A Jaguars folytonosságot szeretne, de vajon miért?

A Jaguars 2012 óta egy borzasztó 17-63-as mérleget tud felmutatni, ami a legrosszabb a ligában ez idő alatt. Nem volt pozitív mérlegük és nem jutottak be a rájátszásba 2007 óta. A Jaguarsnak pedig “tetszik az irány”, hiszen a folytonosságra hivatkozva kinevezték főedzőnek Doug Marrone-t. De mégis miért? Miért akar a liga egyik legrosszabb csapata továbbhaladni a megkezdett úton?

Marrone volt a csapat helyettes főedzője és egyben a támadófal edzője is az utóbbi két évben, az utolsó két meccsen pedig Gus Bradley kirúgása után az ideiglenes főedző szerepét is betöltötte. Ezen a két meccsen 1-1-es mérleg jött össze, miután meglepetésre megverték a Titanst, majd 17 pontos előnyből kikaptak a Colts ellen. De nem ez az egyetlen főedzői tapasztalata, ugyanis a Syracuse egyetemen 25-25-ös, majd a Buffalo Bills élén 15-17-es mérleget tudott felmutatni. A Bills éléről való távozása is meglehetően furcsára sikeredett, hiszen ő maga bontotta fel a szerződését, miután a kontraktusa a tulajdonosváltás miatt ezt lehetővé tette. És még kapott is mellé $4 milliót.

De mégis miért szeretné a Jaguars alkalmazni azt az edzőt, aki edzette azt a támadófalat és helyettes vezetőedzője volt annak a csapatnak, amelyik előbb 5-11-re, majd 3-13-ra végzett két év alatt, ráadásul karrierje során is 0,500 alatt van a főedzői mérlege?

Valószínűleg azért, mert senki más nem akart volna bizalmat fektetni Blake Bortles-be vagy komolyan foglalkozni vele. Nem is csoda, Bortles elképesztő visszaesésen ment át az idei évre, a dobómechanizmusa borzasztóan csúnya és ami aggasztóbb, hogy nem is hatékony. Több helyről is azt lehetett hallani, hogy a jelöltek nem akarnak vele foglalkozni, ezért nem is volt túl vonzó a Jaguars állása sokak számára.

A general manager, Dave Caldwell nem akarja beismerni hibáját és feladni a 2014 NFL Draft első körének harmadik pickjével kiválasztott Bortles-t. Nem azt mondom, hogy egyből ki kell vágni, de minimum el kell gondolkodni azon, hogy nem ő a franchise jövője. Caldwell erre nem hajlandó és ragaszkodik jelöltjéhez, hiszen egy ekkora baklövés az állásába is kerülhetne.

Doug Marrone kinevezése a legkevésbé kreatív, a legkevésbé ötletes döntés volt, amit meg lehetett hozni a vezetőség részéről. Voltak fiatal, ígéretes koordinátorok a piacon, akikben sokkal több fantázia lehetett volna. Persze az érthető, hogy a Jaguars egy már főedzőként bizonyított embert szeretett volna a csapat élére, mert Gus Bradley az előző kategória tagja volt és megbukott. De ahogy már említettem, Marrone-nak nem épp impresszív a mérlege főedzőként, ellenben mondjuk egy Mike Smithszel, aki 66-46-os alapszakaszbeli mérleggel például sokkal jobb választás lehetett volna, ha már ebbe az irányba akartak elindulni.

Vagy épp a front office-ba (executive VP of football operations) kisebb meglepetésre kinevezett Tom Coughlin. A Giants kétszeres Super Bowl győztes edzőjéről talán kevesen tudják, de a Jaguars történetének legsikeresebb edzője is egyben 68-60-as mérleggel (4-4 a rájátszásban), kétszer is konferenciadöntőig vezette a csapatot. Coughlin ráadásul nem csak HC volt, hanem egyben GM is az akkor alakuló franchise-nál és most a Jaguarsnál nemcsak Marrone, de Caldwell felett is fog állni, ő lesz a felelős a végső, 53-as keretért. Felette csak a tulajdonos, Shad Khan áll majd.

Értékelés: Önmagában a Marrone kinevezés nálam egy gyenge D+, de Coughlin kinevezése feljavítja ezt, ezért C a végső osztályzatom. Viszont rengeteg kérdés van még. Mennyi marad a jelenlegi edzői stábból? Coughlin mibe és milyen szinten szólhat, szól majd bele? Nem tudjuk azt sem, hogy hogyan fog működni a kapcsolat a Marrone – Caldwell – Coughlin trió között.

Valószínűleg az egész rezsim jövője (talán Coughlin kivételével) Blake Bortles teljesítményétől függ. Ha Marrone-éknak nem sikerül javítaniuk a dobómechanizmusán és a csapat mondjuk legfeljebb öt győzelemmel végez, akkor nagyon nehéz lesz megindokolni a jelenlegi állapot fenntartását és belefeledkezni a folytonosság intézményébe.