Reménykedések a rájátszásért – Összefoglaló

Összefoglalónk első blokkjában csupa olyan találkozóval foglalkozunk, aminek kihatása volt a csapatok rájátszás reményeire. Valakinek hatalmas mázli és a csillagok együttállása kellett volna, valakinek egy győzelem szinte bebiztosította a részvételt, de akadt olyan is, ahol a két résztvevő közül a nyertes megy, a vesztes marad a TV előtt. Izgalmakban nem volt hiány tehát, de ez a december velejárója az NFL-ben.

Philadelphia Eagles 26 – 27 Baltimore Ravens

Egy simának tűnő meccsből pillanatok alatt egy végletekig izgalmas összecsapás lett. Carson Wentzet nem tudta normálisan megvédeni a toldozott-foltozott támadófala, így a passzjátékot el is lehetett felejteni. Ennek tökéletes jele volt a viszonylag hamar megdobott interceptionje: a támadófal nem tudott mit kezdeni a Ravens gyakorolta nyomással, Wentz pedig pontosan Zach Orr kezei közé passzolta a lasztit (Orr nagyszerűen érezte a passzsávot, de Wentz nagyon benézte ezt a játékot). Az időjárás sem segítette a passzjátékot, így nem volt mit tenni, futással kellett alkotni a támadósornak a liga legjobb futás elleni védelme ellen – jelentem, sikerült. 169 yardot szorgoskodtak össze a földön, amiből Ryan Mathews egymaga vállalt 128-at, több mint 6 yardot átlagolt kísérletenként, nem rossz. Pederson tökösségét mi sem jelzi jobban, mint hogy 27-20-as állásnál a szerzett TD után két pontosra ment a győzelemért, azonban ez nem jött össze. A védelemben továbbra is a secondaryvel van a probléma, a front7 ismét megtette a magáét, élén a legjobb coverage linebackerrel, Jordan Hicksszel, aki lehalászta Flacco egyik passzát. A vereséggel az is biztossá vált, hogy idén már nem fognak rájátszásba jutni a Sasok.

A Ravens majdnem ráfaragott a saját elkényelmesedésükre, pedig a 6 pont nem olyan eget rengető különbség a félidőben. A Ravens legjobbja ismét Justin Tucker volt, akinek nincs olyan időjárási körülmény, ahol hibázni tudna, 5/5 rúgása sikeres volt, köztük egy 53 yardos mezőnygól is. Az biztos, hogy a sorsolás nem könnyíti meg a helyzetüket, egymás után játsszák a keményebbnél keményebb meccseket, amikbe bizony még a kiváló védelmük is bele tud fáradni. Ám ez az egység a mai legjobb játékosuk, C.J. Mosley vezetésével, valamint a két terminátorral az edge rusher pozícióban nem lebecsülendő, egy esetleges rájátszásrészvétellel bennük és Tuckerben lehet a Hollók bizodalma. Surranópályán érdemes megemlíteni a támadókat is, ahol Dixon kezdi felvenni a profik ritmusát. A fal is kezd összeállni Flacco előtt, egyedül az olyan homály interceptionöket kell elkerülnie, mint amit ma is kiosztott, és amikből igen sok tarkítja az olasz csődör lőlapját idén. Jövő héten nagy meccset fognak játszani a Steelers ellen, ahol a győztes hatalmas lépést tesz a rájátszás felé.

Tennessee Titans 19 – 17 Kansas City Chiefs

Újabb izgalmas, a playoff szempontjából kiemelt fontosságú meccsnek lehetett szem és fültanúja aki ezt a meccset választotta. A meccs elejét teljesen dominálta a Chiefs, nagyon hamar elhúztak két futott TD-vel. Tyreek Hill simán megkapná az OROY címet, ha nem lenne ott a két dallasi kollégája ilyen szezonnal a hátuk mögött, ma is egy 68 yardos futott TD-vel tette fel nevét az eredményjelzőre. Persze továbbra sem a támadósora a Chiefs mozgatórugója, hanem a kiváló védelem, ami 3 negyeden keresztül leparancsolta a Titans támadóit a pályáról. Ezúttal Eric Berry volt az agytröszt, a kierőszakolt fumble utáni labdaszerzést hat pontra sikerült váltania Alex Smith-nek. A támadósor továbbra is csak annyit tett hozzá a meccshez, ami egy esetleges győzelemhez kell, ám a negyedik negyedben nagyon csúnyán benéztek valamit Andy Reidék, ezzel kirúgták a fenekük alól a kiemelésért járó széket, a sorsolásuk pedig nekik sem éppen egyszerű.

Embertelen utolsó negyedet produkált a Titans! 161 yardot szereztek a döntő játékrészben (ebben hozzáadott a Főnökök védelme egy 20 yardos DPI büntetést), pedig nem volt egyszerű szülés a győzelem. Az egyenlítésért rúghattak volna extra pontot, ehelyett rámentek a két pontosra, ami a Chiefs levédekezett Chris Jones villanásának hála. Ezután 3 and outtal lezavarták a Chiefs támadósorát, a saját 25 yardosukról indulhattak a W betűért 1:07-tel a vége előtt, 0 időkéréssel. És megcsinálták! Eljutottak mezőnygól távolságba, ahol Succopot a fagyasztás sem zökkentette ki, és 53 yardról beverte a győzelmet jelentő rúgást. A comeback lételeme Marcus Mariota volt, akinek passzainak hála jutott el a Chiefs területére a Titans. Aki viszont a TD-ket szorgoskodta, az Derrick Henry volt. A Heisman győztes újonc futót egyre többször kezdi használni Mularkey, aki DeMarco Murray-vel kiegészülve félelmetes párost alkothatnak a következő pár évben. Egyre közelebb a rájátszáshoz a tavalyi 1/1-es gárda, parázs összecsapásnak ígérkezik az utolsó fordulóban a Texans elleni meccsük Tennessee-ben.

Detroit Lions 6 – 17 New York Giants

Két 9-4-es csapat mérte össze erejét New Yorkban, igazi rájátszás hangulatot adva a meccsnek, ahol a jobb csapat nyert. Tetszik vagy sem, ez a New York Giants piszkosul összeállt, és nem túlzás azt állítani, hogy az NFC egyik fő esélyesévé léptek elő a hetek során, megszakítva a Cowboys és a Lions győzelmi szériáját is. Mintha csak a rájátszásban lennénk, olyan profin és pontosan hozták le a meccset, pontos támadásokkal és brutális védelemmel, ahogy azt a playoffban kell. JPP már a meccs előtt, Janoris Jenkins pedig a meccs közben vált ki az Óriások védelméből, de ennek csak minimális hatása volt, a többiek hozták az elvártat, vagy még annál is többet. Mert hogy az idei Matthew Staffordnak, sérült ujj ide vagy oda, nem engedni TD-t, azt bizony el kell ismerni, elit teljesítmény. Ahogy az előző két győztes csapatnál, itt sem maradhat el, hogy egy újonc running back fejlődése okozhatja a változást a támadósorban. New Yorkban ez a személy Paul Perkins, aki majdnem kereken 5-ös átlagot produkált futásonként, vele egy erőfutóval is bővült Eli Manning palettája. És ha már Manning, múlt héten talán túlságosan is lehúzta őt renningan, Justin Pugh visszatérésével azonban sokat javult előtte a fal, és ez Manning játékán is észrevehető volt. Ezúttal nem vesztett labdát, cserébe passzolt két TD-t is, a meccs elején és a végén, amikor a legjobban fáj.

A Lions ezzel a vereséggel nem kicsit nehezítette meg a saját dolgát, mivel a hátralévő két meccsükön Dallasba mennek, majd fogadják a Packerst, egyik sem néz ki sétagaloppnak (hogy a Sajtfejűek mit játszottak, azt nem lőjük le). Stafford nem játszott rosszul alapvetően, hiába nem dobott TD passzt, egyedül nyomás alatt volt kifejezetten gyenge. Az idei évben pazarul teljesítő újonc tackle, Taylor Decker ezúttal megszenvedett az ő oldalára állított rusherrel, jelen esetben Olivier Vernonnal, és a 3. hét után(!) ismét sacket engedett, ezzel egy pazar sorozata szakadt meg. Ami jelen esetben nagyobb gondot jelent, az Darius Slay kiesése, aki nem térhetett vissza sérüléséből, ez pedig teljesen egyoldalúvá tette a Lions légvédelmét, Lawson nem bírt egyedül a Shepard-Beckham duóval. Ahogy az sem könnyítette meg a Lions dolgát, hogy néha olyan gyermeteg hibákat vétettek, amiket már a középiskolában is korbáccsal büntetnek, például Zenner fumble-je a Giants 11 yardosánál. A Lions helyzete a vereséggel nem reménytelen, de többször nem hibázhatnak, ha komolyan gondolják a csoportgyőzelmet, a wild card hely nem ebben a csoportban lesz kihozva.

Indianapolis Colts 34 – 6 Minnesota Vikings

Utolsó rájátszást befolyásoló meccsünkön egy dolog volt biztos: aki kikap, annak biztos ennyi volt. Azt lehetett sejteni, hogy a Colts nyerhet, bár nem ők voltak papíron az esélyesek, de hogy meggyalázzák a szerencsétlen Vikingst, arra nem sokan számítottunk. Várható volt, hogy nem fogják tudni a védelmével hozni a meccseket a szezon végéig, hiába a kiváló szezonkezdet, de a sok sérüléssel még egy Zimmer féle agytröszt sem tud mit kezdeni. A támadósor amúgy sem tartozik a liga elitjébe, hát még ha a támadófaladba szinte az utcáról szeded össze az embereket. Hiába tért vissza Peterson, az offense játéka még mindig nagyon egysíkú, amit ha egy Colts védelem le tud radírozni a pályáról, akkor érdemes lehet elgondolkodni a továbbiakról. Ráadásul most a védelem is bemondta az unalmast, a Colts nagyon okosan keverte a kártyákat, és a (dupla) tight end játékra építkeztek, ami ellen a Vikings idén tehetetlen volt, ahogy tegnap is. Említsük meg Frank Gore-t is, aki egyre jobba lépdel felfelé a futók örök ranglistáján, 101 yardjával pedig 2007 óta az első Colts játékos, akinek ez egy meccsen összejött. Ami számomra meglepőbb volt, hogy a liga legrosszabb egységei közé sorolható támadófal kifejezetten jó munkát végzett Adrew Luck előtt, kérdés, hogy ez egyszeri csoda volt, vagy a hátralévőkben is kitart majd. A Titans, ahogy már olvashattátok, nyerni tudott az üldözöttek közül, egy esetleges Texans vereséggel (nem lövünk le semmit) a Colts rájátszás reménye tovább él, más esetben számukra elúszott a rájátszás.

Tegnapi vereségükkel már biztos, hogy nem tudják megelőzni a csoportelső Lionst a rosszabb konferenciamérlegük miatt, így Minnesotában is az új szezonra összpontosíthatnak majd. A meccshez sokat nem tettek hozzá, így érdemesebb a jövőjükről beszélni, mert az viszont rejt némi potenciált. Ez a csapat megmutatta tavaly és azelőtt is, hogy simán PO esélyes gárdáról beszélhetünk a nevükben, minimális erősítésre van szükségük csupán. A védelem önmagáért beszél, Mike Zimmer rotációjának hála pedig azt is láthatjuk, hogy a mélységgel sincs gond Minnesotában, kivéve a linebacker sort. Adrian Peterson visszatért, de ilyen pocsék falhoz az ő klasszisa is kevés, na meg csoda, hogy egyáltalán bír futni ilyen térdekkel, vélhetően az ő búcsúja lesz a főszerep a hátralévő két csoportmeccsen – meglepő lenne, ha ilyen szerződéssel megtartanák a kartonját látva. Az mindenesetre kedvező, hogy “csak” az offense-re kell összpontosítani a tavasz folyamán, hogy jövőre egy még erősebb Vikingst lássunk viszont a pályán.