Aaron Rodgers 2014 óta 114 passzkísérletet osztott ki a Seahawks ellen. Ezekből 4 darab ment Sherman felé.
Ezt a statisztikát fedezte fel munka közben Scott Barrett, a PFF elemzője. Mindannyiunk érdeklődését felkelti az ilyen, hiszen senki nem gondolná, hogy a liga egyik legjobb irányítója ennyire kerüli a liga egyik legkeményebb CB-jét. Barrett hozzá is látott a munkához, hogy megtudhassuk: vajon Rodgers szándékosan kerüli a legjobb cornereket?
Az eredmények alapján a tavalyi évben a 25 legjobb cornerback (PFF-értékelés alapján) 370 snapet kapott Rodgers ellen, ő viszont csak 44 alkalommal dobott rájuk. A tavaly legalább 350 passzkísérlettel rendelkező QB között ez az arány a legalacsonyabb volt. Az elmúlt évtizedre vetítve az adatokat pedig Rodgers szintén vezeti a mezőnyt (403/2892).
Az adatok elsőre azt mutatnák, hogy Rodgers fél megdobni ezeket a passzokat. Azonban az elkapói a nyolcadik legtöbb fantasy pontot szerzik célpontonként az adott év legjobb CB-i ellen, és Rodgers 89.7-es ratingje a negyedik legjobb az elmúlt tíz évben ellenük. Látható, hogy Rodgers nem hatékonyság-problémákkal küszködik, egyszerűen nem szeret a legjobb cornerekre dobálni alapból. Az élbolyba Sanchez és Bortles mellé Brady és Peyton is befértek, így sokkal inkább értelmezhető ez a mintázat úgy, hogy a veterán, sőt korszakos irányítók sokkal megfontoltabban dobnak, és inkább vállalnak be egy rizikós passzt egy közepes CB ellen, mint egy kicsit rizikósat egy elit CB ellen. Az elit CB-k ellen mindenki rosszabban dobál – hiszen elitek. Így van értelme a matchupokat kihasználni, pláne olyan CB-k ellen, mint Sherman, aki szinte mindig ugyanazon az oldalon áll fel.
Az elit CB azért elit, mert jól védekezik. Az elit QB meg azért (is) elit, mert nem hülye…
Igen, a cikk eléggé úgy lett megírva, mintha Rodgers félne tőlük… Valójában meg inkább kihasználja az ellenfél gyengeségeit.
Amúgy olvastad a cikket, vagy instant triggerelődtél?
“Látható, hogy Rodgers nem hatékonyság-problémákkal küszködik, egyszerűen nem szeret a legjobb cornerekre dobálni alapból. Az élbolyba Sanchez és Bortles mellé Brady és Peyton is befértek, így sokkal inkább értelmezhető ez a mintázat úgy, hogy a veterán, sőt korszakos irányítók sokkal megfontoltabban dobnak, és inkább vállalnak be egy rizikós passzt egy közepes CB ellen, mint egy kicsit rizikósat egy elit CB ellen.”
Kétlem, hogy ez szeret, nem szeret kérdése. Hot read és aki nyitott és a legjobb pozícióban van annak odadobja. Nyilván nem az elit CB-k mellett lesz a legjobb lehetőség egy játék során.
Amúgy olvastam a cikket és ezt sugallja például a “Látható, hogy Rodgers nem hatékonyság-problémákkal küszködik, egyszerűen nem szeret a legjobb cornerekre dobálni alapból.” Nálam ez egészen úgy hangzik, mintha félne a hibától, azért nem szeret rájuk dobálni, miközben ahogy pritek is írja, nem szeret-nem szeret kérdés.
Én viszont pont arra akartam célozni, hogy ez nem félsz vagy bátorság kérdése, hanem a QB eszéről szól. Ha a QB okos, akkor keresi és meg is találja a gyenge pontokat a védelmekben. A támadójáték éppen arról szól, hogy minél kedvezőbb játékszituációkat kell megpróbálni kialakítani, kihasználni. Ha Rodgers vagy Brady látja, hogy az X elkapóján védekező CB 10 centivel alacsonyabb, akkor 20 passzt fog felé dobni. Ugyanez a csapatstratégiában is megvan, a New England ennek a mestere. A Colts az ellenfél? Akkor szétfutják a védelmet. Botrány a másik csapat passzvédekezése? Akkor Brady 50-szer fog passzolni. Szar a TE elleni védekezés? Akkor jön egy rakás 2 TE-es felállás.
Ez a cikk éppen arra bizonyíték, hogy Rodgers egy remek irányító.
És még a Pats szurkolókat fikázzák, hogy mindenben a kedvenc QB iránti támadást vélnek felfedezni! :D
Egyébként nyilván fél a hibától! Csak van annyi agya hogy hibának a kikapott meccset tartja. :)