Mennyit jelent az első számú elkapó?

Mikor vasárnap a konferenciadöntőket nézzük, fel fog merülni mindenkiben: mennyire segíti a kedvenc elkapója az adott irányítót? Mennyivel passzol többet, jobbat? Mindenki ismeri, hogy Brady legendás barátságokat sző az elkapóival, Rodgers emberei különösen intelligensek, Antonio Brown nem képes nem megverni a védőjét és hogy Julio Jones egy tight end kecsességével tarolja le a cornert. De mit mutatnak a teljesítmények az elmúlt évekből?

A kérdés egyszerű: mit mutatott fel Big Ben, Rodgers, Brady, és Ryan, amikor az első számú elkapó nem játszott? Arányaiban mennyire vetette vissza őket, sőt milyen teljesítményt láthattunk tőlük, amíg nem voltak a csapatnál? Roethlisberger 2004 óta játszik, Brown-t 2010-ben kapta meg. Ryan 3 szezont dobált Julio Jones nélkül, Rodgers együtt került a kezdőbe Nelsonnal, igaz utóbbi alig kapott szerepet évekig, ráadásul egy évet ki is hagyott sérüléssel, így megfelelő lesz a minta. Bradynél Edelmant és Gronkot is meg fogom nézni, hiszen kevéssé lehet akármelyiküket is leválasztani Bradyről.

A Rotoviz Game Splits appjával kerestem olyan mérkőzéseket, ahol az adott játékosok együtt játszottak, és az elkapó legalább 5 célpontot kapott. Ezzel közel tökéletesen ki tudom szűrni azokat, akik valóban részt vettek a játék alakításában. Edelman és Nelson sokáig nem voltak kezdők, de voltak olyan játékok, ahol sok labdával megkínálták őket, és a későbbi sikereiken kívül is felmutattak valamit egy-egy játék alakításában. Ezzel valójában a 0-4 célpontos meccseket kiszűröm akkor is, ha kezdők voltak a WR-ek, de nyilván ilyen esetekben sokat nem szóltak bele a játék alakulásába. Mondhatjuk azt is, hogy annyira fogták őket, hogy ott se voltak. Otthoni/idegen pályák esetén nem szűrtem, csak túlbonyolította volna.

Persze a különbségeket bonyolíthatja az évekig eltérő gameplan, a rookie QB gyengébb számai, de nagy átlagban azért jól látni, hogy mennyivel termelékenyebbek az adott irányítók, mekkora áldás számukra a kedvenc elkapójuk jelenléte. Ha pedig be is tudják őket vonni a játékba, akkor pedig tarolnak. A számolásokból kihagytam az interceptionöket is, mivel ezek (szinte) értékelhetetlen adatokat hoztak, hiszen mind a jó elkapó -> több INT, mint a jó elkapó -> kevesebb INT gondolatmenetet meg lehet indokolni.

Big Ben – Antonio Brown

Az öreg Roethlisberger borzasztó visszaeséseket produkált szinte minden kategóriában. Egyértelműen mondhatjuk, hogy nagyon nagy áldás neki Brown ténykedése, hiszen ha be tudja őt vonni a játékba, akkor sokkal komolyabb eredményeket ér el. De nála ezt megszoktuk, elég csak a legendás otthoni/idegen teljesítménykülönbségére gondolnunk. A kísérletenkénti yardátlaga viszont Brown nélkül jobb, ezt sok dolog okozhatja, akár Brown rövid-középpasszokra való használata, akár egyéb faktorok.

Matt Ryan – Julio Jones

Ryannek szintúgy fáj Julio Jones elvesztése, bár nem annyira, mint Big Bennek. Akármennyire is életképes a Falcons minden módon, Julio pályafutása alatt ha 100 yard fölé ment egy meccsen, akkor a Falcons 21-14 (.600) eredménnyel büszkélkedhet, ha viszont alatta maradt, akkor 23-21 (.523) sikerült csak. Julio Jones pótolható, de azért fáj a hiánya.

Aaron Rodgers – Jordy Nelson

Rodgersnél is hasonlókat lehet elmondani, mint Ryannél. Nelson karrierje lassan indult be, de amióta ott van a rivaldafényben, egyértelműen kisegíti az irányítóját.

Tom Brady – Julian Edelman

Edelman szintén hiányzik, de ő sem pótolhatatlan.

Tom Brady – Rob Gronkowski

Azért Gronk jóval súlyosabban üti meg Bradyt, mint Edelman. Ennek az oka lehet az is, hogy Gronk terhelhető még x darab labdával, és stabilan ott van a red zone-ban segíteni, de Edelman alapesetben is teljes kihasználtságon pörög.

Összesítés

Minden kategóriában kiválasztottam, kit ér a legnagyobb, vagy a legkisebb veszteség.

Mint látni, Big Bent eléggé rombolja Antonio Brown hiánya, akit így nehéz lehet pótolni. (Ezt láthatjuk, ha épp Brownra nagyon technikás védők állnak, hogy a Sammie Coates-félék ugyan tudnak nagy játékokat csinálni, elég nagy esély van arra is, hogy közveszélyessé váljanak.) Matt Ryan is felfért két kategóriában, Rodgers pedig egyben, viszont Brady volt az, aki számára úgy néz ki, sem Edelman, sem Gronk nem pótolhatatlan – főleg az előbbi. Ez származhat a személyes szokásaikból is, vagy az edzőik és az OC alkalmazkodási képességeiből, mindenesetre érdekes látni, hogy vasárnap kinek az esetleges sérülése esetén szívjuk nagyon a fogunkat. (Nelson már így is sérült, Rodgers szerencséjére viszont legkorábban a Super Bowlban találkozhat komoly coverage-munkát végző secondaryvel.)