Északon a helyzet változott – FA-értékelő

A piac nyitása előtt sorra lehetett olvasni olyan híreket, hogy a Packers idén jobban körülnéz a szabadügynök piacon, és hoznak onnan játékost. Állta a szavát a vezetőség, ugyanakkor a saját szokásaikat is megtartották, amivel nem szívbajosak a jó játékosokat is elküldeni, ha úgy érzik, megfelelő pótlás van a helyükön. Továbbra is a hosszú távú gondolkodás jegyében tevékenykedett tehát Ted Thompson, ezt értékelem most.

Közel 41 millió dollár állt a Packers rendelkezésére, hogy az elég sok fontos szabadügynök mellett “külső” segítséget is igénybe vegyen. Először foglalkozzunk az újraigazolt UFA játékosokkal, akikből meglepő módon kevés volt. Az FA-kitekintőben már láthattatok az elképzeléseimet, ez többé-kevésbé megvalósult, voltak azonban olyan nevek, akiknek az elengedésére nem számítottam.

Nézzük akkor sorjában, először a támadókkal kezdve. Én biztosra vettem, hogy T.J. Lang távozni fog, mert nagyon magasra lőtték be az értékét, amit egy guardnak nem ad meg a Packers. A Seahawks és a Lions meccselt a szignójáért, mindkét csapat messze túllicitálta a Packers $7 milliós átlagfizetésű ajánlatát, végül a Lions került ki győztesen. Arra viszont nem gondoltam, hogy J.C. Tretter is eligazol, de a sérülékenysége és a Browns magas ajánlata miatt ezt sem kívánta túlfizetni Ted Thompson general manager. Jared Cooknak állítólag elég irreális igényei voltak a Packers felé, meghaladta a 7 millió dolláros éves átlagot (hogy miért ehhez viszonyítok, arról később), majd miután a piacon sem talált az igényeinek megfelelő kérőt, olcsóbban aláírt a Raidershez. Utolsó távozó a támadóktól pedig Eddie Lacy lett, ami szintén meglepett. Úgy gondoltam, a Packers is kínál neki egy “prove it” évet, mert hiába az utóbbi két év, sokat tett azért, hogy a Packers elfeledett futójátéka feltámadjon (na meg ő is Dragon Ball fan mint én, ilyen karakter meg bármelyik csapatból hiányozna távozás esetén).

A védelemből sokakat nem ért meglepetés a 3 távozó kiléte, nekem viszont Datone Jones elengedése furcsa volt kicsit . Tavaly Nick Perry elég hasonló cipőben járt: kapott egy bizonyító évet (amire sokan húzták a szemöldöküket), és sikerült élnie a lehetőséggel. Jones, Perryhez hasonlóan, egy első körös játékos volt, aki utolsó évére tudott komoly életjeleket mutatni magából, ráadásul idén tették át 3-4 DE-ből OLB-nek, de a Packersnél nem kap új esélyt. Julius Peppers diszkont áron visszatért oda, ahonnan az egész, vélhetőleg Hall of Famer pályafutása kezdődött, Micah Hyde pedig megszedheti magát Buffaloban.

Miután láthattuk a fenti távozókat, csak egy komoly név maradt a fontosabb szabadügynökök közül, ő pedig Nick Perry volt. Ahogy egy bekezdéssel feljebb már volt róla szó, Perry remek szezont produkált 2016-ban annak ellenére, hogy sokáig egy gipsszel a kezén játszott. Elég szép összeget kapott, de abszolút rászolgált, és hosszú távra mindenképp meg kellett őt tartani. A többi játékos a mélységet hivatott betölteni, egyikük sem kezdő szintű, és alig rendelkeznek snapszámmal 2016-ról a Packers mezében.

Az érkezők listájához érve ér minket a legnagyobb döbbenet. Egyrészt már maga a többes szám is megdöbbentő a Packers esetében, hiszen egyenesen 4 új játékos érkezett a csapathoz, ráadásul Martellus Bennett személyében a piac legjobbját sikerült megszerezni a posztjáról, aki ráadásul kevesebbért írt alá, mint Jared Cook igényei. Minőségi pótlás olcsóbban, ha Bennettnek továbbra is van kedve játszani a Super Bowl gyűrű megszerzése ellenére, akkor egy bimbózó kapcsolat lehet közte és Rodgers között az elkövetkezendő évekre. Leigazolták Lance Kendrickset is, aki inkább a blokkolásoknál használható, ez fellendítheti Bennettet és Richard Rodgerst is. Davon House bár nem tartozik posztja krémje közé, pont egy ilyen rutinos, Dom Capers szisztémáját jól ismerő igazolásra volt szüksége a csapatnak, Ricky Jean-Francois meg kiváló pótlása lesz Letroy Guionnak az eltiltása során.

Összegzés

Észrevehető, hogy a Packers továbbra sem áldozza be az azonnali Super Bowl győzelemért a hosszú távú terveket, így nem érkezett a CB sorba egy Gilmore vagy Bouye kaliberű igazolás – ami nem feltétlen baj. Ami az érkezők táblázatából szemet szúr, és amiért én tökéletesen elégedett vagyok az igazolásokkal, az a játékosok életkora. A Packersnek nagyon fiatal védelme van, a secondaryben House-on kívül csak Morgan Burnett az, aki már nem az újonc szerződésében játszik. Tele van tehetséges fiatalokkal a csapat, egyedül a rutin hiányzott az egységből, amit most sikerült pótolni. Ricky Jean-Francois esetében hasonló a helyzet, igaz, a védőfalban azért rutinosabb nevekkel is találkozunk, de a sok rotáció miatt hasznos lehet egy olyan, futások ellen remekül használható védő, mint amilyen a Redskins egykori játékosa is. Nick Perry megtartásával a két kezdő edge rusher megvan, Kyle Fackrell szépen lassan beleszokik a profi kerékvágásba, illetve a draftról jöhet újabb erősítés ide is. Micah Hyde-ról meg hasonló véleményeket olvasni mint tavaly Casey Haywardról, akit nagyon olcsón szerzett meg a Chargers, és sokat dobott azon a védelmen, ellenben a Packersé visszaesett. Meglátjuk, hogy sikerül-e őt pótolni a draftról.

A legnagyobb veszteség egyértelműen a támadófalat érte, de vélhetően már tavaly meg volt tervezve vagy 8 féle forgatókönyv a különböző távozási variációk esetére. Elsőre úgy tűnt, hogy Jason Spriggs veheti át Lang helyét, akiért a tavalyi drafton felmozgott a második körben a Packers, és aki kétszer is kezdett ezen a poszton amikor Lang nem volt bevethető, ezt azonban McCarthy cáfolta. Ő és az O-Line coach, James Campen tackle-ként tekint a fiatal játékosra, aki kiváló beugró lehet sérülés esetén, hosszú távon pedig a kezdőbe szánnák. Ugyanakkor kimondták, hogy nyílt a verseny a posztért, amiért három rosteren lévő játékos, Kyle Murphy (16/6), Don Barclay (12/UDFA) és Lucas Patrick (16/UDFA) versenyez az edzőtáborok során, illetve még egy újonc érkezése sem kizárt. Ne feledjük, tavaly hasonló hüledezés fogadta a hírt, hogy Josh Sittont, egy All-Pro kaliberű bal oldali guardot csak úgy kivágott a Packers, mégsem esett vissza Rodgers előtt a támadófal teljesítménye, hasonlóban bíznak idén is Green Bayben.

Thompson szerint még futót mindenképp fog hozni a Packers a tavalyiból okulva, amikor mindössze 2 RB-vel vágtak neki a szezonnak, de hogy ez a játékos a draftról, vagy a szabadügynökök közül érkezik, azt nem tudni. 24 millió dollárnyi cap space maradt, aminek jelentős részét már a 2018-as FA-időszakra használnának el, hiszen több kezdő játékos (Corey Linsley, Lane Taylor, Morgan Burnett, Davante Adams) sorsáról dönteniük kell. Úgy gondolom, hogy a veszteségek ellenére egy értékelhető szabadügynök szezonon van túl a Packers, a szurkolók pedig már hozzászokhattak ahhoz az évek során, hogy hiába adódik több kérdőjel is, valahogy mégis sikerült eddig megoldani őket a szezon során.

A védelembe nagyon olcsón sikerült olyan rutinos játékosokat hozni, akikkel javítani lehet a védelem minőségén, TE poszton minőségi javulás történt, egyedül a támadófal az, ami kérdéseket vethet fel, de jó oka volt a vezetőségnek ilyen döntéseket meghoznia – az esetek többségében őket igazolták ezek. Én jóra, azaz B osztályzatra értékelem Ted Thompson márciusi munkásságát.