Osweiler is a helyére került

A Bearsnek sikerült meglepnie a Green Bay-t, Osweiler is a helyére került, Gus Bradley pedig nagyot akart fingani, de nadrágcsere lett belőle. Elway egyik szeme sír, a másik meg nevet.

GB@CHI 30-27

Sokkal kiélezettebb meccs volt, mint vártuk, a Bears nagyon felszívta magát a Packers ellen, de végül Crosby mezőnygóljával kibekkelték a győzelmet. Rodgers főleg rövid passzokkal operált, messzire nem is volt különösebben hatékony. Mint mindig, most is egy utolsó pillanatos hosszú passzal húzták be a meccset, Jordy Nelson 60 yardos menetelése hozta mezőnygól-távolságba őket.

Ty Montgomery egészen őrületes napot futott, a meggyengült Bears futásvédelme ellen 16 labdából 162 yardot futott, ebből majdnem az egészet kontakt után. Bődületes, amit leművelt, azonnal sztár lett belőle, egymaga hozta a csapat yardjainak harmadát. A védelem is jól muzsikált, bár inkább csak a kritikus pillanatokban sikerült odalépni, de ez bőven elég volt.

A Bears részéről pedig biztosan megkezdődött a Cutler utáni éra. Barkley egészen jó, magabiztosan játszik, és nem követ el bődületes hibákat, csak olyanokat, amiket elvárhatunk a tapasztalatából adódóan. Deonte Thompson nagy napja mellett Alshon Jeffery is visszatért, ketten együtt 199 yardra és egy TD-re is jók voltak. A támadók sikeressége ellenére a védők túlontúl sokat engedtek. Montgomery szétfutotta őket, bár ez várható volt, hiszen nagyon megsínylették az eltiltások és a sérülések a futásvédelmet.

A meccs elején úgy gondoltam, hogy valami rokiháború-vonalra fűzöm fel az ÖF-et, de aztán Savage beállásával erről letettem. A Texans a szarból hozta vissza a csereQB irányításával a meccset, és nyilván ehhez kellett a JAX bénázása is, azért ott is eldurrant 9 év után először egy kickoff return TD, szóval nem kell azért nagyon sajnálni őket.

A Jaguars részéről befékezett a hype vonat, és a kaller ledobta róla Bradley-t. Bortles nem tud kimászni a gödörből, nincsenek életképes emberei, a defense legalább értette, mit kell csinálnia, de offense nélkül nehéz lesz (helló Vikings!). A teljes JAX-offense 150 yardot hozott össze, ennyit még azért Osweiler is le szokott dobálni jobb napjain. Jalen Ramsey viszont végre megmutatta, miért draftolták őt. A szezon során sokan, csúnyán megégették őt, most egy meccsen hozott akkora teljesítményt, mint eddig összesen, de sajnos ez nem volt most elég nekik.

A Texans létrehozta a világ legdrágább kispadját, de nagyon helyesen. Bill O’Brien legjobb edzői döntése volt idén Osweiler padozása, Elway meg gondolom szimbolikusan 72 millió texasi könnycseppet fogyasztott el a meccs után. Savage érezte, mit kell tennie, és ugyan pont Osweiler bődületes szerződése miatt ez nem jelent bérelt helyet neki a kezdőben, most jött el élete lehetősége. A defense részéről Clowney egészen elképesztő, két sacket hozott, de mindkettőn igazi vadállat volt. Azzá a védővé változott, akivel még akkor is számolnak, mikor éppen a kispadon ül a snap előtt.

PIT@CIN 24-20

Igazi trashfesztiválnak indult a meccs, a Steelers az utolsó 8 percig nem tudta megtalálni az endzone-t. Viszont Boswell HAT darab mezőnygólja versenyben tartotta őket, a Bengals nem tudott válaszolni a második félidőben 15 pontra, így a Steelers 9-5-tel menetel tovább, a Bengals pedig végleg kiírta magát a rájátszásból.

Big Ben hasonlóan játszott Rodgershez, nem volt kimagasló, de a nagy játékok nem rajta múltak, ha nem sikerültek. Nem volt kiemelkedő támadó a pályán a Steelers oldalán, de amíg Boswell mindent berúgott, ez nem volt gond. A defense részéről inkább a második szint, vagyis a LB-sor működött pöpec módon, Hill futásai révén gyakorlatilag folyamatosan nyomás alatt voltak, de állták a sarat, mindkét Bengals TD rövid futásokból jött össze.

A Bengals részéről említettem, hogy tehetetlenek voltak a második félidőben. Dalton férfiként ment az öltözőbe, de fiúként jött vissza. Nem ment neki ez az “előnyből játszani” dolog, összeomlott nyomás alatt. Hillt sokban limitálta a saját fala, az elkapók pedig nem mutattak kirobbanó teljesítményt. A defense viszont pazar volt, Jones, Atkins, Burfict egyaránt szépen játszottak, erre példa a hat mezőnygólon tartott Ben-Brown-Bell trió.

Döcögősen indult a meccs, és úgy is ért véget. Belichick megtörte a Broncos-átkot, azért egy darab mezőnygólon tartani egy csapatot nem kis dolog. Igazi puntháború volt, de a félidő előtt Blount futott TD-jénél látszott, hogy itt gondok lesznek a denveri részről.

Brady lényegében semmi pluszt nem tett a játékhoz, ami annak fényében meredek, hogy a fala elképesztően jól megvédte őt. Von Millert teljesen semlegesítették, és nyilván történt sack és volt nyomás Bradyn, ez nem akkora volt, mint amit vártunk. A Pats a vártaknak megfelelően a Lewis-agilitásra, Blount-erőfutásokra és a rövid passzokra épített, Brady egyszer dobott 20 yardnál messzebre, a maradék passzkísérletének pedig 90%-a 10 yardon belülre szállt. A védelem pedig ott próbálta bántani a Denvert, ahol annak a legjobban fáj: pass rush és secondary-játék. Siemiant siettették rendesen, Butler és Ryan pedig összesen 58 yardot engedtek elkapni.

A Broncosnak pedig úgy látszik, kalap-kabát. Chiefs és Raiders van hátra, akik nyilván egymással szemben a Broncos elverésével tudnak előnyt szerezni, és egy esetleges WC-helyhez is mindkettőt nagyon verni kéne, és imádkozni a Ravens és a Dolphins összeomlásáért. Siemian nem megoldás a pozícióra, Thomas és Sanders nem kihasználható így. Futójáték foszlányokban létezik csak, fal még annyira sem. A védelem még mindig príma, igaz lehetnének kicsit kevésbé Burfict-szerepjátszók, ha baj van. Viszont van ellenszer a No Fly Zone-ra, ez már biztos.

OAK@SD 19-16

Na nekem a fantasym ment el ezen, úgyhogy morci vagyok. Két passzerős csapatnak sikerült összesen 35 pontot összehoznia, amiből 15 mezőnygólból jött.

Volt szenvedés rendesen, a Raiders viszont behúzta a PO-helyet, 2002 óta először. Just Win Baby, de azért hogyan néz ki az a win, az se mindegy. Carr sok hibát vétett, de még ilyenek mellett is szép játékot tudott felmutatni többé-kevésbé. A fal tisztán tartotta nagyrészt Carrt, az offense viszont átlag alatti teljesítményt nyújtott, így sokkal inkább a Chargers hibáiból fakadt a mozgás. A defense ezeket a hibákat ki is használta, kegyetlen nyomás alatt tartották Riverst.

A Chargers futójátéka láthatólag nem létezett Gordon nélkül, és az Irvin-Mack duó kegyetlenül popsizta Riverst. Se a támadók, se a védők nem voltak rosszak (19-en tartották a Raiderst végülis), de egyik sem lépett oda kulcsfontosságú pillanatokban, talán a Benjamin és a Gates-passzt leszámítva. Rivers igazából nem hibázott nagyokat, de nem volt segítsége a játékokat megcsinálni. Ezzel a Chargersnek semmi esélye a PO-ra, McCoy valószínűleg repül a szezon végén, és el kell gondolkodni, hogy kivel lehet olyan gameplant összerakni, amivel az amúgy páratlanul tehetséges gárda előrébb léphet. Mert lehetőség az van. Az Ingram-Bosa rush félelmetes tud lenni, amennyire nincsenek rivaldafényben Mack és Clowney mellett, annyira erősek valójában.