A szezon legnagyobb csalódásai

A szezon előtt rengeteg várakozással és elvárással ültünk le, melyek közül rengeteg nem valósult meg. Persze kaptunk cserébe sok pozitív meglepetést és nem várt teljesítményt, de néhány csapat játéka sok kívánnivalót hagyott maga után. Ebben a cikkben a legnagyobb csalódásokat próbáltam összeszedni.

Blake Bortles

Az egész Jaguarst úgy ahogy van írhattam volna, de a legnagyobb csalódás Bortles játéka volt. Tavaly már éppen beérni látszott és úgy tűnt, hogy kiváló elkapók is dolgoznak a keze alá és még kapott is új célpontot. Ezek ellenére hármat lépett hátra és picksix-királyként fejezte be az évet. Az elkapói se voltak olyan zseniálisak, mint előző évben, de azért Robinson néha megcsillogtatta tudását és a teljesen kilátástalan labdákról a többiek se tehetnek.

Cardinals támadójáték

David Johnson kivételével mindenki szégyellheti magát. Az offensive line helyenként katasztrofális, helyenként csak simán rossz volt, Palmer kevésbé magabiztos és vezér, az elkapók visszafejlődtek, a playhívások pedig semmit nem segítettek a gödörbe került egységen. Pedig ha mindenki csak kicsivel játszik rosszabbul, mint tavaly, akkor DJ elképesztő teljesítményével sima rájátszás lehetett volna. A leginkább az ötlettelenség nem tetszett a Cardinals offense-ben, ennyi tehetséges játékossal sokkal több volt ebben a szezonban.

Panthers defense

Ha a Cardinals támadójátékosok tehetségét említettem, akkor az a Panthers védőkre is igaz. Igaz hogy Kuechly sérült volt, Norman pedig elment, de nem csak ezen múlt. A tavaly félelmetes futásvédelem a szezon második részéig sehol se volt, a linebackerek Kuechlyvel a fedélzeten sem zárták el a passzsávokat, Norman nélkül a secondary pedig teljesen összeomlott. A pass rush hiánya a fal két széléről tavaly is érezhető volt, ezért Ealy SB teljesítményének mindenki örült, de nem lett semmi az ígéretből.

Izgalmasabb AFC East

Minden évnek úgy futunk neki, hogy elmondjuk, hogy mennyit fejlődtek a Patriots ellenfelei és végre kiélezett lehet az a csoport is. Idén Brady négy meccses eltiltása után még inkább azt gondoltuk, hogy valamelyik csapat felléphet és megszerezheti a trónt. Helyette mit kaptunk? Egy kilátástalan Jetset, ahol Fitzpatrick élete egyik legrosszabb szezonját hozta, Rex Ryan a Billst is helyben hagyta, a Dolphins pedig fejlődött, de a szezon első fele ráment arra, hogy megtalálják a ritmust, a Patriots ellen pedig esélytelenek voltak. A Pats pedig még Brady távollétében is ellenállhatatlan volt, visszatérése után meg erősebb, mint valaha. Nem voltak kérdőjelek.

Jeff Fischer

Igazából azt sem tudom, hogy ezt csalódásként könyveljük-e el, mert olyan természetes, mint ahogy a nap felkel. A sok 7-9, 8-8 után egy jó védelemmel a háta mögött és egy 1/1-es irányítóval, új városban végre reménykedhettek a szurkolók, hogy lesz valami pozitív változás. Mindhiába. Goff az év elején lehetőséget se kapott, de utána se váltotta meg a világot, ahogy az egész Rams és az edző stáb sem. Öröm az ürömben, hogy a hosszabbításból végül kirúgás lett Fisher sorsa.

Browns tudatos építkezés

Nem gondolom azt, hogy egy év alatt kell csodát csinálni és azt sem, hogy ne lehetne látni, hogy a Browns végre neki akarna kezdeni valami normális építkezésnek. Ennek ellenére a 15. héten úgy örülni az első győzelemnek, mintha egy SB cím lenne elég sovány. Hue Jackson munkája sem látszik meg az irányítókon, a franchise QB hiánya pedig továbbra is probléma. Amíg ezt nem orvosolják, nem lesznek jobban a kilátások.

Sérülések

Elsődlegesen nem akartam velük foglalkozni, mert sérülések mindig voltak és sajnos lesznek is. Idén azonban az AFC playoffot teljesen elrontják. Carr sérülése egy sokkal reménytelenebb Oaklandet hoz a playoffban, pedig szép kilátásiak lehettek volna. Tannehillel a Dolphins is nagyobb eséllyel szállt volna harcba és Savage is lehet biztosabb megoldás lett volna, mint Osweiler. És akkor még a szezon közben lévő sérülésekről nem is beszéltem, amik miatt nem láttuk többet közt annyit Bridgewater, Petersont, Mathieu-t, Kuechlyt vagy Romot.

Edzői playhívások

Igen tudom, innen a fotelból mindig könnyen beszél az ember és tizedannyira se értünk hozzá, mint a csapatok koordinátorai. Mégis nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy néha milyen kevés fantázia és reménytelenség van egy-egy drive-ban. Most így hirtelen a Broncos, a Ravens, a Cardinals ugrik be, mint ahol sokszor egyáltalán nem értettem miért erőltetnek látszólag is működésképtelen dolgokat és miért nem változtatnak a gameplanen, de biztos a többi csapat szurkolója is tudna mesélni.

AFC South megynyerése továbbra sem kihívás

Bár a Texans defense nagyon jó volt, az offense annyira harmatgyenge, hogy a többi csapatot minősíti a tény, hogy nem tudták letaszítani őket a trónról. A Titans ugyan mutatott szép dolgokat és fejlődik a játékuk, de ez még kevésnek bizonyult, a Colts Luckon kívül kevés, a Jaguars meg, hagyjuk. Mindenesetre a Texans sem érdemelt itt semmit, de a védelmük annyival jobb volt bármelyik csapatnál, hogy elég volt a csoportgyőzelemre. És ehhez még irányítóra sem volt szükségük.