Mit tanultunk a 16. játékhétről?

A tudás hatalom, tartja egy régi közmondás, és kik vagyunk mi, hogy a tudást megvonjuk tőletek? 4 meccs összefoglalóját elemezzük annak tudatában, mit tanultunk a résztvevő csapatokról. Rodgers, Tannehill, Colts, Texans, és még sokan mások a továbbiakban.

Miami Dolphins 34 – 31 Buffalo Bills (OT)

Ryan Tannehill feleslegessé vált

A szezon elején való bukdácsolásnak főszereplője a Dolphins irányítója volt, pontosabban az, hogy amilyen playbookot ráírtak, azt ő nem tudta normálisan teljesíteni. Erre a csapat szerencséjére hamar rájött az edzőstáb, és hamarost kivették Tannehill kezéből a karmesteri pálcát, és gyakoroltatták vele a handoffokat. Az eredmény? Egy esetleges rájátszásrészvétel, valamint Jay Ajayi felébredése lett.

A tanulságot pedig az bizonyítja, hogy a Dolphins offense Matt Moore-ral is ugyanúgy működik (majdnem 50%-os passzpontosság, 233 yard, 2 TD, INT), mint Tannehillel: ugyanúgy a futásokra helyezték a hangsúlyt, és mentek a rövid passzok, amik az elkapók nagy játékai után first downokat vagy TD-t eredményeztek (DeVante Parker 56 yardos TD-je például). A szűkös anyagi lehetőségek tükrében ezen lehet érdemes lesz elgondolkodnia a Dolphinsnak az offseasonben, mert azért ráférne az erősítés a csapatra.

Rex Ryannek vesznie kell

Tudom, ezzel nem mondtam újat, de ha ez az igazság… Továbbra is tart azon sorozata, hogy 30 pont felett kapva nem tud meccset nyerni, pedig most karnyújtásnyira volt a győzelem. A támadósor számomra érthetetlen oknál foga ligaelit, top 5-ben vannak a szerzett pontokat tekintve, de a védelem, ami Sexy Rexy asztala, az szinte használhatatlan, noha ma a játékosai is magasra tették a lécet.

Két futott hatpontost szerzett a Dolphins, mindkettő egy negatív yardos szerelés lehetett volna a Bills védői számára, helyette mindkettőből TD lett. A mérkőzés kulcsa Dan Carpenter kezében volt, de 45 yardról kihagyta a mezőnygólt a hosszabbításban (a mérkőzés elején is hibázott 46 yardról). Amúgy is remeg a lába alatt a talaj, ezzel a vereséggel alighanem az utolsó szöget ütötte saját koporsójába.

Minnesota Vikings 25 – 38 Green Bay Packers

Adam Thielen a tökéletes X elkapó Minnesotában

Stefon Diggs egy nagyon jó elkapó, de méreteiből adódóan inkább slot elkapó poszton lehet igazán hasznos. Kyle Rudolph tight end, Laquon Treadwell még nem NFL-kész játékos (és nincs rá garancia, hogy valaha az lesz), Charles Johnson vagy Cordarelle Patterson pedig felejtős. Mégis, úgy tűnik gyémántot sikerült csiszolni a Viking kohókban, és Adam Thielen a szárnya alá vette a gyengélkedő támadósort.

12 elkapás, 202 yard, 2 TD, és elkapásainak nagy része az ő zsenialitásának volt köszönhető. A harmadéves, korábban UDFA játékos könnyen átlépheti az 1000 yardot az utolsó fordulóban, amire Sidney Rice 2009-es teljesítménye (1312 yard) óta nem volt példa. Most már csak a támadófallal kell kezdeni valamit, és ez a Vikings jövőre is méltó kihívója lesz az NFC North trónjára.

Aaron Rodgers playoff formában, már csak a védelemnek kéne abban lennie

A Packers irányítója ma is megmutatta, hogy a legjobb játékosok között a helye. Pontosság, ösztön, fifika, intelligencia, mind észrevehető volt a játékában. A Vikings védelme ellen 347 yardot felpakolni senki másnak nem sikerült idén, Rodgers ezt megfejelte még 5 TD-vel (4 passzolt, egy futott).

Ő tehát már playoff formában játszik, de tudjuk az alapszabályt: a bajnokságot a védelmek nyerik. Nos, ez alapján nem a Packers lesz a bajnok, a secondary továbbra is rengeteg yardot enged az ellenfeleknek. Clay Matthews ihletett formában játszott az egész meccs során, ahogy a front7-re sem lehetett panasz, de ha Sam Bradford 382 yardot passzol ellened, akkor ott valami gebasz van. Jövő héten pedig egy bizonyos Matthew Stafford ellen kellene kiharcolni a csoportelsőséget…

Cincinnati Bengals 10 – 12 Houston Texans

Majd jövőre

A Bengals nagyon okosan nem erőltette két legjobb támadója, Tyler Eifert és A.J. Green játékát, sőt, idén már egyiküket sem engedik pályára az egészségük érdekében. Igazából egyik csapat támadósora sem nagyon akart focira emlékeztető mozzanatokat produkálni, 1-1 mezőnygól után az utolsó negyedben végre megrázta magát valaki, és Brandon laFell egy 86 yardos TD-vel gondoskodott arról, hogy ne aludjanak be a virrasztó nézők.

A győzelem azonban nem jött össze, mert a meccset eldöntő mezőnygólt a nemrégiben a csapathoz hozott egykori Texans kicker, Randy Bullock mellélőtte a labdát. Vélhetően a kicker kérdés is az offseasonre tolódik majd… Sok munkája lesz Marvin Lewisnak, aki egyedül a sérülésekkel teletűzdelt szezon kifogással mentheti meg az állását.

Ez a Texans azért nem a tavalyi Broncos

Egyre jobban kezd állni a párhuzam a tavalyi Broncos és az idei Texans között, de azért messze nem SB contender csapat benyomását keltik O’Brienék. A front7 egyelőre Watt nélkül is állja a sarat, Jadeveon Clowney végre 1/1-eshez méltóan játszik, a passzvédekezés pedig továbbra is stabil lábakon áll A. J. Bouye vezérletével.

A támadósor viszont nagyon sokban hasonlít a címvédőéhez. Van két jó elkapó, egy klasszis futó, a támadófal ugyanolyan gyenge, csak sem Savage, sem Osweiler nem egy Peyton Manning. A stáb megelégelte az offense csalódást keltő játékát, és ezúttal Tom Savage-et jelölték kezdőirányítónak, de vele sem javult a helyzet a múlt heti fordítás ellenére sem. 176 passzolt yard édeskevés, ennél sokkal jobb lehetőségek adottak a mindenkori irányítók számára, de legalább a labdára vigyázott. Győzelmével megnyerte a csoportot a csapat, de a playoffban ez a játék nem lesz elég a támadóktól.

Indianapolis Colts 25 – 33 Oakland Raiders

Ha a Colts nem vigyáz a labdára, akkor nem is nyernek

Egyre inkább kezd támadófalra hasonlítani az az 5 játékos, aki Andrew Luck megvédéséért van a pályán, nem engedtek sacket a Mack vezette Raiders front7-nek. Most már csak a labdára kellene vigyázniuk. Luck kétszer is a Raiders safetyei kezei közé dobta a lasztit, Frank Gore pedig a karrierje 12000 futot yardot átlépő kísérletének végén hagyta el a labdát.

3 labdavesztés, ami az eredményt látva bizony a győzelembe került. A védelem továbbra is hiányosságokkal szenved, amit lehet már nem Chuck Pagano fog kozmetikázni. Ezzel a vereséggel ugyanis a Colts playoff esélyei is elszálltak, ami könnyen a vezetőedző állásába kerülhet.

A védelem alakul, a támadósor ligaelit, csak nincs irányító

Komoly erődemonstrációt tartott a Raiders támadósora, és ezúttal olyan emberek nyerték meg a meccset, akikkel eddig nem nagyon találkozhattunk a sztárjátékosok árnyékában. Jalen Richard egy elkapott, DeAndre Washington két futott TD-t pakolt bele a közösbe, holott eddig jobbára csak a special teamben találkozhattunk a két futóval.

Amari Cooper és Michael Crabtree helyett ezúttal Andre Holmes szolgált TD-vel az elkapók közül, és Clive Walford neve is felkerült az eredményjelzőre egy rövid játék után. Ugyanakkor a támadósor megítélését a továbbiakban beárnyékolja Derek Carr sérülése, akire nagy valószínűség szerint nem számíthatnak a rájátszásban, ez pedig teljesen átírja az erőviszonyokat.