A franchise tag egy kettős fegyver

Két éve írtam a franchise tag kettősségének természetéről egy rövidebb elmélkedést, idén pedig talán újra aktuális a téma ugyanis, minden eddiginél több a feszültség a tag körül. Az egyértelmű, hogy a játékosok a nagy garantált összegek ellenére sem szeretik a taget, a csapatoknak pedig könnyű menedék. Ez azonban csak rövid időre szól.

Eric Berry, a Kansas City Chiefs safety-je talán az egyik legnagyobb hangadó idén, aki elmondta, hogy nem hajlandó tag alatt játszani és ha kell távol marad a csapat edzéseitől is. Kirk Cousins sem valószínű, hogy boldog a tag hallatán, de nála olyan magas lenne ez az összeg, hogy képes lenne szemet hunyni a negatívumok felett. Bell egyelőre nem igazán nyilatkozott az ügyben, pedig jó esélye van taget kapni, ugyanúgy, mint Chandler Jones-nak és Kawann Shortnak. A legfőbb ok, amiért a játékosok nem szeretik a taget, hogy csak rövidtávon nyújt nekik anyagi biztonságot és az ő esetükben ez igen hangsúlyos. Pályafutásuk sokkal rövidebb, mint más sportoknál, ráadásul egészségügyi állapotuk is gyorsan változhat. Egyáltalán nem mindegy tehát hány évre tudják biztosítani magukat. A másik dolog, ami a morális kérdése a dolognak. A csapatok arra használják a taget, hogy időt nyerjenek a tárgyalásokra vagy csak egyszerűen nem bíznak abban, hogy a játékosuk jövőre is képes lesz kiváló teljesítményre. Akárhogy is legyen, ezek nem erősítik a játékos és a csapat közti összhangot. Ahogy, tehát két éve írtam, a franchise tag egy áldás a csapatok nagy részének, de ugyanakkor átok is lehet, ha nem megfelelően kommunikálnak.