Dream Defense – Renningan

Imádom, ha egy csapatnak jó védelme van, a Broncos tavaly előtti védelmétől odáig voltam, de mivel azok a csapatok, amiknek általában szurkolni szoktam, nem nagyon rendelkeznek életképes defense-ekkel, így nem igazán vannak kedvenceim. Akik pedig azok, azt jó eséllyel más nagy ívben elkerülni.

Defensive tackle: Ndamokung Suh, Vince Wilfork

Amikor tényleg elkezdett kialakulni a saját NFL-es identitásom, akkor két dolog fogott meg: Megatron és az a pszichopata állat, akitől minden támadó retteg. Ez utóbbi volt Suh, miatta is lettem Lions drukker és bár egy idő után baromi frusztráló lett, amikor a gyökérsége miatt keresztbe tett a csapatnak (rossz megítélés, sárga zászlók stb.), nincs DT, akit jobban szeretnék a csapatba, mint őt. Főleg, hogy amúgy egy All-Pro kaliberű klasszis.

Wilfork a pályán ugyanez volt, leszámítva a gyökér részét. Ordas nagy klasszis, de nem csak emiatt került be a keretbe, hanem elsősorban azért, amit soha nem fogok elfelejteni:

EDGE: JJ Watt, Von Miller

Wattot nyilván nem kell magyarázni, csak az a túlbuzgó médiahype ne lenne körülötte. Emberileg szimpatikus és szerethető, a pályán megállíthatatlan, az egyetlen védő nagyon hosszú idő óta, akinek kijárt volna egy MVP cím.

Másik kedvenc pass rusherem nem volt, mert Ziggy Ansah az utóbbi időben csak felhúzni szokott és az “olyan szerződést akarok, mint Suh” kijelentése is kiverte nálam a biztosítékot. Így hát maradt Miller, aki szintén extra klasszis, és akinek soha nem fogom elfelejteni, hogy nyert egy gyűrűt Peyton Maningnek.

Linebacker: Brian Urlacher, DeAndre Levy, Luke Kuechly

A “kis” kopaszt nem sokat láttam játszani, de a Jim miatt (According to Jim) ilyen látens kedvenc, az egyik utolsó, igazi old school LB volt a ligában. Levy mondhatni kötelező, mert ameddig nem zabálta magát tele patkányokkal és nem hagyott ki két évet, akkor nagyon bírtam és sokáig nagyon bíztam benne. Kár érte, de egészségesen atom király volt. Kuechly pedig egyszerűen a number one, és nem csak a játékstílusa miatt, hanem azért is, mert olyan kevés az igazán klasszis fehér védő (ezért szeretem mondjuk Marquette King-et is, az egyetlen fekete puntert).

Cornerback: Darius Slay, Aqib Talib

Slay akár homer húzás is lehetne, de végül is egy top5-ös CB-ről beszélünk, miért ne húzhattam volna be? Meg különben is, az utóbbi két évben csak ennyi örömöm volt a Lions védelméből. Talibot pedig még a patses korszakában szerettem meg, imádtam, hogy abban a fegyelmezett közegben van egy ilyen szájkaratés barom, aki színt és egyéniséget vitt az egységbe. A szemkiszúrásai mondjuk nem jöttek be, de amúgy egy védőnek legyen egyénisége.

Safety: Eric Berry, Glover Quin

Itt is homerkedtem kicsit, mert mondhattam volna Troy Polamalut vagy Ed Reedet is akár, de őket csak tiszteltem vagy csodáltam, nem igazi kedvencek. Ellenben Quin az, van pár nagyon emlékezetes interceptionje idén is, de főleg a 2014-es szezon (amikor kvázi top1-es védelme volt a csapatnak) emlékezetes tőle, emellett pedig remek játékos. Berry pedig az elitsége mellett emberileg is kimagasló, a története pedig végtelenül inspiráló, nem is volt kérdés, hogy helyet kap nálam.