Ne a győzelmekről ítéld meg az irányítót!

Régóta próbálom vívni azt a harcot, hogy az irányítókat ne a győzelmek számából ítéljétek, ítéljük meg, mégis csupán a QB-k statisztikai lapján mérik a győzelmek és vereségek számát, arányát. Persze, fontos hogy tudjon nyerni az adott irányító és ne omoljon össze az utolsó két percben, azonban az amerikai foci csapatjáték, és ez tökéletesen látszott most vasárnap is.

Vegyük első példának a Broncos@Saints meccset. Trevor Siemian egy borzalmasan gyenge védelem ellen 6,5 yardos átlaggal lehozott egy meccset 2 TD és 2 INT kíséretében, 76,9-es ratinggel, 44,2-es PFF osztályzattal. Drew Brees a liga legjobb passzvédelme ellen 10,4-es átlaggal passzolt, 3 TD és 2 INT kíséretében, 111,9-es passer ratinggel, 52,6-os PFF osztályzattal. Brees a körülményeket is figyelembe véve sokkal jobban játszott Siemiannál, mégis előbbi egy L, utóbbi egy W betűt kapott a mérkőzés végén. Ráadásul annál a játéknál a pályán sem voltak, ami eldöntötte a mérkőzést!

Jacksonville-ben Brock Osweiler borzasztóan játszott, egy egész meccs során 99 yardot hozott össze (14/27), egy pocsék 3,7 yardos átlaggal. Volt egy olyan szituáció is, ahol 4th&10-re – ahol a lényeg, hogy a pályán tartsd a labdát és megpróbáld az elkapó közelébe juttatni – kidobta az oldalvonalon kívülre. De a Texans nyert, vezetik a csoportjukat, szóval… Osweiler jó irányító? Vagy jól játszik?

Alex Smith is összehozott 178 yardot 38 kísérletből (25 ért célba), TD nélkül, 1 interceptionnel, 4,7-es átlaggal, 65,5-ös passer ratinggel, 47,5-ös PFF osztályzattal. Az ő neve mellett is a “győzelem” szó áll, hiszen Eric Berry csinált egy parádés pick-sixet és Marcus Peters a mérkőzés végén kierőszakolt egy fumble-t, amiből Santos mezőnygóljával megnyerte a meccset a Chiefs, így nem halljuk sehol milyen gyenge volt az irányítójuk.

És ez csak az elmúlt hétvége néhány kiragadott példája, millió ilyen példát lehet találni mikro-szinten. A rájátszásban még rosszabb a helyzet egyébként, rengetegen hivatkoznak a rájátszás-győzelmek számára (vagy annak hiányára) egy irányító kapcsán. Hogy a Super Bowl győzelmekről ne is beszéljünk…

Több olyan példát lehet felhozni – és direkt meg sem próbálok nevesíteni, hogy ne induljunk el ilyen irányba -, ahol a Super Bowlban egy irányító gyengén játszott, mégis nyert. És persze ennek a fordítottja is igaz, többször láttunk már kiváló irányító-játékot Super Bowlon, ami vereséggel zárult. És ez teljes szezonra is levetíthető, vagy akár teljes karrierre is.

Egy NFL-mérkőzést nem az irányító nyer meg egyedül és nem is az irányító veszít el egyedül. És ugyan alapvetően az irányító a legfontosabb láncszem egy csapat gépezetében, 22-en vannak a pályán (és akkor a cserékről és a speciális egységről nem is beszéltünk) és ahogy a bevezetőben is írtam, az amerikai foci csapatjáték, ezt sose felejtsük el.

Szóval egyszer és mindenkorra próbáljuk elfelejteni azt az érvet egy vitában az irányítókkal kapcsolatban, hogy ki hány meccset, hány Super Bowlt nyert. Jól mutat a statisztikai lapokon (már akinek), de nem mutatja meg igazán, hogy ki mennyire jó irányító.

Ha hosszabban érdekel, hogy mi alapján lehet értékelni az irányítókat, akkor olvassátok el KGYM kiváló cikkét a témában.