A bajnokot szétszedik, ugye? – FA-értékelő

A bajnokcsapatok játékosai a bajnoki címet követően igyekeznek minél nagyobb pénzt akasztani a holtszezonban legyen szó akár élő szerződéssel rendelkező játékosok szerződésmódosításról a saját csapatnál vagy a lejáró szerződésű játékosokról, akik a szabadügynök piacon igyekeznek felmérni a saját értéküket. Az biztos, hogy a regnáló bajnokoknak mindig mélyen a zsebükbe kell nyúlni, hogy a fontos játékosok közül meg tudjanak tartani párat. Azonban ez az általános igazság – ahogy sok más egyéb szabály, közhely – nem érvényes a New England Patriotsra, akik nem hogy gyengültek vagy szinten tartották a bajnoki keretük minőségét, hanem még erősebbek lettek, mint voltak. Mondjuk volt is miből, hiszen 60 millió dollár körüli összeggel kellett gazdálkodnia Bill Belichickéknek.

Persze távozók akadtak szép számmal, hiszen a tight end Martellus Bennett, a cornerback Logan Ryan és a defensive end Jabaal Sheard is igyekezett minél nagyobb szerződést kialkudni a piacon, miután megcsinálták a maguk szerencséjét. Ehhez jön még hozzá a Patriotsban mindössze special teamer feladatokat ellátó Barkevious Mingo is, akivel a Colts azonban akár kezdő linebackerként számol és a szebb napokat is megélt jobboldali tackle, Sebastian Vollmer sem fog visszatérni a csapathoz, miután az kivágta. Az élete szezonját teljesítő LeGarrette Blount pedig hiába hangoztatta folyton, hogy mindenképp New Englandben szeretne maradni, a piac nyitása óta semmiféle hír sincs arról, hogy a felek egyáltalán leültek-e tárgyalni, így az ő távozása is sanszos.

Blount távozásának esélyét tovább növeli, hogy a Patriots elhozta a Bengalsnál első sorban a special teamben foglalkoztatott running backet, Rex Burkheadet, aki a középső erőfutások terén, ha nem is olyan produktívan, de képes lehet pótolni Blountot. De az érkezőkről pár sorral később beszélünk bővebben, most nézzük, kik maradtak a csapatnál.

A szabadon igazolható játékosok közül, többnyire a védőknek ajánlott szerződést a vezetőség. Duron Harmon továbbra sem feltétlen kezdő, azonban a jövő mindenképpen safety poszton, ráadásul nickel felállásokban is egyre gyakrabban használja a Patriots. Alan Branch az egyik legfontosabb láncszeme volt a New England futás elleni védekezésének, mindenképpen szükség volt a fiatalok (Malcom Brown és Vincent Valentine) mellé egy rutinos játékosra, aki ráadásul még érti is a dolgát. Malcolm Butler megkapta a maga első körös tenderét, aminek köszönhetően szinte biztos, hogy egy évig még a csapatnál marad – habár az utóbbi időben egyre több a pletyka arról, hogy ő bizony elhagyná New Englandet, nehezen elképzelhető, hogy valaki első körös picket adjon érte, amikor a draft elég mély cornerback poszton. A sor végére pedig maradt a Patriots védelmének vezére és közvélemény szerinti agya (szerintem ugyanis McCourty ennek az egységnek a szellemi vezére…) Dont’a Hightower, aki top linebacker fizetést kapott a csapattól. Ezzel, különösen az utóbbi három tevékenységgel pedig sikerült a védelem gerincét megtartani, jöhetett a hiányposztok feltöltése, ami szintén elég tisztességesre sikeredett.

A távozó Ryan helyére kellett egy kezdő cornerback, hiszen habár Eric Rowe jó évet zárt a csapatnál, még nem feltétlen kezdő kaliber ráadásul, ha ő kezdene, akkor három cornerbackes felállásokat már nehezebben tudna kivitelezni a csapat, így csak az volt a kérdés, hogy milyen kalibert szerződtet a Patriots. Pénz volt rendesen a kasszában, a vezetőség pedig nem tétovázott és egy 13 millió dollár/éves szerződést tett le a piac egyik legjobb cornere, Stephon Gilmore elé, aki nyomban el is látta a papírt aláírásával. A védelembe még érkezett Baltimore-ból Lawerence Guy, aki a Ravensben 3-4-es defensive endként játszott, a Patriotsban valószínűleg defensive tackle-ként számolnak majd vele, valamint csere útján az 50. Super Bowlon parádés teljesítményt nyújtó defensive end, Kony Ealy tette át a székhelyét Charlotte-ból Bostonba, így a gárdánál ismét kialakult a már jól bevált három defensive endes rotáció Ninkovich-csal és Flowersszel kiegészülve.

A támadósorban eszközölt változásokat már érintettem Blount jövője kapcsán, de a running back poszton kívül is akadt olyan poszt, ahova elfért az erősítés. Ilyen a tight end, ahol Bennett távozását követően igazán nagy űr keletkezett és habár Matt Lengel a csapatnál maradt végül, inkább csak blokkolásban használták a szezon során, úgyhogy elkapni tudó Gronk-pótlék továbbra sem volt a keretben egészen addig, amíg egy cserét követően meg nem szerezték a Coltstól Dwayne Allent. Allen ha egészséges, meg tudja közelíteni Bennett szintjét elkapások terén, blokkolásban pedig a liga egyik legjobbjaként említik a kinti szakírók.

Ha volt egy poszt, ami már egyébként is túltelítettnek számított, az a WR volt. Edelman, Hogan, Amendola és Mitchell mellé nem igazán tűnt fontosnak egy újabb elkapó, hiszen e négy játékos közül is van igazi deep threat, akit lehet tömni hosszú labdákkal (Hogan, Mitchell) és vannak rövid játékok során elővehető remek játékosok (Edelman, Amendola), plusz vegyük hozzájuk Gronkot is, akit gyakorta használ WR-ként a Patriots. Ehhez a kvintetthez érkezett még cserét követően Brandin Cooks, aki újonc szerződése utolsó évébe érkezvén elvesztette a töretlen bizalmat a Saints részéről, a Patriotsban Bradyvel karöltve pedig egy olyan szezont produkálhat, melynek végén a piacon szintén nagy összeget tehet zsebre. Ezzel a 6 emberrel (+ Allen) a liga egyik legizgalmasabb passzjátéka jöhet létre New Englandben és akkor a running backeket még meg sem említettük, mint potenciális célpontok passzjáték során.

A címben feltett kérdésre a válasz tehát egy határozott nem, ráadásul a piaci mozgásokat követően nem kell meglepődnünk azon, hogy rengetegen már ugranának a 2018-as szezonra, mert ez a Patriots bizony a tavalyinál is erősebb csapat lett, hiányposzt pedig gyakorlatilag nincs. Sima A+.