Az öngyilkosok vesszőfutása

Majdnem láttunk egy izgalmas mérkőzést vasárnap, végül azonban unalomba fulladt az egész. A Steelers és a Packers igyekezett magas szinten, hiba nélkül játszani, míg a Dolphins és a Giants megpróbálta a lehető legjobban tökön szúrni magát (nem megbántva a csapat szurkolóit). Mivel mindkét oldal magas fokú hatékonysággal működött, már-már alázás lett a két PO meccs vége.

Miami Dolphins@Pittsburh Steelers 12-30

A Dolphinsnál mindenki örülhet, hisz senki sem várt tőlük rájátszást. A szezon nekik abszolút pozitív, attól függetlenül, hogy milyen játékot mutattak a Steelers ellen. Utóbbiak pedig erőt demonstráltak, a Chiefs-Steelers mérkőzés hatalmas lesz.

Akiken elment a Dolphins meccse

Sok játékost lehetne itt említeni. Először is az, hogy ötyardos játékokból 50+ yardosakat enged a védelem, az elfogadhatatlan. Big Bennek úgy lett 197 yardja és két TD-je, hogy tulajdonképpen semmit nem csinált, 112 yardot és az említett hatpontosokat szinte egyedül Antonio Brown hozta össze két nagy játékból. Másrészt a Steelers képes volt úgy pontot szerezni, hogy egész drive-ban csak futtatták a labdát. A Dolphins védelme abszolút tehetetlen volt minden nemű akcióval szemben, Suh és Wake, a két legnagyobb sztár pedig szinte láthatatlan volt. Ám még így is szerzett két labdát a defense, tehát mondjuk azt, hogy nem rajtuk ment el reménytelenül a meccs.

A Dolphins támadói sokkal rosszabbak voltak a védelemnél (lásd Ajayi közreműködését a fumble-nél fentebb). Azt még meg lehet érteni, ha egy offense nem tud haladni egy elit D ellen, hát van ilyen. Ám a Steelers védelme speciel nem ilyen volt, Matt Moore például több szép akciót is vezetett. Egyet az első félidő végén a Big Ben INT után, egyet pedig a második félidő elején. Mindkét támadás minimum FG-lal érhetett volna véget, ehelyett a támadófal (meg részben Moore) miatt mindkettő fumble-lal végződött. Pedig itt akár még egyenlíthetett volna a csapat. Utána jött a menetrendszerű INT, a rengeteg drop, miközben futójáték sem működött. Persze, nem volt jó a defense, de legalább néhány lehetőséget teremtettek. Az offense ellenben semmit nem tett le az asztalra, az embernek a szíve szakadt szerencsétlen Adam Gase láttán.

Akik behúzták a győzelmet a Steelersnek

Végre együtt a Bell-Brown-Ben trió. Bár Big Ben kicsit megsérült és nem is volt toppon, azért ez a Steelers SB esélyes. Brown 124 yarddal és két TD-vel zárt, amit tulajdonképpen egymaga hozott össze, abszolút elit teljesítményt nyújtott. Bell 167 yard két futott TD mellett, megint csak nincsenek rá szavak. De amit igazán ki kell emelni, az a támadófal. Ahogy katonadani megfogalmazta a facebookon, így néz ki egy átlagos Steelers-játék:

– Le’Veon Bell megkapja a labdát.
– Megáll, körbenéz.
– Megcsinálja adóbevallását.
– Felhívja édesanyját.
– Befejez egy jó könyvet.
– Berobban a lyukba és TD.

Sokan dicsérik Bellt, hogy milyen türelmes meg minden. Persze, lehet türelmes egy ilyen elit támadófal mögött, amiről indokolatlanul kevés szó esik. Ugyanis Bell itt megteheti, hogy 5 másodpercig áll, míg DeCastróék eltakarítják előle Suhékat. Erre egy Lions, Rams vagy Vikings fal mögött esélye sem lenne, sőt valószínűleg a falat sem érné el soha. Minden dicséretet megérdemel az OLine.

A védelem mondjuk annyira nem volt domináns, egy jobb offense ellen ennél azért több kell, de ott is volt elit teljesítmény. Mégpedig a 1,5 sacket és fumble-t jegyző 38 éves James Harrison jóvoltából, aki egy állat. Igazából hülyeség őt a pisiemberrel zaklatni, fizikailag egyszerűen nem ér az ember, el kell tiltani és kész. 38 évesen ne legyen már senki ilyen jó formában.

New York Giants@Green Bay Packers 13-38

A Giants offense-nek csak sikerült ellensúlyozni a védelmét, így végül teljesen simán kaptak ki Green Bayben. Pedig ennél sokkal több volt a csapatban. Ellenben a Packers valami félelmetes, akkora pofont fognak adni a Cowboysnak, hogy még a padon ülő Tony Romo is belesérül.

Akiken elment a Giants meccse

Te szentséges ég. Ez a Giants védelem valami eszméletlenül jó. Rodgersék a negyedik negyedik szinte alig tudtak harmadik kísérletet megcsinálni, a védelem az első félidő utolsó négy percéig 20 yard körül tartotta a Green Bay elit offense-ét. Kivédekeztek egy negyedik és centiket, amiből a támadók pontokat tudtak felvenni. Ennek a védelemnek a Super Bowlba kellett volna jutnia, a liga egyik messze top3-as egysége volt idén. Viszont annyit voltak a pályán, hogy szép lassan felőrölte őket a bomba formában lévő Rodgers, semmi segítséget nem kaptak az offense-től.

Én Elit is sajnálom. Nem volt élete formájában, nem volt minden dobása tökéletes, de TD passzokat, first downokat ejtettek el az elkapói. Olyanokat, amiket ezen a szinten, pláne egy rájátszás meccsen muszáj elkapni. A sok drop miatt teljesen darabos lett az offense játéka, egyre többet volt a labda Rodgersnél, ami régen rossz. Ráadásul gyakran a játékhívások is borzalmasra sikerültek, különösen a Bobby Rainey-re hívott 3&1, hisz neki idén semmi sikerélménye nem volt ilyen szituációkban, míg mondjuk Paul Perkins hibátlan volt. Ebből az elrontott kísérletből lett ugye később Rodgers Hail Mary passza.

Továbbá a speciális egység is borzalmas volt. Hiába volt elit a védelem, a Packers visszahordói mindig tudtak 10, 20, néha 30 yardot szerezni, ezzel jó mezőnypozícióba hozva a támadókat. Rainey eme megmozdulására pedig továbbra sincsenek szavak:

Ám ez még semmi. A negyedik negyed közepén támadt a Giants, Clay Matthews pedig kiütötte Eli kezéből a labdát. A játékszer oda pattogott Paul Perkinshez, ott lépkedett át  rajta bosszúsan ahelyett, hogy felkapta volna. Nem tudhatta, hogy fumble. De elemi dolog, hogy a labdára mindig rá kell menni, mert enni nem kér, viszont haszon lehet belőle. Szerencsétlen játék volt, tökéletes betetőzése az offense teljesítményének.

Akik behúzták a győzelmet a Packersnek

Aaron Rodgers. A meccs elején nagyon nem ment neki, négy sack, minden playnél siettették, intentional grouding, miegymás. Aztán viszont szépen lassan lefárasztotta a Giants védelmet, rájött a gyenge pontokra és a második félidőt parádés játékkal lehozva megnyerte a meccset a csapatának. 362 yard, 4 TD, eladott labda nélkül, ha csak a szezon második felét nézzük, akkor bizony ő lenne az MVP.

Persze nem mehetünk el az elit támadófal mellett sem, hisz gyakran négy-öt másodperceket is biztosított Rodgersnek. Ami a dallasi fal futásblokkolásban, az a Green Bay-i passzblokkolásban (a sackek általában a hatodik másodpercben jöttek, amiért nem lehet a támadófalat hibáztatni). Jordy Nelson kiesését is jól viselte a csapat, Adams 125 yard, TD, a visszatérő Randall Cobb 116 yard, 3 TD. Nehéz megmondani, hol a határa ennek a támadósornak.

A védelemre viszont oda kell majd figyelnie a Packersnek, yardokban nem sokkal maradt el tőlük a Giants, ha OBJ-ék egy kicsit koncentráltabban, jóval szorosabb lett volna a mérkőzés. A szezon közbeni vesztes sorozatukat is akkor hozták, amikor a védelem sorra engedte a yardokat és a pontokat, a potenciális ellenfeleik (Falcons, Cowboys, Patriots, Steelers) pedig high scoring csapatok.