéséből 161 yardot és egy TD-t termelt, ez majdnem pontosan a fele a Cardinals total offense-ének. A harmadik pedig a szezon előtt a Brownstól konkrétan kirúgott Taylor Gabriel (akit ha már felvettem hetekkel ezelőtt fantasyban és eddig játszattam is, én hülye miért most vettem ki?), aki a meccs MVP-je volt.

A Cardinals ezzel lassan keresztet vethet a rájátszásra, mert hiába kapott ki a Seahawks is, az utolsó 5 fordulóra 3 meccs hátránnyal fordulnak rá. Az Atlanta pedig ismét szemléltette, hogyha az offense jobb napot fog ki, akkor semmi sem lehetetlen, de mögöttük már ott nyomul a veszélyessé váló Tampa.

Cleveland Browns – New York Giants 13-27

Eldőlt, amikor kicsit több mint 5 perccel a vége előtt Manning a meccsen másodszor is megtalálta az end zone-ban Beckhamet egy átadással. Tipikus 2016-os Giants meccs volt, ahogy a PR-ben is írtam képesek voltak még a Brownsszal is szoros meccset játszani. Nagy szavakat használva ennyire gyenge 8-3-mal álló csapatot rég lehetett látni, a vicces az, hogy a mérlegeket tekintve ez a 8-3 jelenleg az NFC 2. legjobbja!

Egyébként örüljön aki nem látta, két pont nélküli negyed, a végén több yardot termelő Cleveland (343-296), és elég kilátástalan játék. A meccset részint Odell Beckham játéka döntötte el (6/96, 2 TD) részint az, hogy a Giants képes volt befejezni a drive-jait, míg a hazaiak nem. Végül pedig Jason Pierre-Paul játéka, aki egy felpattanó labdát még 14-6-nál visszavitt TD-re, és volt még 3 sackje is.

A Browns végre elvonulhat pihenni, a Giants pedig 2 meccs hátrányban a Cowboyshoz, de másfél meccs előnyben a Redskinshez képest éppen jelentős űrben van, az 5. hely fixen az övék.

Tampa Bay Buccaneers – Seattle Seahawks 14-5

Eldőlt, amikor… öhm… nos, erre két megoldás van. Valójában a negyedik negyed közepén Graham fumble-jánál dőlt el, a gyakorlatban viszont már a kickoff előtt, amikor kiderült, hogy ez az egyébként is a liga legalját karcoló Seahawks támadófal 3 újonccal kénytelen felállni, mert a center Britt se tudta vállalni a játékot. A 14-5 még a Seahawksra nézve hízelgő, mert vendég részről semmivel sem volt több pont a játékban, floridai részről viszont Aguayo megint kihagyott egy FG-t, Chancellor pedig az end zone-ban halászta le Winston Evansnek szánt passzát.

A Bucs az első két támadását is Evans TD-vel zárta, ami egyrészt franchise rekord tampai részről, még sosem volt ilyen tampai elkapó, aki ezt tudta volna az 1. negyedben, másrészt a 0-14 a Seahawks legnagyobb első negyedet követő hátránya volt 2010 óta. Ezzel még nem dőlt volna el a meccs, mert a Hawks D itt végre rájött, hogy egy embert kell fogni, és innentől lehúzták a rolót (safety, Chancellor INT, Rubin forced fumble), bár Bennett hiányában ismét nem tudtak elég nyomást gyakorolni az ellen irányítójára. Ahol igazán eldőlt az összecsapás az a hazai D-line vs Hawks O-line meccs volt. A vendégek támadófala az év első felének legrosszabb Seahawks meccseit idézte, a két tackle (Fant, Ifedi) körülbelül forgóajtóként funkcionáltak. Csak ők ketten 5 sacket és további 9 siettetést engedtek. Wilson örült, hogy életben maradt, 2 INT-et is dobott, az elsőt Verner kezébe, akinek pénteken hunyt el az édesapja.

Winstonék így tapadnak a Falconsra, az elmúlt két hétben két playoff contender csapatot birkóztak le összesen 33 szerzett ponttal. A Seahawks ezzel az 1. kiemelésről lemondhat, de a második még az ő kezükben van, de ha a sérültek nem térnek vissza minél hamarabb, akkor bye week sem lesz ebből.

New York Jets – New England Patriots 17-22

Eldőlt, amikor a two minute warningot követően Mitchell elkapta Brady passzát, az ezt követő második játékban pedig Chris Long kiverte Fitzpatrick kezéből a disznóbőrt, amit Flowers szedett össze.

Szenvedés volt ez New Englandi részről az elejétől a végéig. Mint a fentiekből is kiderült, 2 perccel a vége előtt még a Jets vezetett, és a Patriotsnak abban a drive-ban egy 4th&4-t is meg kellett csinálnia. Gronk hiába tért vissza, egy hosszú passzt követően megint rásérült a hátára, így amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ki is szállt a csoportrangadóból.

Brady ezzel megszerezte a 200. győzelmét is, így egyelőre Peyton Manninggel holtversenyben áll az NFL örökranglistájának élén, de várhatóan nem sokáig kell osztoznia az első helyen. A Patriots pedig a franchise 500. sikerét könyvelhette el a csoportrivális ellen. A két a térdén sérült QB párharca eldöntetlen maradt a statisztikai lapon, a Jets részéről Enunwa és Marshall, a bostoniaktól pedig Edelman és Malcolm Mithcell dolgozott meg a meccslabdáért.

A Patriots jobb konferencia-mérleggel vezeti az AFC-t, a Jets pedig készülhet egy top5-ös draftcetlire.

Oakland Raiders – Carolina Panthers 35-32

Egy perccel a vége előtt dőlt el, amikor Khalil Mack 4th&10-nél sackelte Newtont, és még a fumble-t is begyűjtötte.

Az előző 3 meccs volt az, amit nem akarsz újra nézni a fordulóból, most jön az a kettő, amelyeket igen.

Félidőben 24-7-nél elég egyszerű történetnek tűnt ez, Kuechly nélkül a Panthers D nem igazán tudott ellenállást kifejteni, a hazai O meg nem csak önmaga volt, hanem Mack is beszállt a pontgyárba egy interception return TD-vel. A fordulást követő második játékban azonban Carr egy snaphez rosszul nyúlt; fumble és a kisujja is eltört, így 1 drive-ra jöhetett McGloin. De mire visszatért a Panthers már felpakolt két hatpontost – közte egy Newton-Ginn 88 yardos TD-t – a táblára, majd Carr INT-je után még egyet, így hiába hagytak ki két kétpontost is, és blokkolt a Raiders egy extra pontot, 25-24-re már ők vezettek.

Majd az utolsó játékrész elején Benjamin 44 yardos elkapása után már 32-24-re. De a 2016-os Oaklandnek ez a -8 pont 13 percre semmiség, a következő drive-ból egyenlítettek, majd 1:47-nél Janikowski mezőnygóljával már vezettek is. 100 másodperc egy időkéréssel viszont Newtonnak elég szokott lenni, és most is haladtak szépen, ahogy már az elején is írtam, Mack strip sackjével a 9. győzelmét is kiszenvedte a Raiders, ezzel 2002 után először végeznek majd pozitív mérleggel. A Carolinanak ezzel 4-7-tel állva viszont végleg elúszott a playoff, de néhány csapatnak még keresztbe tehetnek, például rögtön most vasárnap a Seahawksnak.

Denver Broncos – Kansas City Chiefs 27-30 (h.u.)

Eldőlt, amikor Gary Kubiak a hosszabbítás végén az ellen 44 yardosáról 62 yardos gólt akart rúgatni McManussal, a kimaradt rúgás után viszont a Chiefs nagyon kedvező mezőnypozícióban találta magát, és az idő lejártakor Santos ha a kapufa segítségével is, de nem hibázott.

Az első másfél negyed még eseménytelenül pörgött le, de aztán a Kansas egy kedvező mezőnypozíciót safetyre váltott, majd a free kicket Tyreek Hill visszavitte TD-re, 0-9. Ugyan Hill a harmadik negyedben futott hatpontossal is feliratkozott az eredményjelzőre, de a Broncos O a teljesen jól játszó Siemian (386 yd, 3 TD) vezetésével szép lassan, módszeres termelt, így az 57. perc végén 24-16-os Broncos vezetésnél kapta meg a labdát a Chiefs. A vendég védelem több nagy játékot is benyelt, de maradt három perce Alex Smith-éknek, hogy hosszabbításra mentsék az AFC West rangadóját. Egy classic Kansas City Chiefs támadás végén 15 másodpercnél Smith a meccs hősét, Tyreek Hillt vette célba:

Elsőre nem adták meg a zebrák, csak videózás után, jöhetett a kétpontos kísérlet, majd a ráadás. Ahol egy-egy mezőnygól után Kubiak 62 yardos mezőnygóllal meg akarta nyerni a meccset, a többi pedig történelem.

Jó kérdés, hogy mi lett volna a jó döntés 4th&10-re a Chiefs 44 yardosáról indulva, rúgás helyett talán fent hagyhatta volna Siamianékat, McManus azért nem egy Prater vagy egy Tucker, csak 57 yard az egyéni csúcsa, de az is igaz, hogyha valahol meg lehet próbálni egy 60 yardos FG-t, akkor az Denver.

Andy Reidék kedvező helyzetben vannak a csoportban a 3-0-s mérlegükkel, és két csoportellenfelüket is idegenben verték. 1 meccs választja el őket a Patriots-Raiders párostól és a bye weektől, de csak egy meccs előnyük van a 7. helyezett Broncoshoz képest is. A Denvernek viszont a vereséggel és Dolphins győzelmével már a Wild Cardért is kapaszkodni kell, és ugyan most a Jaguars ellen egy könnyű meccsel folytatják, de a vége (@TEN, NE, @KC, OAK) elég zorall.