2K All-UDFA offense

Tom Bradyről mindig az lesz az első ami eszedbe jut, hogy 5-ször nyert Super Bowlt, pedig “csak” egy hatodik körös irányító volt anno a drafton. Na de mit szóljanak azok, akik draftolatlanként kerültek a ligába, mégis sikerült posztjukon a csúcsra feltornászniuk magukat? Hogy mit szólnak, azt nem tudom, cserébe összeraktam egy csapatot olyan draftolatlan játékosokból, akik 2000 után kerültek a ligába. Jöjjenek a legjobb draftolatlan támadók!

QB: Tony Romo (2003, Dallas Cowboys)

Azzal, hogy 2000 utánra tettem az intervallum elejét, konkrétan egy főre szűkült le ez a poszt, méghozzá Tony Romóra, különben Kurt Warneré lenne ez a dicsőség. Romo egy kis egyetemen focizott, ahol még ő sem nagyon tudott kitűnni (bezzeg Jimmy Garoppolo igen), ráadásul a Scouting Combine-on is borzasztóan teljesített, így egyik csapat tetszését sem nyerte el, ráadásul a dobómozdulatát rengeteg kritika érte akkoriban. Sean Payton viszont látott benne valamit a Cowboys QB edzőjeként, és kérésére elhozták 3. számú irányítónak. Elég nagy QB-káosz volt a 2000-es évek elején Dallasban, csak jöttek-mentek a veterán irányítók a csapatnál, míg nem 2006-ban eljött Romo ideje. Akkor épp Drew Bledsoe volt a soros a QB-keringőben, de egy Giants elleni csoportrangadó félidejében beszállt a helyére a harmadéves Romo, és nem is adta ki a kezéből a gyeplőt egészen a tavalyi szezon végéig. Érdekesség, hogy Payton próbálta magával vinni a Saintshez is Romot, és egy 3. körös draft picket ajánlott fel Jerry Jonesnak, aki visszautasította, mondván legalább egy 2. körös kell ahhoz, hogy elgondolkozzon. A többi már történelem.

A Cowboys korábbi klasszisa sosem játszott Super Bowlt, és többnyire nem úgy ragadt meg az emberekben a játéka, mint mondjuk Rodgersé vagy Bradyé, de hiba azt gondolni, hogy Romo nem számított korszaka legjobb irányítói közé. Karrierje során ő érte el a 4. legjobb passer ratinget (97,1), az 5. legpontosabban ő passzolt a tartósan kezdő irányítók közül a liga megalakulása óta (65,3%), e mellett a Cowboys nem éppen QB-szegény múltjában övé a legtöbb passzolt yard és passzolt TD is.

RB: Arian Foster (2009, Houston Texans)

Ugyan a legnagyobb esélyes Priest Holmes szintén kiesett erre a posztra a minimum időpont miatt, így viszont nyitott volt a verseny. És mivel ez egy szubjektív cikk, nálam toronymagasan Arian Foster a nyerő LeGarrette Blounttal szemben. Foster már a 2008-as draftra is szeretett volna jelentkezni, hiszen 3. körös játékosnak tartották a szakértők, ami elég jó szerződéssel kecsegtetett számára. Edzője tanácsára azonban maradt a Tennessee egyetemen, majd egy sérülés miatt a korábbi 3. körös prospectből végül draftolatlan játékos lett. Több csapat is szerette volna leigazolni, végül a Texans ajánlatát fogadta el. Ez év szeptemberének elején a déliek kivágták, de a practice squadba visszaigazolták, majd novemberben már az aktív rosteren volt, és pont egy tennessee-i csapat, a Titans ellen mutatkozhatott be az NFL-ben.

Foster rögtön a második szezonjában First Team All-Pro lett, amikor 1616 futott és 604 elkapott yarddal zárta a szezont, meccsenkénti 101-es futott yardátlagot produkálva, valamint a felé dobott passzok 78,6%-ának elkapásával. A sérülésekkel teletűzdelt karrierje rányomta a bélyegét arra, hogy hosszú távon meghatározó alakja legyen a ligának, hiszen karrierje során mindössze két idényt játszott végig, de ebből csak egyet úgy, hogy végig ő kezdett. Foster ezért tavaly a szezon közepén úgy döntött, hogy visszavonul a focitól.

WR1: Wes Welker (2004, San Diego Chargers)

Nem akármilyen elkapósor jött össze ebben a csapatban! Kezdjük a rangidős Welkerrel, aki manapság a Texans elkapóival foglalkozik az edzéseken. Ő 2004-ben a Chargers UDFA játékosaként mutatkozhatott be a ligába, ám rögtön az első meccse után kivágta a csapat, hogy felvegyék a waiverről a safety Clinton Hartot – ezt a döntést Marty Schottenheimer, a Chargers akkori főedzője élete legnagyobb hibájának titulálta. Hiába produkált szép számokat a Texas Tech egyetemen, végül nem kapott meghívást a Scouting Combine-ra, vélhetően ez okozta azt, hogy senkinek nem kellett a drafton. Welkernek a lova egyébként az Undrafted nevet viseli, utalva arra, hogy senki nem választotta ki őt a 2004-es drafton.

Welker leginkább a New England Patriots játékosaként vált ismertté, ahol megreformárta a slot receiver posztot, egyesek (hello jimboy!) mégsem bocsátottak meg neki a Super Bowl vereségért. Sajnos vagy sem, de örök életében el volt átkozva, 3 Super Bowl részvételéből ugyanis egyet sem nyert meg sem a Patriots, sem a Broncos színeiben. Pedig játékosként fenomenális volt, 2-2 First illetve Second Team All-Pro elismerés, öt 1000+ elkapott yardos idény, kevés híján 10 000 elkapott yard (9924), illetve övé az all-time legtöbb elkapás egy draftolatlan játékostól karrierje során (903).

WR2: Victor Cruz (2010, New York Giants)

Cruz egy kis egyetem csapatából kívánt a profik világába csatlakozni, ami nem bizonyult a csapatoknak vonzónak. Ráadásul a magaviseletével sem voltak feltétlen megelégedve egyetemi pályafutása alatt, emellett a méretei sem a tipikus elkapó paraméterekkel bírtak a Combine mérlegelések során. A Pro Day-én négy csapat is árgus szemekkel figyelte Cruzt: a Giants, a Redskins, a Seahawks és a Lions. Elmondása szerint a Draft után nagyjából 15 perccel hívta az ügynöke, hogy ez a négy csapat szeretné őt leigazolni, ám New Jersey-i szülöttként a Giantsre mondott igent, ami a Cowboys fanatikus családjában kisebb meglepetést váltott ki.

Cruznak elég bő versengésen kellett átverekednie magát, de megérte belé fektetni a bizalmat. Második szezonjában meg sem állt az 1500 elkapott yardig, egész pontosan 1536-ot szerzett, ám a korona a szezonra a Super Bowl győzelem volt. Cruz 2011 és 2013 között 3626 yardott szerzett elkapásokból, és stabil első számú célpontja volt Eli Manningnek. A salsa királyra azonban cudar világ várt, sorra jöttek a sérülések, amik miatt nem tudott tartósan a pályán lenni, így megvált tőle a Giants, idén a Bearsben próbálhat szerencsét.

WR3: Doug Baldwin (2011, Seattle Seahawks)

Baldwinnal kiegészülve lesz teljes az elkapósor a csapatban, ráadásul egy nem akármilyen játékost üdvözölhetünk. A korábbi Stanford játékos nem rendelkezett brutális statisztikákkal, ellenben remek atléta volt, a Seahawksnak pedig pont elég volt ennyi ahhoz, hogy leigazolják a draftolatlan játékost. Baldwin elmondása szerint amikor lement a draft, ő már feladta az NFL álmait, de a Seahawks adott neki egy esélyt, amit alaposan meghálált.

Baldwin már az első évében berobbant, ő lett az első olyan UDFA elkapó az NFL-AFL egyesülés óta, aki újoncként a legtöbb elkapást és elkapott yardot szerezte csapatában, akkor még Tarvaris Jackson (és Charlie Whitehurst) irányítása alatt. A Wilson-érában abszolút ő az első számú elkapó a csapatban, és bár lehet nincsenek olyan űrszámai, mint más WR1-eknek, mégis Super Bowl győztes, az utóbbi két szezonjában pedig 75% feletti pontossági mutatóval bír, és alig ejt el labdákat.

TE: Antonio Gates (2003, San Diego Chargers)

Ezen a poszton az irányítóhoz hasonlóan nem volt vita, Gates toronymagasan kiemelkedik a lehetséges jelöltek közül. Gates bár hiába rendelkezik elismerésre méltó egyéni rekorddal, nem véletlenül lett draftolatlan játékos. A Chargers kiválóságának ugyanis hiába könyörgött a college szinten nem kis alaknak számító Nick Saban a Michigan State-en, ő a kosarazást választotta az egyetemen, ami miatt kétszer is iskolát váltott a későbbiekben. A méretei és egyetemi karrierje ellenére azonban tweenernek tartották az NBA-hez, azaz olyan játékosnak, akinek több poszton is meglennének a képességei, de egyiken sem számítana stabil játékosnak. Noha egyetemi szinten nem volt focis tapasztalata, a fizikai paraméterei miatt 19 csapat is elhívta próbajátékra, elsőként a Chargers, akik miután élesben is látták őt, azonnal elé toltak egy visszautasíthatatlan szerződést.

Nem is kellett sokat várni ahhoz, hogy igazolják a Chargers döntésének helyességét, egy szolid újonc évet elképesztő szezonok sorozata követett. Gates 2004 és 2011 között stabil Pro Bowler volt, 2004 és 2006 között pedig első csapatos All-Pro. Bár Super Bowlt nem nyert, megkérdőjelezhetetlenül ott van a neve a legnagyobbak között. Bőven átlépte a 10 000 elkapott yardos álomhatárt (11 192), a tight endek közül pedig csak Jason Witten (11 888) és Tony Gonzalez (15 127) van előtte. Ha szerez a következő szezonban egy TD-t, akkor ő lesz minden idők legtöbb TD elkapásával rendelkező tight endje, megelőzve a legendás Tony Gonzalezt.

LT: Donald Penn (2006, Minnesota Vikings)

Szintén az okozhatta egy Penn kaliberű klasszis csúszását, hogy egy nem éppen kiemelkedő egyetemről érkezett a ligába, pedig a college pályafutása során egyetlen sacket sem engedélyezett az ellenfeleknek. Akkor még nem is sejtették, hogy ezt a jó szokását a profik közé is átmenti majd… Az sem segítette a kiválasztását, hogy egy elég komoly térdsérülésből próbált felépülni a draft idején, így a Vikings draftolatlanként szerezhette meg magának. Ám az északi kaland nem tartott sokáig, az 53-as keretet már nem érte meg, de a Tampa Bay Buccaners látott benne fantáziát.

Penn karrierje szinte teljes egészét Floridában töltötte, majd 2014-ben átigazolt jelenlegi csapatához, a Raidershöz. Az egyetemen elszenvedett térdsérülésének szerencsére nyoma sincs, Penn ugyanis 2007 és 2016 között csak 4 meccsen nem lépett kezdőként pályára, a többi 156-on igen. Sose volt All-Pro, ellenben konzisztensen jó teljesítményt nyújtott amióta kezdőként számítanak rá a támadófalban. Tavaly ugyebár arról maradt emlékezetes a szurkolóknak, hogy mindössze egy darab sacket engedett az egész szezonban, pechére akkor sérült meg Carr, amivel kiesett a közelgő rájátszás meccsekről.

LG: Andrew Norwell (2014, Carolina Panthers)

Az offense legfiatalabb tagja a left guard Norwell, aki kivételesen nem azért lett UDFA, mert gyenge egyetemről jött. A Panthers biztos pontja ugyanis az Ohio State-en tanulta a futball mesterségeit, ami igencsak jó keltetőnek számít, ráadásul 4 és 5 csillagos recruitként és top 10-es falemberként érkezett az egyetemre. A draft előtt azonban már úgy gondolták, hogy a karjai gyengék, nem elég mozgékony, a technikája meg alkalmatlanná teszi őt a profi focihoz, így egy csapatnak sem kellett a drafton. Alex Boone hasonló úton került a ligába, és még ma is ottragadt, ez lebegett a szeme előtt.

Miután a Panthers leigazolta, örömmel vették tudomásul, hogy gyémántra leletek. Norwell már újonc évében is kiemelkedett a támadófalban, azóta pedig folyamatosan fejlődő tendenciát mutatva hozza a bal oldali guard poszton a remek teljesítményt, és nem miatta verték agyba-főbe Newtont. Segítségével a futójáték feljavult, a védőknek pedig alig enged nem hogy sacket, de nyomást se. Ma a liga legjobb guardjai között kell megemlíteni a nevét, jövőre pedig egy elég szép szerződés állhat neki a házhoz.

C: Shaun O’Hara (2000, Cleveland Browns)

A támadósor rangidőse következik, aki a clevelandi 4 szezonja alatt a fal belsejének összes lehetséges helyén megfordult, de később a Giantsben már csak center poszton került bevetésre. O’Hara a Rutgersről került a profik közé, hogy aztán egy Super Bowl győzelemmel csúcsosodjon ki pályafutása 2007-ből. Állítása szerint sosem gondolt arra, hogy focista legyen belőle, valószínűleg ettől lehetett draftolatlan játékos, a csapatok hiányolták belőle a tüzet és a foci iránti lelkesedést. Háromszoros Pro Bowler, manapság pedig az NFL Networknél találkozhatunk vele. O’Hara volt az, aki nyíltan kritizálta a Giantset az idei drafton, amiért Davis Webbet választotta a csapat a harmadik körben, mondván minek pocsékolnak egy picket egy irányítóra, aki 3-4 évig a pályát se fogja látni, miközben a támadófal láthatóan gyenge.

RG: Kris Dielman (2003, San Diego Chargers)

A.J. Smith, a Chargersnél 2003-ban kezdő, és 2012-ig ott dolgozó general manager nagyon érezhetett valamit, mert már a harmadik általa szerződtetett draftolatlan újonc kerül be a támadósorba. Kicsit csalok, hiszen világéletében bal oldali guardként szerepelt a Chargersnél, de csak emiatt vétek lett volna kihagyni a csapatból. Mert hogy Dielman – Gatesszel egyetemben – bekerült a Chargers félcentenáriumi csapatába is. Nem hiába mondják, hogy a legjobb forgatókönyvíró az élet, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a sztori, ahogy a ligába került!

Dielman Cam Cameron főedző és Hal Hunter támadókoordinátor kezei alatt focizott az első éveiben tight end poszton a Hoosiersben, ám 2001-ben mindketten távoztak a csapatból. Az új stáb átrakta a remekül blokkoló Dielmant a védőfalba, és D-Linemanként jelentkezett a draftra is, ahol azonban senkinek sem kellett. Végül a Chargers volt az a csapat, ami végül leszerződtette őt a támadókoordinátoruk nagy nyomására, és rögtön átpakolták őt a támadófalba, ahol aztán egy kisebb practice squad kitérőt követően ott ragadt. Tippeljetek, ki volt az a támadókoordinátor? Cam Cameron. Később Hal Hunter is csatlakozott a Chargershez mint támadófal edző, ez a hármas pedig meghatározó szerepet játszott bizonyos LaDainian Tomlinson tündöklésében. Kétszer lett második csapatos All-Pro és 2007 és 2010 között folyamatos Pro Bowler volt.

RT: Jason Peters (2004, Buffalo Bills)

A kirakós utolsó darabja a jelenleg az Eaglesben játszó klasszis tackle, Jason Peters. Mivel őt korábban jobb oldali tackle-ként is használta a Bills, így a csapatba is flottul illeszkedik! Általában a futókra mondják azt, hogy a draftolatlanok között is lehet kincset találni, de hogy ilyen támadófalat is összerittyenthetünk belőlük, az elég durva. Peters már egyetemi éveiben sem volt madárcsontozatú játékos, védőfalemberként érkezett az Arkansashoz, de végül tight endet csináltak belőle, mert testi adottságaihoz képest rendkívül mozgékony volt. Soha életében nem játszott egy percet sem a támadófalban, mégis ott lett karrierje a profik világában.

A játékosmegfigyelők nem tartották azonban életképes tight endnek az NFL követelmények ismeretében, így végül a drafton nem talált magának csapatot – utána viszont elmondása szerint 20 csapat is kapcsolatba lépett az ügynökével. Peters végül Buffalóba került, ahol jobbára a special teamben mutathatta meg magát. Peters azonban keveselte a pályára lépéseinek a számát, ezért odament Mike Mularkey-hez, a Bills akkori főedzőjéhez, és összefoglalta bánatát.

J.P.: – Edző bá’, szeretnék még többet a pályán lenni, melyik poszton lehetséges ez?

M.M.: – Hát fiam, a támadófalban van még hely. Mit gondolsz, menni fog?

J.P.: – Bárhol játszom mester, ahol csak akarja, de még többet akarok a pályán lenni.

M.M.: – Játszottál már valaha a támadófalban?

J.P.: – Soha az életben, uram.

M.M.: – Értem. Biztos akkor, hogy ezt akarod?

J.P.: – Abszolút!

Így lett a korábbi tight endből 3-szoros All-Pro, 9-szeres Pro Bowler, jövőbeli Hall of Famer, korszakának meghatározó vakoldali tackle-je.