Miért szeretjük jobban Gronkot, mint a többi seggfejt?

Ez egy nagyon jó kérdés. Miért szereti a legtöbb rajongó és a média Marshawn Lynchet vagy Rob Gronkowskit, miközben herótjuk van az olyan játékosoktól, mint például Odell Beckham, Josh Norman vagy Richard Sheman? Pedig klasszisokról beszélünk. Létezik talán valamiféle kettős mérce, ami alapján megítélik a hasonló kaliberű játékosokat is? Nem hiszem. A sportolóknál csak egy dolog számít, mindenki az által ítéltetik meg.  

Imádom a Patriots rajongókat. Annak ellenére, hogy halomra nyeri magát a csapatuk, hogy szinte minden évben minimum AFC döntőt játszanak, képesek akár egy rossz meccs vagy egy gyengébb teljesítmény után apokalipszisre számítani és lélekben harakirire készülődni. Végül is teljesen érthető, hisz akik hozzá vannak szokva, hogy évente 15-16 meccset megnyernek átlag 14 ponttal lealázva az ellenfelet, azoknak nehéz lehet feldolgozni például egymás után két vereséget.

Soha nem fogom elfelejteni azt a hazai és amerikai rajongói hisztiáradatot, a médiában és a fórumokon megjelenő pánik hangulatot, amikor 2014-ben a Patriots 14-41-re kikapott a Chiefstől. Bill Belichick lecserélte Tom Bradyt, támadó és védőoldalon is fogalmatlan volt a csapat, ráadásul az első héten a Dolphinstól is kapott egy jó nagy pofont a csapat, így négy hét után 2-2 volt a Pats mérlege. Vége a Brady-korszaknak? Jobb lenne Jimmy Garoppolót kezdetni? Oh my God, mi lesz velünk?!

Bill Belichick arckifejezése tökéletesen összefoglalta, mit gondol az ilyen bullshit szarságokról. A Patriots az ominózus Chiefs elleni bukta óta megnyert két Super Bowlt és nagyon gyúrnak egy harmadikra. Természetesen senkinek nem jutna most eszébe azt mondani, hogy Garoppolót be kellene állítani Tom Brady helyére. Ugyanakkor nagyon nagy tételben fogadhatunk rá, hogy amint jön Tom Bradytől egy-két rosszabb meccs, egyből érkezni fognak a hangok, hogy ideje lenne a jövőre gondolni, hisz hiába minden idők egyik, ha nem a legjobb irányítója, azért mégis csak öreg már, és láttuk Brett Favre vagy Peyton Manning példáján, hogy a kor senkinek nem kegyelmez. Egyértelmű, hogy mi alapján ítélik meg a játékosokat.

Csak a teljesítmény számít

Brady egy nagyon jó példa volt, de ezt tulajdonképpen bárkire mondhatnám. Tavaly például Aaron Rodgers körül volt nagy pánik a pocsék szezonkezdet után, miután nem a megszokott ultra elit, hanem csak ilyen átlagos elit szintet hozott és nem nyert a csapat (a védelem mellett ő is benne volt a dologban). Az ilyen dolgok rendre felmerülnek a sztárjátékosoknál, aztán pár jó meccs, és mindenki elfelejti. Olyan ez, mint a betegség-gyógyulás folyamata: csak addig szedjük a gyógyszert, míg jobban nem érezzük magunkat, nem pedig addig, amíg az orvos előírta.

Mivel egy játékosnál, és úgy általában a sportolóknál csak a teljesítmény számít, amíg jól játszanak, addig rengeteg minden megvan nekik bocsájtva. Erre például jó példa a Forma-1-es Lewis Hamilton: ha jól megy neki a szekér, senkit nem érdekel, hogy bulizik, rappel vagy bármi hülyeséget csinál. Ha viszont beüt egy rosszabb futam, akkor egyből Palvin Barbi, szerelmi bánat, túl sok buli, nem veszi komolyan, az általános következtetés pedig az, hogy a vezetőségnek rövidebbre kell fognia a pórázt. Vagy ott a kedvenc gurulós focis példám: a brazil Sócrates, aki egyszerűen akkora császár és félisten volt a maga idejében, hogy hiába nem nyert VB-t, hiába volt egy láncdohányos kvázi alkoholista, legalább akkora, ha nem nagyobb nemzeti hős, mint Pelé. És ha már itt tartunk, akkor megítélés szempontjából Rob Gronkowski az NFL Sócratesa, Odell Beckham pedig az NFL Hamiltonja.

[quote bcolor=”#5daf0a”] katonadani: Én ezzel nem teljesen értek egyet, nem a teljesítmény dönti el – de semmiképp sem annak kellene eldöntenie -, hogy megtehetsz-e bármit a pályán kívül. Az viszont igaz, hogy sokkal jobban tolerálod valaki hülyeségeit, ha közben szinte egyedül eldönti neked a Super Bowlt vagy egy rájátszás-meccset.[/quote]

Nem Gronk miatt fognak inni a fiatalok

Rob Gronkowski olyan egyszerű, mint a bot. Viszont egy piszkosul jó játékos, aki megdöglik a pályán és az edzéseken, aki zseniálisan végez el mindent, amit csak kérnek tőle. Nincsenek rossz meccsei, nincsenek negatív megnyilvánulásai se a pályán, se pedig a pályán kívül: egy jópofa, csupa szív gladiátor, aki meghalna a csapatáért. Ezek az NFL-ben abszolút elit erények, ameddig megvan ez az attitűdje, a kutyát nem fogja soha érdekelni, hogy lehányta 100 millió ember előtt a bajnoki buszt. Sőt, ha már itt tartunk, akkor részemről akár példaképnek is tekinthetjük, hisz az én olvasatomban azt szimbolizálja, hogy ha kötelességtudóan, szorgalmasan és becsületesen elvégzed a feladatodat, akkor utána minden jogod megvan ahhoz, hogy élvezd a munkád gyümölcsét és azt az életet, amit magadnak teremtettél. A buli nem bűntény, és bár tényleg képes néha átlépni a jó ízlés határait, társadalmi és morális szempontból nézve semmi megvetendő nincs benne. Az életet élni kell.

[quote bcolor=”#5daf0a”] katonadani: Szerintem ott van a nagy különbség a Gronk vs OBJ dologban, hogy Gronk holtszezonban csinálja mindezt, amikor biztos nem megy a teljesítmény rovására. Az én véleményem szerint a holtszezonban azt csinál, amit akar, ameddig törvénybe nem ütközik vagy le nem járatja a csapatot például. Felőlem annyit bulizik és annyit iszik, amennyit akar, csak ne tépje például le a csajok ruháját, mint Elliott, ne füvezzen, drogozzon, satöbbi. Persze néha túlesik a jó ízlés határán, de azért nem gondolom, hogy pont miatta fognak rossz útra térni a fiatalok – aztán persze lehet túl naiv vagyok.[/quote]

[quote bcolor=”#dd0404″]Leonidasz007: Gronk hiába irgalmatlanul jó játékos, ami az eredményekben is tükröződik, illetve hiába csinál rengeteg jópofa dolgot, ezek azonban nem jogosítják fel arra, hogy néha elvesse a sulykot. Természetesen nem Manziel szintű hülyeségeket csinál, de a bohóckodásai néha-néha túlütnek a jó ízlés határán, ezt pedig a szurkolók nem úgy kezelik, hogy jól van Gronk is hülye volt, hanem odanézz mennyire jó arc megint. Érezhetően van valamilyen szintű kettős mérce vele kapcsolatban.

Pedig szerintem az egyáltalán nem jófejség, hogy valaki a számára rendezett ünnepségen, a több tíz millió néző szeme láttára a saját hasára böfögi a sört. Persze lehet örülni, meg mégiscsak bajnokok lettek vagy mi, ez pedig értük szól, de lehetne kulturáltabb keretek közé is szorítani ilyenkor a dolgokat. Gronk, csakúgy mint a többi híres játékos, több millió gyerek példaképe és van annyi társadalmi felelőssége, hogy ne ilyen példát mutasson azok számára, akik 6 évesen berohannak egy üzletbe és az ő mezét veszik le a polcról. Mert a gyerekek már csak olyanok, ha valamit látnak példaképüktől, akkor azt mindenképpen utánozni akarják, ez pedig nem a legmegfelelőbb üzenet.[/quote]

[quote bcolor=”#eded00″]chester: Egyetértek Leonidasz véleményével, szerintem Gronk nem mutat jó példát ezzel a viselkedésével. Azt elfogadom, hogy minden ember máshogy szeret vagy tud ünnepelni vagy lazítani, és hogy amekkora celeb lett, nem tud elmenni sehova anélkül, hogy ne lenne négy lesifotós a nyomában legalább, de come on! Lehet ám úgy is bulizni, ünnepelni, kikapcsolódni vagy jól érezni magad, hogy nem csinálsz magadból nyilvánosan bohócot, ha már ez a sörös példa szóba került. Úgy gondolom eljutott abba a stádiumba, amikor a tetteinek már következménye is van, amiért felelősséget kellene vállalnia. Megannyi kissrác példaképe, régen rossz, ha a kedvencükről olyan jeleneteket látnak, amilyenek előkerültek róla az utóbbi pár év offseasonjában. Ami azonban még aggasztóbb, hogy ezt az emberek menőnek tartják, csak tudnám miért, de ez a mai társadalom is megérne egy külön véleménycikket. Biztos savanyú pofának tűnök emiatt, de lehetne a “bulikát” normálisabban is űzni, kedves Robert. [/quote]

Az a bizonyos OBJ strandolás

Ami viszont OBJ-t illeti, ő már egy bonyolultabb lélek. Hiába képes elit teljesítményre, elég gyakran becsúsznak rosszabb meccsek, ráadásul azok általában mindennek a legalját képezik. A Norman-OBJ cicaharcoknál és a médián keresztüli sárdobálásnál például kevés szánalmasabb dolog létezik, ahogy a rúgók által használt háló bántalmazása, kezének megkérése, a “nem szeretem már a focit, mert bla bla” és az egyéb túljátszott ripacs bohózatok is nagyon messze vannak egy NFL játékostól elfogadható kategóriától. A mentális és érzelmi hullámzásai kihatnak a játékára, a kettő egyvelege pedig nagyon termékeny táptalajt biztosít a támadásoknak.

Mindenki emlékszik a Packers elleni rájátszásmeccs előtti Beckham-féle strandolásra. Igazából OBJ semmi rosszat nem tett sőt, szerintem kifejezetten hasznos az, ha egy játékos lazít egy fontos meccs előtt, hogy utána a maximumot nyújtsa. Csakhogy akkor teljesítsen is! OBJ viszont botrányosan szarul játszott azon a meccsen, aminek persze lehet köze ahhoz, hogy a média kissé felkapta, hogy strandolt, de akkor meg ne menjen, ha nem tudja kezelni. Azóta is folyamatosan előjön a téma, meg hogy meg kellene nevelni meg miegymás, és ezek alapján akár úgy is tűnhet, hogy kettős mérce van az NFL-ben, ami szerintem blődség. Ha Beckham szerez 150 yardot és két TD-t a meccsen, akkor tök mindegy, hogy a Giants nyer vagy veszít, vagy hogy milyen arányban, OBJ-t negatív értelemben senki nem vette volna a szájára. Hacsak nem azért, hogy miért nem vitte az egész csapatot strandolni.

[quote bcolor=”#5daf0a”] katonadani: A beckhames hajós dolog elképesztően túl lett fújva, ráadásul már a meccs előtt is, nem csak a gyenge produktum után, nekem igazából ez volt benne a kiakasztó a külvilág reakciójából. Az másik kérdés, hogy én sem szeretném, ha playoff meccs előtt elmennének nyaralni/bulizni a játékosaim, még ha szabad napjuk is van, töltsék azt felhajtás nélkül, pihenve a családdal vagy bowlingozva a haverokkal. Miamiban hajózni és bulizni ráérnek, ha a következő héten kikapnak vagy jobb esetben a Super Bowl után.

A kettős mérce dolgot egyébként én érzem a szurkolók és a média részéről és kifejezetten zavar az, hogy egyes játékosokat lehúznak a sárga földig, másokat pedig istenítenek. Persze Gronk és Lynch sokkal jobb arcnak tűnik, mint Beckham vagy Norman, mert nem hisztiznek a pályán vagy azon kívül, ettől függetlenül hatalmas a kontraszt a médiában betöltött szerepük és megítélésük közt. Szóval nem kéne Gronkot és Lyncht sem isteníteni, ahogy nem kéne Beckamet és Normant is a pokolba kívánni, mert ekkora különbség, kontraszt nincs közöttük.[/quote]

[quote bcolor=”#eded00″]chester: Én nem mosnám egybe a két esetet, mert bár ugyanúgy a sportemberiségről van vita, mégis teljesen mások a körülmények. Beckham tette azért elítélendő, mert állítólag emiatt volt pocsék az összes elkapó a tavalyi Wild Card körben, de hát ugye ezt bebizonyítani nem lehet, szóval ez csak találgatás. Most azonban tegyük fel, hogy a party hard miatt volt ez, ami a profizmus kritikája. Egy rájátszás meccs előtt nem bulizol úgy, hogy utána ne tudjál egy értelmes passzt se elkapni. Én megértem, ha ki akartak kapcsolódni, és embere válogatja ennek a módszerét, de pont így, pont egy létfontosságú meccs előtt? Még egyszer mondom, ez csak feltételezés. Gronk bohóckodásai nem mennek a teljesítménye rovására, mert nem szezon közben csinálja, de ettől még ugyanolyan káros, és számomra elítélendő. Gronkowskinál a viselkedésének kritikája áll fent, amit már az előző bekezdésben kifejtettem, hogy miért nem egészséges. Egyik játékossal sem tudok ebből a szempontból azonosulni, szerintem mindketten rosszul teszik/tették azt amit, csak más-más okokból. Az már az én problémám, hogy én amúgy is gyűlölöm a részeg embereket és az ész nélküli vedelést, ami közrejátszott a véleményem kialakításában. [/quote]

A következtetés egyszerű: ha azt akarsz csinálni, amit csak szeretnél, akkor legyél a legjobb. Steve Jobs kiállhatatlan volt, ráadásul büdös is, mint a trágyadomb, az Apple mégis kénytelen volt rá támaszkodni, ha életben akart maradni. Egyébként ne legyen kétségünk afelől, hogy Gronknak is kijut majd a jóból, ha romlik a teljesítménye. Wes Welkert is szétkapták a Giants elleni döntőn elejtett labdája miatt, hiába volt abszolút neki köszönhető, hogy egyáltalán odáig jutott a Pats.

[quote bcolor=”#dd0404″]Leonidasz007: Gronk azt nagyon jól csinálja, hogy a teljesítményének rovására nem megy a szórakozás, de ettől még ugyanazokért a dolgokért ő dicséretet kap, amiért másokat keményen megszólunk. Nem lehet csak a teljesítmény a kifogás. Azért mert valaki jól játszik, még igenis tartania kell magát olyan dolgokhoz, amik egy ilyen híres ember életét övezik. Két fal között úgy önti a hasára a sört, ahogy akarja, de mikor példaképnek kell lennie, akkor legyen is az. Vagy ne legyen, de akkor ne is beszéljünk minden húzásáról úgy, mint a jófejség szobra.[/quote]