Ti írtátok

Irányítók teljesítménye a draftpozíciójuk alapján

Published on

 

Velünk nagyjából egy időben írt az irányítók beválásának rejtélyéről, kérdésköréről vendégcikket Rafaj Máté, azaz Sestertius. Ezt olvashatjátok most.

 

Sokat beszélgetünk, vitatkozunk arról, hogy mennyire éri meg magasan pickelni irányítót, vagy milyen magas picket érdemes elcserélni egy ígéretes tehetségért. Az utóbbi pár hétben ez főleg Jimmy Garoppolo és Kirk Cousins (rá még külön visszatérek pár szóban) kapcsán merült fel. Nos úgy döntöttem, hogy megpróbálok igazságot szolgáltatni egy kicsit eljátszani a számokkal, hátha kisül belőle valami.

 

Minden ilyen kísérlet úgy indul, hogy meg kell határozni az alapokat:

 

– 2000-től 2016 ig vizsgálódom (Brady és Prescott miatt)

– Draftkör szerint vizsgálódom, lehetne részletesebben is, de most erre volt időm

– Csak az alapszakaszt vettem figyelembe

– Adatok forrása az nfl.com

– Úgy gondolom, hogy a lejátszott meccsek – kezdő meccsek – Qb rating értékeket használom a minősítésre. Ez nyilván a legnagyobb vitafaktor (pl. Cousinsnál érdekes eredmény), de úgy gondolom, hogy egy Qb-t két okból draftolnak, 1. Franchise Qb-t szeretnének 2. csere Qb kell. Így a „lehetséges pályára lépések száma” (összes alapszakasz meccs  a pályafutása alatt) és a valóban lejátszott meccsek aránya megmutatja, hogy a fent említett két kategória melyikét szánták az adott irányítónak, továbbá a kezdőként lejátszott meccs és az összes lejátszott meccs arány megmutatja, hogy az adott játékos-e a kezdő a csapatban (az elitnél 99% feletti az érték)

 

Nos ezek után lássuk az eredményeket. Az elmúlt 17 drafton 209 irányítót draftoltak (belőlük kettő 2013 7/237 B.J. Daniels és 2002 7/235 Rondald Curry Wr-ként játszott).

 

 

 

Látható, hogy mivel a Qb a legfontosabb poszt a fociban, a csapatok megpróbálták a legnagyobb tehetségeket korán megszerezni, így a vizsgált időszakban a legtöbb irányítót (45 db) az első körben választották ki. Ami számomra meglepetés volt, hogy a 6. és 7. kör a második és harmadik helyezett, és ebben a három körben az irányítók több mint 50%-a (56% pontosan) kelt el. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az első körben megpróbáljuk megtalálni a jövő Peyton Manningjét a 6-7. körben pedig zömmel 3. számú irányítót pickelnek (olyan, mintha úgy lennének vele, hogy „nincs jobb ötletem, pickeljünk egy Qb-t abból még bármi lehet”). A 2. kör gyenge eredménye meglepett, bár ha belegondolunk logikus a dolog, ha valakinél Qb need van, akkor az az első körben választ, ha nincs, akkor meg valószínűleg nem csere irányítót keres.

 

Most evezzünk át a minősítés ingoványos talajára. 1973 óta a passer rating-et használja az NFL (wikipedia), így én is ezt vettem alapul.

 

 

Ezen az egyszerű összehasonlító ábrán tökéletesen látszik, hogy az NFL scoutok nem hülyék. Gyakorlatilag a 6. kör lóg ki a sorból, de gyanítom ez Brady „sara”. Már ez az ábra is elég lenne, hogy belássuk, igenis megéri korán, és magasan irányítót választani. Az átlagolásban a nullás értékeket is benne hagytam, hisz ha valaki annyira gyenge volt, hogy pályára sem engedték, akkor annak is szerepelnie kell ebben (a legalacsonyabb érték, ami nem nulla Sean Renfree 10,7 acélos ratingje két csere meccs alatt)

 

De ne álljunk meg itt, a Qb ratingen kívül vegyük még bele a ligában töltött időt is az egyenletbe.

 

 

A 2012-es draft class az első ami a feni ábrában szerepel. Azt vettem alapul, hogy azok a játékosok az értékesek, akik 4+ évet (tehát a rookie szerződésnél többet) töltöttek a ligában, mert őket valamiért újraigazolták. Nézzük százalékos megoszlásban is.

 

 

Az első ábrát kicsit árnyalja, hogy az első körben több Qb megy ki. Ellenben itt is látható, hogy a legmagasabb (95% !!) arányban az első körösök kapnak új szerződést. Tehát a tehetségek kimennek korán. Az, hogy valóban TOP játékos lesz e valakiből véleményem szerint a tehetség a mentális erő és a franchise (edző, csapattárs, rendszer, létesítmények stb.) hármasának komplex egymásra ható kölcsönhatásából alakul ki.

 

Szerettem volna meghatározni a TOP irányító számait. Természetesen ez teljesen szubjektív, és szükséges egy vonal meghúzása. Ezt a vonalat én a 80+ Qb rating ÉS (!!!) a 70%+ pályára lépés/lehetséges meccs együttállása felett határoztam meg. Ennek az oka az, hogy egy TOP irányító, amikor egészséges akkor játszik, tehát magas a pályára lépési arányszáma, amikor pedig pályára lép jó teljesítményt nyújt. Könnyen belátható, hogy ha az egyik nem áll fenn (hihetetlen penge, de sokat sérült / strapabíró, de harmatos) akkor nem beszélhetünk TOP irányítóról. Először jöjjön a lista, 22 ilyen irányítót sorolok fel, akik a fenti kritériumnak megfelel.

 

Dak Prescott, Jameis Winston, Marcus Mariota, Derek Carr, Andrew Luck, Ryan Tannehill, Russell Wilson,  Cam Newton, Colin Kaepernick, Andy Dalton, Matthew Stafford, Matt Ryan, Joe Flacco, Jay Cutler, Alex Smith, Aaron Rogers, Eli Manning, Philip Rivers, Ben Roethlisberger, Carson Palmer, Drew Brees, Tom Brady.

 

Szerintem az alábbi listával nehéz vitatkozni, ellenben leírom a kimaradókat, akiken meglepődtem:

 

Blake Bortles (79,6 Qbr)

Kirk Cousins (57,5 % – első 3 évében összesen 14 meccs)

Sam Bradford (69,64% – na ő a „vonal” áldozata)

Michael Vick (59,58% és a QB ratinget is csak épp megugorta)

 

Érdekes számok:

 

Matt Schaub (69,71% pályán/össz meccs, de csak 63,45% kezdő/pályára lépés, de e mellett 89,1 Qbr !!)

Craig Nall (2002 5/164, 7 meccsen lépett pályára 7 év alatt mindannyiszor csereként, de sikerült neki összekarcolnia 123,8-as Qb ratinget)

 

És akkor most lássuk az arányokat draftkörre vetítve.

 

 

Tehát mondhatjuk azt, hogy Wilson,Prescott és Brady anomália. (Prescottal amúgy is még várni kéne, mert egy szezont tolt le egy elitnél is elitebb támadófal mögött). Pár napja írtam egy hosszabb kommentet, ezt ide is citálom kicsit módosítva:

 

Brady és Prescott draftolásának pillanatában se a Pats se a Cowboys nem tudta, hogy kit húztak. Nem gondolom, hogy ők „zseniális választások” lettek volna, mert ez minden csak nem zsenialitás. Ordas nagy mák. A Pats v Cowboys akkori scoutjai ugyanúgy nem szúrta ki őket hamarabb, mint a többiek. Az én olvasatomban a zseniális draft pick az, akit egy csapat magasabban draftol, mint arra számítani lehetett, és még annál is jobban teljesít.. (mondjuk Wentz ha beválik akkor ez alapján zseniális döntés – felmentek érte magasra, 2. vonalas Qb)
Mondjuk ha idén pl valamelyik irányító top3 pick lesz, és beválik, az számomra a megtestesítője a zseniális választásnak – vagy egy CB-t mondjuk 4.-nek rangsorolnak, de valaki 2.-nak választja, és beválik, ez szintén.

 

De 4-6 körben rábökni valakire, akiből aztán egy remek QB lesz, ez minden csak nem tudás, ez a gusztustalan mák kategória.

 

Az alábbi ábra alapján úgy gondolom, hogy a fenti megállapítás bizonyosságot nyer.

 

 

Tehát annak, hogy az első körben TOP Qb-t húzol 1/3 az esélye, sokkal magasabbra számítottam, olyan 50% körül, de ugye ez az eredmény még mindig toronymagasan a legjobb. A konklúzió tehát az, hogy akinek franchise Qb-ra van szüksége, annak igenis rá kell áldoznia az első körét (ha van értékelhető prospect), arra várni, hogy majd később megtalálod az aranyhalat, gyakorlatilag nem érdemes számítani, a 2-4% esély gyakorlatilag a vicc kategória (a következő 10-15 évben húzz minden 4-5-6-7. körben Qb-t és abból ~1!!! lehet majd TOP játékos).

 

A Garoppolo – Cousins – McCarron vonalon mozogva:

 

 

 

Ebből látható, hogy Garoppolo valószínűleg jobb választás, mint McCarron, de annyira kevés meccsen lépett pályára (kezdőként 4,17% !!), hogy nem lehet megtippelni, hogy mi lesz belőle.

 

Összesen 8 játékost találtam aki 10 meccsnél többet, de 30 nál kevesebbet játszott és 80 feletti a QB ratingje. Jim Sorgi, Landry Jones, Mike Glennon, Teddy Bridgewater, Trevor Siemian, Dak Prescott, Marcus Mariota és természetesen Garoppolo.

 

Annyira kicsi viszont a minta, hogy ebből következtetést levonni nem lehet (ott van pl a korábban említett Craig Nall esete). Ha korrektek akarunk lenni azt mondjuk, hogy mindketten valamivel többet érnek mint az eredeti draftpickjük, de sokkal többet nem érdemes adni értük (és ebbe a szerződésük szól bele a legjobban – ha mondjuk első-másodévben lennénk, akkor Garoppolo inkább első kör vége lenne, McCarron harmadik-negyedik körül). Garoppolo értéke valahol jelenleg egy korai második kör lehet, McCarron ért viszont szerintem a harmadik már túlzás (látható, hogy ha első v második körben draftol inkább az adott csapat, akkor jóval nagyobb valószínűséggel talál magának egy minimum hasonló tudású Qb-t 4 évre olcsón).

 

Cousins pedig a fekete ló a számításaimban. Mivel az első 3 évben alig volt pályán, olyan szinten torzítja a saját számait, hogy nehéz megítélni. Nála valószínűleg még 1-2 szezon jó játék kéne, hogy a TOP irányító kategóriába kerüljön, de jelenleg mondhatjuk azt, hogy még nem beérett ígéret, szóval kell neki még 1-2 év, hogy TOP legyen.

 

Ezzel kapcsolatban felhívnám a figyelmet pl Fitzpatrick számaira 66,15% pályára lépés mellett 79,7 Qb rating. Tehát látható, hogy 1-2 jó szezon nem elég a TOP számokra a modell alapján, kiegyensúlyozottan kell jól teljesíteni.

 

Természetesen a fenti számok nem alkalmasak arra, hogy 1-1 játékos konkrét értékét megítéljük, inkább csak arra jó, hogy arányokat vázoljon fel, lehetőségeket, gondolatmenetet, miszerint, ha egy harmadik körös irányítót ajánlanak, akkor valószínűsíthetően a draft első-második körében szerezhetünk hasonló vagy jobb játékost, tehát nem biztos, hogy érdemes kockáztatni.

 

Cikket küldeni nekünk (hír vagy akár nagy poszt formájában) a fuzovelkifele@gmail.com címre tudtok.

 

16 Comments

Popular Posts

Minden jog fenntartva. © 2024 FK Media Group