Ötödikben voltak balett-óráim, lábujjhegyen jó vagyok

Elképesztő végjátéka volt a Broncos@Saints összecsapásnak éjjel, amit végül a vadlovak speciális egysége nyert meg egy elképesztő extra pont blokkolással és visszahordással. A két főszereplő pedig két újonc, ráadásul a Broncos depth chartjának a végéről.

88 másodperccel a mérkőzés vége előtt 6 pontos hátrányban szerzett egy gyönyörű TD-t a Saints Brees és Cooks összjátéka során, ekkor azt hittük, megnyerte a meccset a hazai csapat, hiszen az extra ponttal vezettek volna, a Siemian vezette offense pedig nem volt a helyzet magaslatán a nap folyamán. Ám aztán jött a dráma.

A Broncos speciális egységének koordinátora, Joe DeCamillis “leaper” játékot hívott, azaz egy játékos megpróbálja átugrani a long snappert és utána blokkolni a rúgást. A harmadik körös újonc safety, Justin Simmons ezt meghallotta és “hevesen kezdett verni a szíve”, hiszen tudta, ő lesz az a játékos, akinek ugrania kell. Közben Will Parks, a Broncos másik újonc safetyje – akit mellesleg a 219. pickkel húztak ki – már arra gondolt, hogy mit kell csinálnia, ha sikerült.

“Hallottam, hogy ‘Leaper! Leaper!’ és arra gondoltam, hogy fel kell kapnom és bevinnem. Felkapni és bevinni. Ez a feladatom.”

Simmons tökéletesen kapta el a snap pillanatát, átugrotta a long snapper Justin Dreschert, majd amint földet ért emelte is a kezét, hogy blokkolja Will Lutz rúgását. Sikerült is neki. A labdát pedig a már említett Will Parks kapta fel és vissza hordta az oldalvonal mellett a labdát egészen az ellenfél célterületére, ezzel 2 pontot szerezve csapatának és kvázi megnyerve a mérkőzést. Azonban volt egy pillanat, amikor lehet, hogy kilépett, szerencséjére azonban a fehér cipő miatt nem lehetett egyértelműen megállapítani ezt – a bírók szerint legalábbis.

“Tudom, hogy nem léptem az oldalvonalra. Ötödikben voltak balett-óráim, lábujjhegyen jó vagyok” 

Az érdekesség, hogy a két főszereplő, Simmons és Parks egyaránt újonc safetyk a csapatban és konkrétan a hetedik és nyolcadik aktív defensive backek voltak a keretben, tehát a két legrosszabb. A depth chart legvégén találhatóak, mégis ők lettek a hősök. A két fiatal egyébként egy szobában lakott az edzőtábor alatt sőt, a Saints ellen a vendégöltözőben egyazon szekrényen kellett osztozniuk, egymás fölé volt kiírva a nevük, annyira nem volt már hely nekik. Tipikus példája annak, hogy a roster végén lévő játékosok is dönthetnek el meccseket.