Hogyan csalódtam az évszázad meccsében

Nem csak bennünk, bennetek is mély nyomot hagyott a mérkőzés. Nem mindenki szereti közületek sem a Patriotsot, de amit és akit el kell ismerni, azt el kell ismerni. Gergely Dániel vendégcikke. 

Mindenekelőtt essünk túl rajta: én egy Pats-hater vagyok. Gyűlölöm a New England Patriotsot. Gyűlölöm a csapatukat, gyűlölöm a mezüket, gyűlölöm a botrányaikat. Gyűlölöm a védőkoordinátorukat, aki olyan mintha Néma Bob egyszerre öltözött volna Piroskának és Farkasnak. Gyűlölöm a robot irányítójukat, akinek egyetlen emberi érzelme a siker, gyűlölöm a zseniális vezetőedzőjüket, aki úgy mosolyog, mintha egy emberi bőrbe bújt alien próbálná elhitetni velünk, hogy egy közülünk. Gyűlölöm, hogy ők a legsikeresebb – nem, a legjobb csapat az NFL-ben. De amit a legjobban gyűlölök bennük az az, hogy nyertek. Mert ma éjjel a Patriots nem csak a Falconst, nem csak Goodellt, nem csak az egész ligát, hanem mindannyiunk kedvenc sportját, az amerikai futballt kényszerítette térdre.

Be kell valljam, NFL, egy pillanatra én is elhittem. Elhittem, hogy egyszer nyerhet a szimpatikus kis csapat is. Egy olyan együttes, akik látványos, változatos, kreatív támadójátékkal és kemény, agresszív védekezéssel léptek túl minden ellenfelükön, annak ellenére, hogy szezon elején még a saját szurkolóik sem hihették, hogy akár a playoffba jutásnak is van esélye. Egy csapat, ami a semmiből jött, és Shanahan távozásával talán oda is megy vissza. Szívesen mondanám, hogy csalódtam a Falconsban. Vagy hogy csalódtam a bírókban. Vagy hogy csalódtam a meccsben. De ez nem lenne igaz. Amiben csalódtam az az amerikai foci.

A nagy ünneplés közepette vegyünk egy pillanatot, hogy visszanézzünk. Nem kell messzire tekintenünk, elég megnézni ezt a playoffot. Tíz meccsből csak egyre mondhatjuk, hogy izgulnunk kellett volna a végén, és legfeljebb kettőre, hogy a végeredmény meglepetés volt. Hogy történhetett ez az NFL-ben, amelyről már milliószor hallottuk a frázist, hogy bár a labda nem gömbölyű, bármi megtörténhet?

Tudom, mire gondolsz: de hiszen itt a Patriots volt az underdog. Egy csapatot sem simáznak le 28-3-ra, ha mindenki a győzelmet várja tőlük. De most kicsit nézzen mindenki magába. Hány ember hitte el teljes szívéből, hogy ez már egy eldőlt meccs? Legalább harmincan voltunk a kocsmában éjjel, de csak egy ember ment haza aludni huszonöt pontos hátránynál, és neki ez volt az első Super Bowlja. És amikor beindult a Patriots gőzhenger, szerintem már az első TD után mindenki érezte, hová tart ez a meccs. Ez egy kivégzés volt. Próbáltunk félrenézni, hitegetni magunkat, hogy valahogy ez a teljesen tanácstalan Falcons még megmenekülhet, de a szívünk mélyén mind tudtuk, hogy vége.

Tom Brady minden szempontból történelmet írt. A Super Bowlban a valaha volt legtöbb passzolt yard, a valaha volt legnagyobb fordítás, az első győzelem, amely hosszabbításban született. Bár a hátam is borzong, hogy az amerikai fociban, amiben minden arra van kitalálva, hogy ne is lehessen ilyet mondani, GOAT-ot kell avatnunk. Két napja még vadul magyaráztam Matt Cassel 11-5-járól, meg hogy Belichick hogyan csinál egy harmadik számú irányítóból is győztest. Ma csak bámulok magam elé és nem vagyok képes semmi kifogást találni. És még nincs vége. Harminckilenc évesen is élete legjobb szezonját hozta. Nem érződnek rajta a sérülések vagy a kor.

Nézzünk most kicsit visszább. Tizenhat éve kezdő Brady, ezalatt mindössze kétszer hagyták ki a playoffot. Hat éve folyamatosan ott van a konferenciadöntőben a Patriots. Hétszer játszottak Super Bowlt, ebből ötöt megnyertek. Ez annyit jelent, hogy majdhogynem minden harmadik gyűrűt a Patriots vitt haza 16 év alatt. És miért éppen most hagynák abba? Ha kell, megnyerik a Super Bowlt olyan játékosokkal, akik a Brownsba vagy a Billsbe sem kellettek.

Gratuláljunk az NFL új császárának, aki immáron átlépett a köztársaságon. Meg kell adni nekik azt, ami a császáré, egy tökéletes szezonra tették fel koronát egy lenyűgöző győzelemmel. Azt már csak a többi csapat rajongói érzik, hogy milyen áron…