A HFL legjobb egységei – Offense

Véget ért a HFL alapszakasza, mi pedig úgy gondoltuk, hogy ha már az NFL-re is elkezdtünk egy pozíciós rangsor sorozatot, akkor megtesszük ezt a magyar kiemelt bajnokságra is, tehát rangsoroljuk az egyes posztokon a legjobb egységeket Magyarországon. Annyit könnyítettünk a saját dolgunkon, hogy nem akartuk minden poszton mind a hat csapatot sorba állítani, hanem mindenhol kiemeltük az első hármat, tehát képzeletbeli érmeket osztunk a dobogósoknak. 

Irányító

1. Philip Garcia
2. (T-1) Vasyl Jordan
3. Bencsics Márk

Már rögtön az elején hatalmas vita alakult ki Bálint és köztem (ketten csináltuk ugyanis a rangsort), én ragaszkodtam Garciahoz, Bálint pedig Jordanhez, végül kvázi megosztott első helyet kaptak. Garcia egyértelműen a jobb “pure passer”, tehát ő passzol jobban, szebben, erősebben, ilyen szempontból ő a legjobb jelenleg Magyarországon. Vasyl Jordan mellett szól viszont, hogy lábon is elképesztő dolgokra képes, emlékezzünk csak a Heroes elleni futott TD-jére. Garcia testi adottságai miatt sem olyan fürge, mint Jordan, azonban ő is megiramodott többször is a bajnokság során akár option játékokat is használva. Nálam azzal nyert Garcia, ahogy a zsebben mozog, egészen elképesztő, ahogy kis mozdulatokkal ki tudja kerülni a nyomást, fellép az üres területre és megjátssza elkapóit. Sam Monson, a PFF analystje szokta Aaron Rodgerst “pocket manipulating ninjának” nevezni, szerintem ez kicsiben, itt Magyarországon igaz Garciára is. A harmadik helyet pedig Bencsics Márk kaparintotta meg, ez nem volt kérdés számunkra, a rajzolási képessége mellett a futballpályán is tehetséges, de talán őt kell legkevésbé bemutatnunk.

Futók

1. Cowbells (Cseperkáló Péter, Roják Richárd)
2. Heroes (Anthony Green, Vakarcs Gergő)
3. Wolves (Lenner Péter, Danku Dávid, Xavier Marsden)

Nehéz tökéletesebb párost elképzelni itthon, mint a Cseperkáló-Roják duó, kiválóan egészítik ki egymást és ugyan Cseperkáló már év közben is majdnem visszavonult és ezáltal feltételezzük, hogy sajnos hamarosan tényleg szögre akasztja a sisakot, egyszerűen elpusztíthatatlan játékos. Azt pedig nem is említettük, hogy kezdő nose tackle is mindeközben, ezt nem sokan mondhatják el magukról. Roják pedig már átvette a kezdő szerepet a nagy öregtől, nem is akárhogyan, szinte az egész alapszakaszban parádézott. Egerben az első fordulóban robbant be a Green-Vakarcs páros 300 yard feletti teljesítménnyel és ugyan ezt nyilván nem lehetett tartani, két nagyon tehetséges játékosról beszélünk. Vakarcs ráadásul erőemelő világbajnok és 100 méteres sprinter is, kár, hogy az alapszakaszban megsérült, így nem mutathatta meg öt körön át a benne rejlő erőt és a sebességet. A Wolvesnál nagy érvágás volt Danku elvesztése az első meccsen, azonban Lenner remekül állt be a helyére és vette át a stafétát, még ha nem is olyan sokoldalú talán, mint Danku. Xavier Marsdent is bevettük az egyenletbe, aki nagyon robbanékony és erős játékos, habár érthető módon a védelemben nyújtott teljesítménye miatt kevesebb szerephez juthat a támadóknál.

Elkapók

1. Steelers (Troy Rice, AJ Benson, Nagy Donát, Anton Usenko)
2. Wolves (Elek Ádám, Gecser Máté, Bartos Ferenc, Varga Péter)
3. Heroes (Kali Rashaad, Fenyvesi Csaba, Antal István)

Az első hely – ahogy az amerikai mondaná – “hands down” a Steelersé, tehát senki sem vitatkozhat vele. Troy Rice tehetségével kiemelkedik a mezőnyből támadóoldalon és AJ Bensont, a fade-ek királyát sem kell félteni semmilyen helyzetben. Ha Vasyl Jordan feldob magasan egy labdát neki, akkor nagy valószínűséggel ő fogja megkaparintani azt kihasználva testi adottságait. A második helyre a Wolves futott be a legjobb magyar elkapóval, Elek Ádámmal, aki elképesztő tudása mellett egy nagyon szerethető figura, szerény és ennek ellenére minden playen úgy teszi oda magát, mint senki más. Ráadásul mögötte is elég ügyes játékosok vannak a rosteren és a tight end Varga Pétert is idevettük a célpontok közé. A harmadik helyen ismét egész nagy vitánk volt Bálinttal, ő a Cowbellst szerette volna a dobogón látni, végül azonban az egriek futottak be a legalsó fokra, köszönhetően a Cowbells elkapóinak utolsó körbeli lenullázásának, illetve Kali Rashaad valami elképesztő dinamikus, robbanékony és villámgyors játékának. Fenyvesi Csaba is elég jól kapcsolódott be a passzjátékba, Antal Istvánt pedig elkapásai mellett futóként is bevetette Szeredi mester, ezzel megcsillogtatta sokoldalúságát is.

Támadófal

1. Steelers (Vitaliy Melnyik, Károly Máté, Imricskó Péter, Menczel Dániel, Aggod Péter)
2. Gorillaz (Hollósy Kúnó, Markovics László, Iván László, Mészáros István, Szabó Gábor)
3. Cowbells (Matuska Dávid, Lauber Tamás, Pozsonyi Bence, Farkas Géza, Kispál Gábor)

Átlagosan nem olyan jók a támadófalak a HFL-ben, a Steelersé viszont kiemelkedik közülük. Menczel Dániel talán a legjobb guard itthon és a két szélen is jól védik Vasyl Jordan épségét, így övék a legjobb OLine Magyarországon. A második helyre a Gorillaz fért fel, de ha ezt bizonyítani akarnánk, biztos nem az utolsó meccset vetítenénk le, hiszen a meccs közepére három kezdő játékosuk is kidőlt a falból. Utánuk nagyobb rés következik és a harmadik helyért a két budapesti alakulat versengett. Teljesen egészségesen a Wolves jobb lehetne, de több sérültjük is volt a falban, aki alig vagy egyáltalán nem tudtak pályára lépni az idei szezonban, így a Cowbells léphet fel a dobogó legalsó fokára, akik nem igazán fizikális falat képeznek a kisebb termetükkel és ahol Kispál Gábor említeném meg, aki nagy erősítés volt a fal jobb oldalára.