Dream Defense – balentin

A támadósorom a fiatalok és a nagy öregek egy fura egyvelegére hasonlított, mely a védelemnél sincs sokkal másképp. Hemzsegnek benne a rekordhalmozó legendák, a legrettegettebb védők, olyanok, akik örökre példaképek maradnak. Mellettük persze nem maradhatnak el azok sem, akik hétről hétre ragasztanak oda a TV képernyők elé, köztük jelenkorunk egyik legdominánsabb falemberével.

Belső falemberek: JJ Watt, Geno Atkins

A védelmem belsejét igazi pass rusher defensive tackle-ök (jó, Watt ugye 3-4 end, de 4-3 nickelben belső falember lenne) alkotják, olyan emberek akiknek a lételeme, hogy földhöz vágják az ellenfél irányítóit. Azt gondolom, nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy láthattuk JJ Wattot focizni, mert amit ez az ember(?) művel, az nem e világi. A legdominánsabb játékosa lett a ligának nagyon rövid időn belül, egyik csapat sem lelte az ellenszerét, hiába játszott 3-4-es DE poszton, agyba-főbe verte a QB-kat. Kétszeres sack leader, 3-szoros DPOY, minden egyéni kategóriában a csúcsra ért már, már csak a gyűrű hiányzik neki. Munkamorálja példaértékű és jófejségből is rendre jelesre szokott vizsgázni. Ezt az embert lehetetlen nem szeretni, vétek lenne kihagynom ebből a defense-ből.

Ahogy vétek lett volna Geno Atkinst, aki egy csendes motor, egy igazi munkagép, a Bengals legértékesebb játékosa – AJ Green mellett. Ilyen jó, agilis, atletikus, mozgékony 3-tech DT-ből nem sok van a ligában, talán csak egy ember jobb nála ebben a műfajban, Aaron Donald. Ez a bekezdés viszont nem róla szól, hanem a Atkinsről, akiről sokan megfeledkeznek, pedig átlagon felüli játékos, az ellenfél támadófalát bármikor képes romokba dönteni. Élmény nézni, ahogy beforgatja a centereket, guardokat, rá sincs túl sok ellenszer. Egy negyedik körös választottból lett top védő és All-Pro, nálam nagy kedvenc.

Edge rusherek: DeMarcus Ware, Julius Peppers

Az első név adja magát, magamat köpném szembe, ha kihagynám DeMarcus Ware-t ebből a tizenegy játékosból. Le kell szögezni, hogy rá Cowboy-ként és nem Broncoként kell visszaemlékezni, mert igazán naggyá az eredeti csapatában nőtt. Ő volt a védelem igazi csillaga, a megállíthatatlan vezére a csapatnak, aki minden play-ben 1000 fokon égett. Volt 3-4 OLB és 4-3 DE is az idők során, de az átmozgatások sose vetették vissza a lendületét. Ő volt a második leggyorsabb játékos – Reggie White mögött- aki 100 sacket tudott regisztrálni, hét egymás utáni szezonban (2006-2012) ment 10 zsákolás fölé és 26 olyan meccse volt, ahol legalább kétszer sikerült az ellenfél irányítóját földre vinni. Embertelen mennyiségű munkát végzett és olyannyira naggyá vált, hogy Alabamaban április 19-ét DeMarcus Ware Day-nek nevezték el. Ő a valaha volt egyik kedvenc játékosom, egy igazi Cowboys legenda.

A fal másik szélére is egy sackhalmozót választottam, a 2000-es évek egyik legnagyobb védősztárját, Julius Pepperst. Annyira dominánsan kezdte a profi karrierját, hogy Rookie of the Year lett és a lendülete egy pillanatig sem tört meg. Olyannyira nem, hogy jelenleg 143,5 sakckkel áll, melyet közel sem nevezhetünk kevésnek, ezzel ugyanis ötödik helyen áll az örök ranglistán. A Panthersben lett igazi sztár defensive end, de a Bearsben, majd a Packersben 3-4 OLB-ként is átlag fölötti teljesítményt tudott hozni. Sosem fogyott ki a tank nála, ő is minden play-ben maxon pörgött. Talán ez és a hazaszeretet húzta vissza Carolinaba, ahonnan biztosan az egyik leglegendásabb Párducként fog majd visszavonulni. Lenyűgözőnek tartom a karrierjét, ő is egy olyan játékos volt, aki miatt lehetett rajongani a kőkemény védelmi fociért.

Linebackerek: Brian Urlacher, Sean Lee

Annak idején, mikor az ember elkezdett megbarátkozni a futballal, az NFL egyik legrettegettebb linebackere kétség kívül Brian Urlacher volt. Mivel nem nyert két gyűrűt, ezért sokan nem úgy fognak emlékezni rá, mint Ray Lewisra, de semmivel sem volt rosszabb játékos. Ő a definíciója az old school linebackernek, aki rendre 120+ tackle-ös szezonokat hozott le, ütötte-vágta az ellenfelet, beleértve az irányítókat is. Az egyik legkeményebb játékos valaha, akinek az oldalára biztos nem hívtak támadójátékot. Volt nem egy kőkemény chicagoi védő, de az egyszer biztos, hogy Urlacher is közéjük tartozik.

Aki kedveli korunk Dallasát, az teljesen biztosan imádja Sean Lee-t is. Köszönhetően a rengeteg sérülésének, sokan nem ismerik el nagyságát, pedig Lee a modern kori linebackerek etalonja. Egy igazi tackle machine, aki coverage-ban sincs elveszve, sőt. Ezzel egy igazi 3-down LB, akit bármikor fenn lehet hagyni a pályán, ha kell fogja a futót, ha kell, akkor a tight endet. A csapat jelenlegi legnagyobb vezére, legkitartóbb “munkása”. A számtalan sérülés sem vetette vissza, melyet 2016-os First-team All-Pro elismerése is alátámaszt. Ha ő ott van a pályán, az egész defense jobban szerepel, ő a védelem irányítója, agya, legnagyobb hangadója. Imádom minden megmozdulását, minden snapen reményt és hitet ad a defense-nek, az egyik legfontosabb tagja az egész franchise-nak. Korszakos tehetség, örök kedvenc.

Cornerbackek: Champ Bailey, Darrelle Revis, Tyrann Mathieu

Az elmúlt 1-1,5 évtized egyik legmeghatározóbb cornerbackjét én sem tudom kihagyni, Champ Bailey egyszerűen annyira meghatározó alakja volt az NFL-nek, hogy képtelenség nem a legnagyobbak között emlegetni. Miután Washingtonból Denverbe cserélték, a legnagyobbak közé emelkedett, egy igazi shutdown cornerré nőtte ki magát. Elit játékát mi sem bizonyítja jobban, mint a 12 Pro Bowl választás, mellyel egyedüli szám a defensive backek között. Noha sosem nyert gyűrűt, mégis úgy kell emlékezni rá, hogy a valaha volt egyik legjobb CB, mert nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy 15 szezont lehúztak az NFL, nem is akármilyen szinten.

Ma már sokan csak mosolyognak Darrelle Revisen, hiszen az ő csillaga is leáldozott, de érdemes visszagondolni azokra az időkre, amikor Reggie Wayne-eket, Randy Mossokat vagy éppen Chad Ochocincokat vett le teljesen a pályáról. Nem hiába született meg a Revis Island kifejezésre sem, hiszen akit a 24-es számú srác fogott, felé nem is nagyon volt érdemes nézni. A lockdown kifejezés rá is igaz volt, csak az igazán kivételes tehetségű elkapók tudtak mellette ellépni. Egy csúnya ACL-sérülés ellenére is újra formába tudott lendülni, ráadásul a Tampában eltöltött sikertelen éve után nagy mértékben járult hozzá, hogy a Patriots Super Bowl nyerjen. Megkedvelése azokra az időkre datálódik, amikor a Jets Mark Sanchez-zel jutott AFC döntőbe és még most is úgy gondolom, hogy lenne helye a ligában, ha nem is cornerback, sokkal inkább safety poszton.

A nickel védelmemben egy hibrid játékost választottam az ötödik defensive backnek, egy olyan kivételes tehetségű játékost, aki egyszerre corner és safety is. Ő nem más, mint Tyrann Mathieu, a kedvenc aktív védőm az NFL-ben, ha Sean Lee-t levesszik a listáról. Őt már a csonka egyetemi karrierje során is imádni lehetett, egy igazi playmaker volt, állandóan a labda körül mozgott, mindig benne volt a veszély. Sajnos a marihuána-problémái miatt kirúgták az LSU-ról, de nem tett le a fociról, edzett keményen, melynek meglett a gyümölcse. Ha egészsége nem hátráltatná ennyit, még dominánsabb lehetne, de így is csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni. Sok nehézségen ment át, nagyon sokat dolgozott, hogy eljusson arra a szintre, ahol most tart, ezért – és kivételes játéktudásáért – kedvelem őt az átlagnál jobban.

Safetyk: Troy Polamalu, Eric Berry

Biztos nagyon sokakban a mai napig is élesen él a kép, ahogy egy hajasbaba fut izomból a line of scrimmige felé, aztán átrepül a falon és sackeli az irányítót. Sok óriási megmozdulása volt Troy Polamalunak, de bennem ez él a legélénkebben, ezek azok a mozdulatok, melyek miatt rajongójává  válik egy-egy játékosnak az ember. Amellett, hogy egy emberfeletti képességekkel és érzékkel megáldott safetyről beszélünk, akinek a szívében óriási a motor, a legendássá vált frizurája miatt is szerethetővé vált számomra. Nem sok játékos maradt emlékezetes a hajáról, főleg nem annyira, hogy egy sampongyártó is szerződést kössön vele. Óriási figura volt, visszavonulásával nagy űrt hagyott maga után.

Ahogy hatalmas űrt fog hagyni Eric Berry is, akinek a története szintén nem mindennapi. Óriási hite van, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy a rákot legyőzve tudott újra visszatérni a focipályára és tette azt nem akárhogy. 2015-ben elnyerte a Comeback Player of the Year elismerést, mellyel azokat is meggyőzte, hogy nincs lehetetlen, aki eddig azt hitte. Csodasztorija világhírű lett, de nem szabad elfeledni, mennyire domináns játékos ő valójában. Egy igazi game changer, egy olyan safety, aki elit teljesítményre képes free és strong pozícióban is, háromszoros All-Pro, ötszörös Pro Bowler, hihetetlenül jó játékos. Már a profi karrierje elején sok rajongót szerzett – köztük engem is -, de miután a pokolt is megjárta, rengeteg ember elismerését sikerült elhódítania. Egy ilyen harcost, küzdeni akaró embert én se hagyhatok ki a válogatottamból!

Special Teams:

Long snapper: LP Ladoceur

Kicker: Dan Bailey

Punter: Andy Lee

Visszahordó: Devin Hester

Special teamer: Matt Slater