A kecske éve – Így láttuk mi a Super Bowlt

Greatest of all time. Minden idők legjobbja. Röviden: GOAT (kecske).

2017, a Kecskék éve.

A kínaiak szerint a Kakas éve, de egy fenét. Mi lesz még idén? Peter Sagan újabb Tour de France zöld trikó után másodszor is megvédi címét a VB-n? Hosszú Katinka 4 VB-aranyat gyűjt be két világcsúccsal? Nadal is tud még Grand Slamet nyerni? Valentino Rossi idén meg tudja verni Marquezt? Usain Bolt újra triplázik Londonban?

Kezdődött egy héttel ezelőtt az Australian Opennel, ahol Federer végképp és örökre kecske lett. Eddig is az volt persze, de az a Grand Slam ugyanolyan legenda lesz, mint ez a Super Bowl. Mert ez a Super Bowl innentől kezdve A Super Bowl lesz. Tetszik, nem tetszik. Brady, Belichick, Kraft. A valaha volt legnagyobb dinasztia bármilyen sportban. Másvélemények.

rowi

Sétáltam hazafelé a Kandallóból fél 5 körül, és az öreg Knézy ezerszer meghallgatott szavai visszhangoztak a fejemben a körúton. 15 éves voltam, belém égtek. “A semmiből. A reménytelenségből. (…) ÉS EZ SEM VESZÉLYTELEN! SHERINGHAM!!! GÓÓÓÓL! (…) Egy megnyert döntőt veszít el a Bayern München.”

A meccs közben persze még nem ez járt a fejemben. Hanem 28-3-nál a végtelen fáradtság és álmosság. Meg egy kicsi unalom. Meg egy “Fa**om, tényleg blowout lett ez is”. Egy csapat volt a pályán. Ami persze nem igaz, mert a Falcons egyébként pont alig volt a pályán, 23 percet volt náluk a labda, de értitek. De az atlantai offense úgy hasított, mint az utóbbi 2 hónapban se soha, a védelem begyűjtött két labdát, volt picksix. K.O. A harmadik negyedre már a tulajdonos is lemerészkedett a pálya mellé.

De Ryan fumble-jénél egy csapásra felébredtem. És innentől kezdve befűzték a két évvel ezelőtti NFC döntő filmjét. Vannak évek, amikor egy adott csapatot bele kell, bele kellene döngölni a földbe, mert ha nem, akkor  teljesen biztos, hogy jön a feltámadás, visszanyal a fagyi, és a többiek. Ilyen volt 2012-ben a Chelsea. A Ravens Super Bowlja. A Seahawks előző 4 éve. És most a Patriots. A Falcons elkövette azt a hibát, hogy csak rálapátolta a földet a New England sírjára, de nem ugrálta el szép egyenletesre. És ez végzetes hiba volt. A negyedik negyedre Shanahan playcallingja is elvesztette a fonalat, és csak ennyi már elég volt, hogy az egész évet fejjel lefelé szegezve töltő, Goodellre fújó Tom Brady meglássa az esélyt. Belichick is megtette a magáét a szünetben, ahogy átszervezte a védelmét, de ez a meccs Bradyről szólt. És a végigvitt bosszúhadjáratról. Goodell elkámpicsorodott feje, és Kraft megsemmisítő kézfogása a dobogón maga volt a győzelem. Ez a meccs maga lesz A meccs, maga A legenda. Örökre.

A hosszabbításban ugyanúgy nem volt kérdés, hogy TD lesz, ahogy két éve Seattle-ben sem volt az. A Patriots-szurkolóknak itt a mennyország, mindenki más pedig csak irigykedhet. Meg persze befoghatja legalább a fél fülét, mert innentől kezdve, amíg Brady vissza nem vonul, ezt a meccset fogjuk hallgatni.

De ezzel nincs baj. El kell ismerni. Tom Brady, Bill Belichick. Robert Kraft. Egyszer visszavonulnak, bostoni lesz a Hall of Fame is teljesen.

Chapeau!

katonadani

Ez valami elképesztő volt! Egy félidőn át, sőt, szinte három negyeden át jött, amit hetek óta mondogatok: a Falcons offense viszonylag könnyedén ment át a Patriots védelmén, a Falcons defense pedig a legtöbbek várakozásával ellentétben remek egység képét mutatta. Persze, ilyen szinten én sem, senki sem számított arra, hogy lenullázzák Bradyéket. De gyorsak voltak, agresszívak voltak, meg tudták zavarni még Bradyt is, ami elég nagy szó.

Viszont elfáradtak. Nem csoda, 93 játékot futtatott a Pats a meccs folyamán, kétszer annyit, mint a Falcons. Érdekes módon az Alford-picksix ilyen szempontból nem segített a védelmen, hiszen Ryanéknek így nem kellett a pályára jönniük. A negyedik negyedre a védelem szétesett, nem bírták szusszal egyszerűen, ami még egyszer, nem csoda. Az viszont megengedhetetlen, hogy a támadósor a második félidőben négyszer is maximum 4-játékból álló drive-ot mutasson be. A Patriots defense is filozófiát váltott és rendkívül agresszívan támadták Ryant, aminek meg is lett az eredménye.

Egyébként én nem ellenzem teljesen a passzjáték hívását Shanahantől, amit mindenki kritizál. Második és 11 volt a 22 yardosról és persze két futás, field goal a konzervatív játék és akkor a Patriots 11 pont hátrányban ~3,5 perccel a vége előtt, 1 időkéréssel talán. Azért itt sem fogadnék feltétlen Bradyék ellen. Viszont ha még egy first downt meg tudnak csinálni, esetleg 3-4 játék után TD-t, akkor konkrétan vége a meccsnek. Ha valamit, akkor a sack utáni passzjátékot nem támogatom 3rd&23-ra, ott futottam volna pár yardot előre és berúgom a mezőnygólt, így viszont Jake Matthews hatalmas holdingja miatt még kijjebb kerültek.

Ha bejött volna, most mindenki istenítené Shanahant és magasztalnánk, hogy milyen tökös, hogy meg akarta nyerni magától a meccset (a’la Del Rio kétpontos). Így meg a föld alá van tiporva. Oké, nem volt a legjobb döntés így utólag, de hatalmas hülyeség sem volt. Lehet mondani, hogy ezen ment el a meccs, de nem, 25 pontos előnyben nem egy darab játékhíváson megy el egy meccs. A time management viszont elég gyenge volt az atlantaiaktól a második félidőben.

A Patriotsról, Belichickről és Bradyről most kevesebbet írnék, a többiek megteszik helyettem is és egyébként is, nincsenek szavak, nincsenek jelzők rájuk. Egyrészt ez a mentális tartás valami elképesztő, másrészt pedig hogy 25 pontos hátrányban is tudtak váltani mind védő, mind támadóoldalon úgy, hogy előtte nem igazán ment semmi és teljesen verve voltak.

Leonidasz007

Nehéz beszélni erről a mérkőzésről. Végignéztem az elejétől fogva az egészet, de mégse tudnám megmagyarázni, hogy mi történt éjjel a pályán. Megmondom őszintén engem meglepett a Falcons. Különösen a defense. Tudtuk, hogy fiatal tehetséges gárda és hogy egyre jobbak, de nem gondoltam, hogy meg tudják állítani a Bradyéket. Az első félidőben ugyanis ez történt. Leradírozták őket a pályáról, egyszerűen momentumuk nem volt. Tegyük hozzá, hogy a Patriots is szörnyű napot fogott ki, igazából White-on kívül senki nem játszott jól. Igen, még Brady sem. A negyedik negyedig rengeteget hibázott magához képest. Sok alul vagy fölül dobott labda, csúnya picksix és a legdöbbenetesebb, a testbeszéde volt. Ahogy ült a padon fogta a fejét, nem hittem el, nem láttam ilyen reményvesztettnek még.

És bár bármennyire is így láttam, egy pillanatig nem éreztem azt, hogy ezt ne tudnák visszahozni. A többiek a Kandallóban a megmondói, hogy végig mondtam, hogy vissza fognak jönni. Persze ezt nem tudtam, de éreztem. Ez a csapat ugyanis maga a profizmus. Egyszerűen egy olyan dinasztia, akiknek a génjeiben benne van a győzelem. Szerintem ők maguk sem tudják, hogy ezt tegnap hogyan csinálták. Nem tudok pillanatot mondani, amikor megfordult a mérkőzés. Egyszerűen csak haladt a medrében, de szép lassan jött fel a Patriots. Lehet mondani a fumble-t, lehet az Edelman elkapást, de mindegyik után még sok kellett volna, hogy meglegyen, de meglett.

A hosszabbításban pedig már nem volt kérdés. Danival csak egymásra néztünk és mindketten tudtuk, hogy ennek itt a vége. Ez a tökéletes, profi gépezet bevégzi a dolgát, ami így is lett. Igazából nem tudom, mit írhatnék, mert bármennyire is nem a szívem csücske a Patriots ezt maximálisan megérdemelték. Legalábbis a játékosok és a vezetők. Ugyanis a szurkolók nem. Legalábbis nem mindegyikőjük. Tudom, hogy voltak, akik kitartottak végig és azt is, hogy legtöbben nem kárörvendőek, de a legellenszenvesebb dolog a Patriotsban a szurkolóik. Azok a szurkolók, akik annyira hozzászoktak a jóhoz, hogy tegnap félidőben vagy a harmadik negyed közepén legtöbben elmentek aludni és szidták a csapatot. Azok a szurkolók, akik annyira magukénak érzik az öt gyűrűt, hogy amint valahol nem a Patriots az első, rögtön jönnek és támadnak minden más NFL szurkolót, miközben egyetlen Patriots játékos nem mondott még rosszat más csapatra vagy más csapat játékosára, de a szurkolók mégis úgy érzik, hogy ők a felsőbbrendűek. Nem, ez a csapat az, aki mindenki felett áll, még saját szurkolóik felett is.

warwolf

Egyértelműen sporttörténelmi este volt, a 2007-es Giants – Pats sb szintjét hozta. Az Atlanta mentálisan nem állt erre készen, sem az edzői stáb sem maguk a játékosok, a jövő erről fog szólni a csapatnál. Nem hinném, hogy nem lehet ezt kiheverni, de rengeteg idő és munka lesz mire ezen túl tudnak lépni. A Patriotson kívül ezt senki más nem tudta volna visszahozni, és itt mutatkozik meg a jó és a kiváló csapatok között a különbség: a kiváló csapatok akkor is nyernek, ha nem játszanak jól.

chester

Azóta sem aludtam el. Csomó csoporttársam kérdezte milyen volt a döntő, én meg “ööö”-zéseken kívül nem tudtam reagálni. Valószínűleg nem fogtam még fel, hogy mit láthattunk a TV-ben, pedig egyértelmű: történelmet.

Borzalmasan sajnálom a Falconst és a szurkolóikat. Konkrétan úgy kaptak ki, hogy nem játszottak rosszul, sőt, de két rossz döntés tönkretette azt a mentális fölényt, ami a 25 pontos vezetésben csúcsosodott ki. Nagyon remélem, hogy nem a Panthers sorsára jutnak, akiket láttuk mennyire megviselt a vereség és hogy a visszavágás sem jött össze. Most kell megmutatnia Dan Quinnek és Matt Ryannek, hogy ki a faszagyerek, kívánom hogy sikerüljön nekik.

Tom Brady két éve a Super Bowl MVP címért járó autót felajánlotta Malcolm Butlernek, idén a lánya szüzessége sem lenne elegendő ajándék James White teljesítményének honorálásáért. Ennyire megtört New England Patriotst rövid NFL imádatom óta nem láttam, de főleg az döbbentett meg, hogy Brady arcán is csak a teljes kilátástalanságot láttad. És mégis megnyerték, a Super Bowl történelmének legnagyobb comebackjét produkálva. Én nem tudok erről mit mondani, de nem is kell érzésem szerint, nem lehet okosnak lenni. Ez a meccs bizonyította, hogy miért egyre népszerűbb ez a sport világszerte.

(Plusz nyertem tippmixen és a boldom is jött, köszönöm Belichick!)

jimboy

Én megmondtam, hogy vér, verejték, katarzis és Pats győzelem lesz, de ezt még mindig nem tudom elhelyezni és felfogni. Az biztos, hogy a sportélményeim közül ez a non plus ultra és nehezen tudom elképzelni, hogy valaha is ütni tudná ezt bármi.

Amikor a csapatod legjobb támadósorozata egy félidőn keresztül egy vörös zónán belüli fumble és picksix, miközben a védelmen úgy megy át az ellenfél támadósora, mint húgy a havon, akkor nehéz optimistán állni a dolgokhoz. Én is csak ültem a Kandallóban és néztem magam elé, faarccal gondolkodtam azon, hogy van-e egyáltalán bármi, amibe kapaszkodni lehet, hogy ne ismétlődjön meg egy 2013-ashoz hasonló mészárlás a Super Bowlban, de tényleg nem volt semmi. Aztán jött a harmadik negyed, ahol még nagyobbra nyílt az olló két vége és már tényleg el lehetett gondolkodni azon, hogy megéri-e megvárni a mérkőzés végét, avagy egyszerűbb lenne-e még éjszakaival hazaindulni, elkerülve a meglepően nagy, hétfő hajnali embertömeget, amit a Super Bowl generált.

Aztán egyszer csak hirtelen minden megváltozott, de annyira nagynak tűnt a különbség, hogy a visszakapaszkodásra utaló jelek egyikét sem tudtam komolyan venni és tényleg hinni abban, hogy ez meglehet, pedig Daniék mellettem már pont azon kezdtek el agonizálni, hogy láthatjuk még minden idők comebackjét. De amint el tudtam volna hinni tényleg, jöttek az ellenkezőjére utaló jelek. A kihagyott extra pont, aminek köszönhetően két sikeres kétpontos kísérletet kell bevinni… Basszus, egész évben nem mentünk összesen kétszer kétpontosra, nyilván a Super Bowlon rögtön kettőből kétszer még sikerül is. A túrót. De erről még teljesen fölösleges is gondolkodni, hiszen támadásban is nulla volt az egész Patriots, először valahogy legyen TD és akkor utána lehet beszélni a kétpontosokról.

És akkor jött Shanahan kissé megmagyarázhatatlan játékhívása és az azt követő fumble, de még ez is olyan volt, hogy oké szép és jó, de úgyse. Mert miért? Egész nap nem jött össze semmi. És amúgy is, ha bevisszük, akkor is ott a kétpontos. Mégis sikerült. -8, egy labdabirtoklás, ez már az, amikor megfordulhat az egyszeri rajongó fejében, hogy na, gyerünk, egy jó védekezés és akkor még vissza lehet jönni. De abban a pillanatban, amikor már elhiszed, jön egy borzalmas játék a védelem részéről és egy hihetetlen elkapás Juliotól, ami teljesen összetöri a halványan visszatérő reményeid. Nincs. Kész. Vége. De mivel Matty Ice és Atlanta, ezért sikerül lábon lőniük magukat, de így is egy 91 yardos drive kell, TD-vel. Kétpontossal. Megint. Na ez aztán teljesen kizárt. Azok után meg pláne, hogy két penetráns passzal sikerült indítani az egészet, de aztán jött Edelman és minden negativitás eltűnt. Egy ilyen elkapás után, már én is kizártnak tartottam, hogy ne menjünk végig. Csak ugye az idő. Maradt még egy perc az órán, ez a Falcons meg egész meccsen volt olyan jó, hogy ne okozzon gondot nekik 50-60 yard megtétele 1-2 játékból. De valamiért ezen nem izgultam. Azt tudtam, hogy nem lehet, hogy egy ilyen comeback után ne legyen lehetősége Bradyéknek megnyerni a meccset. KELL CSATTANÓNAK LENNIE. Mert ez több volt egy meccsnél, de még egy Super Bowlnál is. Ebben a meccsben tökéletes leképződését láthattuk a Patriots és Brady szezonjának.

Az első két és fél negyedben a tavalyi holtszezon és az idei első négy mérkőzés jelent meg, amikor gyakorlatilag mindenki a taknyát Bradyékbe törölte, hogy aztán a visszatérését követően és egy Seattle elleni pofon után (12-28-as állásnál) bekattanjon valami (fumble) és végigvíve a bosszúhadjáratot, a szezon végén a világ képébe üvöltse a pódiumon, hogy “We are bringing this sucker home!”