Beckham maga az NFL

Odell Beckham Jr. mostanában nem sok dicséretben részesülhetett viselkedése miatt, a liga vagy a szurkolók részéről. Előbb az év eleji, pályán történő összeakaszkodásai miatt, majd például a Miami hajós kiruccanás gyanánt került kereszttűzbe. A Pro Bowlon azonban ő volt az igazi példakép és ezt más is észrevette.

Azt most felejtsük el, mi történt Beckham körül az év folyamán és hogy ez mennyire az ő hibája és mennyire a sajtó akart belőle bűnbakot csinálni a nagy story miatt. Kicsit emlékezzünk meg arról is milyen az, amikor az emberi oldalát mutatja és jó néhány gyerek példaképe. Ugyanis kétség sem férhet hozzá, hogy az. A Pro Bowl hetében, talán őt találták meg a legtöbbet a szurkolók, hogy írjon alá egy fotót, álljon be egy közös képre vagy csak játsszon egy kicsit a gyerekekkel. Beckham pedig örömmel tette mindezt. Persze a Pro Bowl erről szól valahol és természetes ez a viselkedés, de ha valakin látszik, hogy szereti ezt a sport és tudja élvezni még a Pro Bowl, amúgy nem túl nívós lényegét is, akkor az Beckham. Troy Vincent pedig, az NFL ügyvezető alelnöke ezt a példás viselkedést észrevette és szerette volna tudatni is. Így levelet írt a Giants pár fontosabb vezetőjének és magának Roger Goodellnek is Beckham példás viselkedéséről.

Persze erről már nem szóltak naphosszat a hírek, nem kerültek mémek a facebookra és nem kacarászott rajta senki twitteren se. Pár hír megjelent a sajtóban, legtöbben el se olvasták és majd mikor Beckham újra forrófejűen nekimegy Normannek, akkor jöhet megint a bevágott fal és a primadonna megjelölés. Arra nem emlékszik majd senki, hogy mennyi gyereknek és több ezer igazi rajongónak okozott boldogságot, mikor a professzionizmusával elvarázsolja a futballvilágot, amikor mosolyogva csinálja meg az egykezest vagy élvezi a játékot.

Számomra Beckham egyenlő az NFL-lel. Megtestesít mindent, amiért szeretem vagy nem szeretem ezt a sportot. Tud elképesztő játékokat bemutatni, tud harcolni és folyton győzni akar. Ugyanakkor le tud süllyedni arra a szintre, amit teljesen elítélek. Tud forrófejű iskolás gyerek módjára kötekedni, alattomosan belekötni ellenfelébe és ahogy láttuk, tud lazítani is a haverokkal egy fontos mérkőzés előtt. Ezek mind az NFL részei. Ide nem diplomás gyerekek járnak vagy olyanok, akikbe egész életükbe bele van nevelve a jó modor. Nem is lennének képesek ilyen teljesítményre, ha ilyen helyről kerültek volna ki (persze van pár ellenpélda, de a kivételek erősítik a szabályt). Aki sportolt már valaha, azt is tudja milyen nehéz megtartani a hidegvéred, ha nem megy a játék vagy a csapatod vesztésre áll. Ilyenkor önkénytelenül is kibújik belőled a rossz, mert győzni akarsz. Mi másért mennél ki a pályára, mi másért szenvednél edzésen. Beckhamre pedig sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy nem él, hal az NFL-ért.

Lehet szeretni vagy nem szeretni, lehet okolni és lecsitrizni, de kár elfelejteni, hogy amiről ez a sport szól, azt ő már ilyen fiatalon megtestesíti. Ámulni akarunk ezen a sporton és élvezni akarjuk. Nem szenvedő, sérüléstől meggyötört sportolókat akarunk látni, hanem olyan játékosokat, akik élvezik, amit csinálnak, akik azért teszik ki a lelküket a pályára, hogy mi csodálhassuk őket. És el kell fogadni, hogy ők is hibáznak, ha nem megy, akkor ők is elvesztik a fejüket. Beckham a maga kettősségével a legjobb példája ennek és ha nem is minden megmozdulásával példakép, szükségünk van az ilyen játékosokra, hogy az NFL megmaradjon annak, ami. Egy sport, egy játék, ami magával ragadja az embert vasárnap esténként.