A.J. Greent tavaly egy sérülés akadályozta meg abban, hogy folytassa impozáns rekordját, miszerint minden szezonjában túllépi az 1000 elkapott yardot. 964-en állt meg a számláló 10 meccs után, pedig ilyen tempóban haladva simán ő lehetett volna a legjobb elkapó a 2016-os idényben. Állítása szerint azonban egy bajnoki cím sokkal jobban motiválja, mint sem az egyéni sikerek, amire az Atlanta Falconst és Julio Jonest hozta fel példának.
Nézzék csak meg, milyen egymás utáni éve volt Julionak. 2015-ben 1800+ yardot szerzett, míg 2016-ban? Kevesebbet, 1409-et. Pedig ő ugyanazt csinálta amit eddig, ugyanazokat a roue-okat futotta meg, és ugyanolyan szörnyeteg módjára szedte le a labdákat a levegőből. Csakhogy őt tavaly nem erőltették akkor, amikor ketten lógtak a nyakán, hanem feltöltötték körülötte a támadósort célpontokkal, hogy ebben az esetben ne tőle függjenek a támadások sikerességei. Az eredmény mindössze egy Super Bowl részvétel lett, és bár vesztettek, Jones aligha bánta, hogy nem övé lett a legtöbb elkapott yard a szezonban amikor pályára léphetett a döntőben. Mi mind a bajnoki címért játszunk, ez a célunk amint belépünk a profik világába, nem az egyéni elismerésért.
Ez egy egészen finom célzás volt Marwin Lewisék game planje felé, amikor Greent akkor is erőlteti Dalton, ha netán triple coverage-ben van. Idén azonban úgy néz ki, hogy sikerülhet tehermentesíteni őt a pályán. A draftról már tavaly is érkezett több elkapó, ahogy idén is, többek között az első körös speedster, John Ross is, illetve Joe Mixon személyében egy pazar futó is segítheti a támadások menetét. Ha még Tyler Eifert is egészséges lesz, akkor valóban pofás fegyverarzenálról beszélhetünk, most már csak azért imádkozhat Dalton, hogy a meggyengült/átalakult támadófala hagy neki időt, hogy eldobja a labdát.
