Holtak hajnala

Volt unalom és izgalom egyaránt a héten, lássunk pár meccset!

PIT@CLE 24-9

A Pittsburgh elég lazára vette a figurát. Az ág is húzza szegényeket, így most valóban jól jött nekik egy laza kis edzőmeccs. Teljesen átlagos formát hozott az offense, inkább Bell jutalomjátékáról beszélhetünk. Átadták neki a gyeplőt, és jól teljesített, 200 scrimmage yard fölé jutott kényelmesen. Kell is melegíteni őt, Wheaton IR-ra került, így vészesen fogy a Steelers játékoskészlete. A defense se hozott semmi extrát, igaz az eddig temetett pass rush mintha működni látszana, szanaszét terrorizálták az éppen adott személyt a Browns fala mögött. Fun fact: Big Ben ugyanannyi győzelemmel rendelkezik a Browns stadionjában (1999-ben épült), mint bármelyik Browns QB. A különbség, hogy ő csak egyszer játszik ott évente…

A Browns részéről ez most épp nem olyan vereség volt, mint eddig a szezonban. Kétség sem férhet hozzá, hogy nem reális, hogy ez a Browns nyeretlen, több meccsről centikkel maradtak le, és van vízió is a csapatban. McCown és Kessler is játszottak, utóbbi meg is sérült. McCown igazi csereirányító-formát hozott, Stanton, Anderson meg Landry szokott ilyen számokat mutatni, mint amit a Steelers pass rush engedett neki. Alapvetően nem volt rossz az offense, sem a defense, kritikus pillanatokban odaléptek, főleg Collins, de ez a Steelers ellen nem szokott, nem tud elég lenni.

NE@SF 30-17

A Pats kapta a hét másik edzőmeccsét, Brady is kicsit pihentetve játszott, de minden esélye megvolt erre, a fal lecövekelte magát, és a nem létező 49ers rusht megfogta. A 49ers futásvédelme látványosat esett vissza Bowman nélkül, úgyhogy tökéletes alkalom volt, hogy Dion Lewis lerázza magáról a rozsdát, egészen pontosan 49 scrimmage yardra és 3 rontott szerelésre. Ami igazán csodás volt, az a Pats védekezése. A deep tök homály volt Kaepnek, ha megpróbálta.

Viszont az sem mondható el, hogy ne küzdött volna a mikrofonhajú vezér. Próbálkozott, de nem tudta mozgatni a láncokat, így inkább ment a Hyde-futás. A csupán 13 pont különbség nem annyira a 49ers védelmén múlt, mint a meccs elejét végiglötyögő Pats-támadókon, nem lehet kiemelni értékes megmozdulást vagy kiemelkedő egyéni teljesítményt sajnos.

ARI@MIN 24-30

A Vikes megmutatta, milyen a pass rush, ha épp sackre mennek, nem csak nyomásra. Palmert a passz-snapek 62.8%-án nyomás alatt tartották (NFL-rekord idén), és összeszedtek közel 20 QB hitet, 4 sacket, és pár knockdownt. Palmer önmagában nem játszott szörnyen, de nagyon sokáig tartotta magánál a labdákat, és látványosan nem működött a kommunikáció. Mindkét interception szörnyű hülyeségekből fakadt, és az egyiket Rhodes visszahordta a nap leggyorsabb labdavivőjeként hat pontért. A bye week a Cardsnak is megfeküdte a gyomrát, Fitzgerald és Johnson egyedül még talán képesek a csodára, de ha a többiek hülyeségeket csinálnak, akkor még ők sem. A defense jól működött, de a kritikus pillanatokban nem tudtak odalépni, és a nagy játékokkal és trükkös playekkel nem tudtak mit kezdeni.

A Vikings jól játszott, és ugyan nem mondanám, hogy itt kell megállni, sokat segített a tény, hogy kritikus pillanatokban tudott odalépni a defense, több 3&outot kikényszerítve (vagy épp DPI-t magára húzva, ahogy épp kedvük volt). Bradford kényelmesen dobálhatott, az O-line működött, tudtak zsebet csinálni, meg futáshoz is blokkolni, én tényleg nem értem, mi történik. Egyetlen csúnya hibája volt csak a LT Clemmingsnek, amiből strip sack lett, de amúgy nem volt gond. Shurmur rendszerében egyértelmű a képlet: gyors passz + gyors elkapók. A Vikes két TD-t hozott, két ST TD mellett (104 yardos kickoff return, 101 yardos INT-return; ez így együtt 54 éves NFL-rekord volt tegnapig). A defense csúnyán odalépett, minden elem klappolt, Xavier Rhodes hatóságilag zárta le az elkapóját (Rhodes closed, ugye…), 0-ás passer ratinget engedett.

Amiről beszélni kell, az a bíráskodás. Egyértelműen a szezon egyik legbotrányosabb meccse a zebrák részéről, igaz pont olyan playeknél, ahol sok necces helyzet alakul ki. Mindkét oldal kapott a jóból, a Vikes mindkét TD-jét challenge után adták csak meg, és volt egy véleményes pass interference defense és offense részről is, Johnson meg kapott egy roughing the passer büntit, mert sackre menve rá mert zuhanni Palmerre. A Cards is kapott egy véleményes unnecessary roughness-zászlót és DPI-t is. Nem volt egyszerű, mert idegállapotba kergette a játékosokat és az edzőket is, a Cards részéről Petersonon és Jeffersonon meg is látszott.

MIA@LA 14-10

Az egész meccs a Phins védelmén múlott. Tannehill borzasztó volt. Értem én, hogy 6 win, csak ugye ezt isteni kegyelemmel, meg ilyen vállalhatatlan Rams-teljesítménnyel szerezték meg. Ordító hibákat vétett, szerencse, hogy nem 3 INT-tel vonult le a pályáról. Most Ajayi sem tudta odatenni magát, de mindegy is, Tunsil sérülésével a Dolphins O-falának bal fele lényegében megszűnt létezni. A védelem viszont penge volt, a beugró emberek (Abdul-Quddus, Paysinger) rettentően odatették magukat, Goffot ott próbálták meg széttépni, ahol nem szégyellték, az élen Wake-kel.

Na és Goff. Az 1/1-esünk a gyenge fal mögött gyors, rövid passzokkal operált főleg, és nem csinált nagy játékot, nem adta el a labdát hülyeségekből fakadón. Gurley a Q1 TD-n kívül nem mutatott fel semmit, pedig volt még 19 futása. A védőfal hozta a kötelezőt, Donald vezetésével felzabálták a cserékkel teli Miami-falat, de főleg a futást. Amennyire tartották magukat azonban végig, a játék végén két drive-ot is odaadtak Tannehillnek, repkedtek a zászlók offside-ért, és RTP-ért. Lehetett volna ebből akármi, de sajnos Fisher nem az az edző, aki szeret nyerni.