Manninget és Osweilert a padra! – összefoglaló

Borzalmas irányítóteljesítményeket láthattunk a 14. héten, Eli Manninget, Brock Osweilert, Robert Griffint minimum a padra kellene ültetni, vagy legalább a védelem tagjainak jól fel kellene őket pofozni, mert konkrétan ballaszt jelentettek a csapatuknak. Ahogy például Philip Riversből is több kár volt, mint haszon, és Big Ben is csak három interceptionnel tudott hozzájárulni a győzelemhez.

Pittsburgh Steelers@Buffalo Bills 27-20

Esett a hó Buffalóban, ezért nem meglepő módon a futójátékok domináltak. Pontosabban Le’Veon Bell, aki egymaga több támadóyardot szerzett, mint az egész Bills. 38 futásból 236 yard és 3 TD, valamint volt még négy elkapása 62 yardért. Egyszerűen fenomenálisan játszott, nincsenek rá szavak. Ellenben mondjuk Ben Roethlisbergerel, aki 220 yardra és három INT-re volt csak képes, nagyon pocsék meccset fogott ki a Steelers klasszisa.

Ellenben a Steelers védelme zseniálisan játszott, 67 futott yardon tartotta a liga egyik legjobban futó csapatát, lehalásztak egy Tyrod Taylor passzt és öt sacket jegyeztek, abból kettőt a korábbi első körös Bud Dupree, így talán végre jól fog elsülni az első körös pass rusher projektjük. A Bills védői nem szereztek sacket, a három INT pedig szép-szép, de összességében semmit nem jelentett, hisz végig magabiztosan vezetett a Steelers. Meg hát az engedett 460 yard sem valami impozáns. Az offense oldal sem valami biztató, bár Sammy Watkins játéka jót tett Taylornak, összességében elég gyengécske képet mutat. Rex Ryant viszont még nem rúgták ki.

A Bills ezzel kiszállt a rájátszásért folyó küzdelemből, a Steelers pedig lépéselőnybe került a még a Patriots ellen játszó Ravensszel szemben.

San Diego Chargers@Carolina Panthers 16-28

Philip Rivers a bye weekje óta három meccsen hét TD-t és hat INT-t dobott. A Panthers ellen is beköszönt három eladott labdával, 53 százalékosan passzolt, egyszerűen rossz volt nézni. Nem is az eladott labdákkal volt gond, hanem hogy makacs módon csak azért is megpróbálta a hosszút három ember közé, amolyan “szarok én az egészbe módon”. Persze értem én, most épp Melvin Gordon és Joey Bosa sérült meg, a legjobb elkapód Dontrelle Inman, 15 játékos volt már a forduló előtt IR-en (a legtöbb a ligában), de azért legalább becsületből tegye oda magát. Mike McCoy főedzőt a szezon után ki fogják vágni, nem kérdés.

No nem mintha a Panthers olyan jó csapat benyomását keltette volna. A 15-1-es csapat a múlt, Cam Newton 30 százalékosan passzolt, a védelem még mindig felemás, kedvetlen és csalódott az egész bagázs, nehéz így kiszolgálni a közönséget. Nem is nagyon lehet senkit kiemelni, vagy éppen lehúzni, ez egy ilyen legyen már vége a szezonnak mérkőzés volt mindkét féltől. Rájátszásreményei egyiknek sincsenek, így már csak annyi céljuk lehet, hogy keresztbe tegyenek a csoportellenfeleknek.

Cincinnati Bengals@Cleveland Browns 23-10

A Bengals hozta a kötelezőt, Andy Dalton szinte hibátlanul játszott, Jeremy Hill pedig remekül futott, az újonc elkapó Tyler Boyd pedig rettentő ígéretes. Ezzel a győzelemmel elérhető a pozitív 8-7-1-es szezon, de más nem, meg hát elég ciki lett volna kikapni a Brownstól. Attól a Brownstól, amelyik elszalasztotta a legjobb esélyét, hogy idén meccset nyerjen. A Detroit Lions után ugyanis jó eséllyel ők is összehozzák azt a bravúrt, hogy nyeretlenül hoznak le egy egész szezont. RGIII egyszerűen nem megoldás, 28 passzából 12 volt jó, 104 yardért és egy INT-ért, és bár futott egy TD-t, igazából az semmi. Itt nincs se irányító, se támadófal, se védelem, ilyen rossz csapatot eddig még nem láttam (a 0-16-os Lions ennyire nem volt rossz).

Houston Texans@Indianapolis Colts 22-17

Még mindig azt mondom, hogy a Houston Texansnak be kellett vállalni Brock Osweilert, mert Brian Hoyerrel csak egy helyben toporogtak és az előrelépésért kockáztatni kell. Hát, nem jött be. Osweiler konkrétan hullaszar, már bocsánat a kifejezésért, remélhetőleg a játéka minden kétséget eloszlatott a felől, hogy jó döntés volt a sérült Peyton Manninget kezdetni helyette. Egy konkrét fék a csapatban, Hoyer legalább mentalitást vitt a támadók közé, erre a gyerekre pedig rossz ránézni: 14 jó passz a 24 kísérletből, 147 yard és egy interception. Ha nem lenne a Texansnak egy közel elit védelme, küzdhetnének az 1/1-ért.

Persze nem csak Osweiler volt pocsék, hanem a Jets elleni brillírozó Andrew Luck is. A sack utáni fumble-t nem szabad a nyakába varrni, nem is látta, hogy jönnek, de még nagyon sok zsák babot kell megennie ahhoz, hogy Peyton Manninghez lehessen hasonlítani. A Texans védelme nagyon jó, volt pár csúnya drop is, de összességében még mindig nem elég kiegyensúlyozott a játéka. Pedig most a csapat védelme is odatette magát, oda adták a kezébe a labdát, hogy megnyerje a végén a meccset.

Összességében ezzel elmondhatjuk, hogy a Colts gyakorlatilag kiszállt a PO versenyfutásból. Két meccs hátránya van a Texanshoz és egy a Titanshez képest is, a Houston pedig holtversenyben vezeti a csoportját. Megjegyzem, ebből a csoportból messze a Titans a legszimpatikusabb csapat, régóta nem nyertek már, ha van igazság, akkor behúzzák a végén a csoportot.

Dallas Cowboys@New York Giants 7-10

Nem egy ilyen  pontszegény találkozóra számítottunk, pláne nem ennyi hibával, de tény, a Giants megérdemelte a győzelmet, a védelmük valami iszonyat nagyot játszott. Eli Manning viszont borzalmas, a forduló messze legrosszabb teljesítményét nyújtotta a posztján. A TD-jét azt Odell Beckhamnek köszönhette, aki egy páryardos passzból faképnél hagyta az egész védelmet és szerzett egy 61 yardos TD-t. Emellett viszont Eli abszolút kerékkötője volt az egész csapatnak még akkor is, ha a két sack utáni fumble-je (ha már Lucknak sem róttam fel) nem csak rajta múlott (mondjuk, ettől még foghatná jobban is). Viszont volt egy interceptionje, valamint négy elejtett interceptionje – direkt számoltam. És ezek nem olyan vagy-vagy alapú védő által bemutatott nagy játékok voltak, nem: ezek olyan elejtett labdák voltak, ahol legtöbbször még Giants játékos sem volt. Eli egyszerűen a Cowboys játékosok kezébe dobálta a labdát, valami iszonyat borzasztóan játszott (a Lions ellen meg majd nyilván hoz egy zseniális meccset) minden egyes védőjátékosnak vehet egy-egy plazmatévét, mert megnyerték neki a meccset.

Természetesen a Cowboys támadók sem akartak lemaradni , Dak Prescott két INT-vel, rengeteg pontatlan labdával és hamvába holt érthetetlen futókísérlettel járult hozzá a vereséghez – pedig az elején még gyönyörű volt a TD passza. Zeke Elliott hozta a yardokat, de ez kevés volt, a Giants pass rush és secondary kiirtotta a Cowboys passzjátékát. A Giants védelem egyébként két fumble-t, két INT-t és három sacket szerzett, valamint 15-ből egy sikeres harmadik kísérletet engedélyezett a meccsen. Persze dicsérjük meg a Dallas védelmét is, hisz ők 14 harmadik kísérletből csak kettőt engedélyeztek, jól fogták a futást és egy nagy Beckham játékot leszámítva végig sakkban tartották a Giantset. Bár, ha a négy sima interceptionből egyet-kettőt elkapnak, lehet jobb lett volna.

A vereségével a Cowboys még mindig nem húzta be a bye weeket, mondjuk szerencséjére a Giants és a Lions, a két legnagyobb vetélytárs egymás ellen játszik jövőhéten, de az utóbbi időben már nagyon döcög a szekér. A Giants pedig ezzel a győzelemmel még a csoportgyőzelem esélyét is fenntartja, illetve nagyon közel került a rájátszáshoz.