Finish. This. Fight.

A Divisional Round párosításai általában már nem arról szólnak, hogy az egyik csapat bucira veri a másikat, ebben a körben még jobban nő a tét és élesedik az élethalálharc. A forduló legérdekesebb párosítását ezúttal a Cowboys-Packers dupla visszavágó adja majd, hiszen mindkét csapatnak bőven akad oka a revansra. A Dallas a két évvel ezelőtti fiaskó miatt állna bosszút, míg a Packers a 6. fordulós hazai vereséget feledtetné egy NFC-döntővel. Mindkét együttestől kelleni fog az extra, és nagyon nehéz elképzelni, hogy egy csapat egy szezonon belül kétszer is megverje a Sajtfejeket, de ha valakiknek sikerülhet, akkor az a Dallas Cowboys. Lássuk is, mik lesznek a győzelmük kulcsai!

Tisztelni kell Aaron Rodgerst!

Itt nem elsősorban a Hail Marykre kell gondolni, mert habár a Mo Claiborne és a Cowboys felkészült ezekre a játékokra, mégse gondolnám, hogy sor fog kerülni egy hasonló dobásra. Leginkább azt kell tisztelni, hogy Rodgers az előző nyolc meccsen “God Mode” üzemmódba kapcsolt és gyakorlatilag senki se találja rá az ellenszert. Ez alatt a 8 mérkőzés alatt 2391 yardot és 22 TD-t passzolt nulla interception mellett. Nem túlzás kijelenteni, hogy nála jobb formában lévő quarterback nincs most a mezőnyben. Viszont a Cowboys idén már egyszer kihúzta a Packers méregfogát azzal, hogy rengeteg passzjátékban 8 embert küldött hátra coverage-ba, gyakorlatilag teljesen lefedve a pályát, így A-Rod nem nagyon talált üres elkapókat, mely sok eredménytelen 3rd downos szituációt eredményezett. Ha a csapat újra sikeres akar lenni a labda védelmi oldalán, akkor Marinellinek és brigádjának újra egy olyan gameplant kell majd összeraknia, ahol hasonló “tisztelettel” állnak majd a zöld-sárga irányítóhoz, hiszen a túlzott agresszivitással könnyen lábon lőheti magát az ezüst-kék alakulat.

Be kell fűteni otthon!

Némileg az előző ponthoz kapcsolódik ez a bekezdés, hiszen bár tisztelni kell Rodgerst, azért nem árt némi (óriási) nyomást generálni rajta, hiszen ha van ideje, akkor jószerivel meg tudja oldani a szituációt – akár lábon is -, még ha az elkapóinak gondja is támad az elszakadással. Az tudva való, hogy a dallasi pass rush lényegében haldoklik, nagyon kevésszer tudnak a védőfal játékosai nyomást gyakorolni az ellenfél irányítóin. Marinellinek és legényeinek meg kell oldania, hogy oda tudjanak érni a 12-eshez és itt kerül majd főszerepbe David Irving és az egészségesnek tűnő DeMarcus Lawrence. Kettejük jelenléte a passzsiettetésnél kulcsfontosságú lesz, hiszen mindketten tehetséges játékosok, csak éppen nem tudják konstans fenntartani a játékuk színvonalát. Most sem lesz egyszerű, mert pass protectionben a Green Bay a liga élén jár, de ha valahol, akkor hazai pályán zavarba lehet majd hozni őket és odapirítani a liga egyik legjobb irányítójának. Persze a D-line többi tagja is erőn felül kell majd, hogy teljesítsen, különben minden remény mehet a kukába. Nem is beszélve a secondaryről, akiktől tökéletes emberfogás fog kelleni, hogy valamennyire kisegítsék a front7-t és segítsenek kierőszakolni egy-egy coverage sacket is. Szerencsére a meglepetően jól játszó Claiborne visszatért, így még tovább bizakodhatnak Texasban.

Kellenek a rejtett tartalékok!

Azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy a Dallas miben a legjobb. Tökéletesen tudják kontroll alatt tartani az órát, a futásokkal menedzselni az időt és a passzjátékkal teljesen összezavarni az ellenfelek védelmét. A Dak Prescottra szabott playbook maximális hatékonysággal működött az alapszakaszban és bár voltak gyenge meccsei a fiatal QB-nak, mégis össze tudta kaparni magát a fontos pillanatokra. Sokan azt gondolják, hogy ennyit tud, teljesen kiismerhetővé vált 16 mérkőzés során és amúgy is nagy falat lesz neki ez a rájátszás dolog. Nagyon sajnálom azokat, akik ezt a véleményt osztják, mert merőben tévednek vele kapcsolatban. Le kell szögezni, hogy Dak nem egy check down kapitány, simán ki tudja emelni a mélyebb passzokat is, melyre azért bőven láttunk példát korábban. Ha a korát nem is tiszteljük, azért a karját mindenképpen kellene, mert ellenkező esetben komolyan megéghet az ellenfél védelme. És még valami, amit nem nagyon láttunk tőle: a futásai. A Mississippi State-en négy év alatt 2521 yardot és 41 TD-t szorgoskodott össze a földön, javarészt option play-eknek köszönhetően. A futás levédekezésévél önmagában gondjai vannak a Packersnek és nem elég, hogy ott van Zeke, még Dak is bőven okozhat fejfájást nekik. Tehát ne lepődjünk meg, ha a Dallas előránt némi kreativitást és használja majd az irányítónak a futási képességeit.

A bajnoki cím kulcsa: kell egy tökéletes trió!

Dallasban tökéletesen tisztában vannak, mi a recept a bajnoki gyűrűhöz és ez nem más, mint egy félelmetes QB-RB-WR trió. Korábban három bajnoki győzelmet köszönhetett ennek az Aikmannel, Smith-szel és Irvinnel felálló csillagos csapat, de ezt a formulát vették előtt 2014-ben is, mikor a Romo, Murray és Bryant alkotta hármas döntögette a rekordokat és szállította a győzelmeket. A Dynamic Duo eddig is adott volt, viszont az nem volt teljesen világos, hogy ki lesz a háromszög harmadik csúcsa. Beasley lett a csapat leading receivere 833 yarddal, Bryant 8 elkapott TD-t pakolt össze, de Wittenre is lehetett kulcsszituációkban számítani. Ha sikerül valakire ráhúzni a WR1 szerepkörét, akibe Prescott teljes bizalmat fektet, akkor összeállhat ez a tengely és kétes helyzetekben is passzolhat rá az irányító, bízva abban, hogy az a játékos game changer megmozdulásokkal fogja a csapatot előrébb lökni. Ezt a szerepkört pedig jelenleg csak egy valaki tudja elvállani: Dez Bryant. Ha végre sikerül egy lapra kerülnie Dakkel, akkor nincs az a corner, aki fogni tudná a 88-ast, ráadásul a coverage átrendeződésével a többiek könnyű haszonélvezői lehetnek az X-faktor esetleges duplázásának. És ha eddig valaki kételkedett volna: Dez el fogja kapni!

Totális kontroll kell!

A tiszteletről esett szó és arról is, hogy Rodgerst gyors döntésekre kell bírni. De ezt a csávót csak úgy lehet teljesen kikapcsolni, ha a csapat eléri, hogy a pálya szélén állva, balta arccal nézze végig a védelem vergődését. Ehhez viszont az kell, hogy a Cowboys totális kontrollt helyezzen az órára, még jobbat, mint eddig. A csapat a szezon során átlagosan 31,5 percig birtokolta a labdát egy mérkőzésen és a harmadik downos szituációinak 42,33 %-át sikeresen hajtotta végre. Ezzel mindkét mutatóban a liga krémjéhez tartoztak, de most legalább ilyen jól kell menedzselniük az órát, ha sikert akarnak elérni, hiszen ha sokszor kerül a labda a Packers offense kezébe, akkor a nagy számok törvénye alapján több pontszerzés is lesz tőlük. Érdemes lesz tanulni az előző, győztes meccs hibáiból is, amikor a 3rd downok csupán 27%-át tudta a csapat első kísérletre váltani. Mondani sem kell, hogy ez borzasztóan alacsony szám, és csak örülhettek, hogy akkor még nem büntetett az ellenfél. Viszont a liga jelenlegi egyik legjobb OC-je dolgozik Dallasban, aki tisztában van vele, hogy ez kevés lesz, ezért számíthatunk arra, hogy nagyobb hatékonysággal fog a támadóegység működni ezekben a szituációkban és ki tudja majd véreztetni a Sajtfejűek védelmét vasárnap is.

A párharc másik oldalát chester képviseli, ITT olvashatjátok el az indokait, hogy miért nyerhetnek a sajtfejűek. Az éjszakára csúsztatott Steelers@Chiefs találkozóhoz pedig ITT (Steelers) és ITT (Chiefs) olvashattok beharangozót. Merész jóslatainkat az összegző kiemelt cikkben nézhetitek meg, ahol kibeszélő is lesz késő este, illetve éjjel. De persze már most jöhetnek a kérdések!