Elképesztő meccs után magyar bajnok a Budapest Cowbells!

A mérkőzés előtt azt mondtam, hogy a tavalyi finálét lehetetlen felülmúlni vagy megismételni, azonban a Steelers és a Cowbells úgy gondolta, hogy megpróbál rám cáfolni és egy egészen elképesztő HFL-döntőt produkáltak. Már megint. 

Mivel nagyon sokan láttátok a találkozót, így próbálok a történések mellett többet koncetrálni az elemzésre, illetve szentelek egy kis részt az egész napi élményeimnek, hiszen volt belőlük bőven és tényleg egy csodálatos napon vagyok, vagyunk túl.

A körítés, az előzmények

Ehhez a csodálatos naphoz nagyban hozzájárult az Új Hidegkuti Stadion, ami mindenféle facebookon terjedő negatív kommentek ellenére is kiváló helyszín volt. Az egész éves szerényebb körülmények után hatalmas volt a kontraszt ebben a modern stadionban, tényleg lenyűgöző volt számomra. A hírhedt fal sem volt akadály semmiben, a pálya hossza pedig tényleg majdnem 100+20 yardos volt, ha minden igaz 10 yardonként csak 3 centit kellett “lecsalni”, ami bőven kevesebb, mint azt év közben a többi pályán megszokhattuk.

A mérkőzés ugyan csak 6-kor kezdődött, de én már kicsivel 1 óra előtt kiértem a pályára, hogy felmérjem a terepet és hasonlók. Tényleg nem akarok úgy tűnni, mintha fizetnének azért, hogy promózzam a stadiont vagy a szövetséget, mert erről szó sincs, de tényleg úgy gondolom, hogy végre az őt megillető körülményeket és felhajtást kapta meg a HFL, ami rá is szolgált erre egész évben. A játékosok számára szép öltözők álltak rendelkezésre (még mi is kaptunk egyet, a labdaszedőékét), a pályán pedig nem arasznyi fűben kellett lépdelniük a srácoknak, mint az elődöntőkben. Láthatóan ők is élvezték a stadion varázsát, mikor Czirók Marci megérkezett a pályára berohant középre és egy hatalmasat ordított (sikoltott?).

Folytatva még kicsit a mérkőzés előtti élményeket, volt szerencsém a pénteki közönségtalálkozó után a mérkőzés előtt is beszélgetni és időt tölteni Meskó Zolival – amiről Facebook oldalunkon élő videót is láthattatok. Nagyon jó volt körülötte lenni és nem azért, mert ő A Meskó Zoli, aki játszott az NFL-ben, hanem tényleg egy közvetlen, jófej figura. Olyannyira, hogy a mérkőzés után, mikor már kiürült a stadion és senki se volt a pályán, felmentünk fele dobálni egy kicsit és az ő arcán is az látszott, hogy úgy élvezi, mint egy gyerek – vagy mint mi Zahoval. A puntolást sem felejtette el természetesen, kettőből kettőt rúgott be az egyyardoson belülre, mindezt hosszú nadrágban és elegáns cipőben.

A találkozóra hivatalosan 4350 látogatott ki, még meccsnapon is 300 jegyet eladtak a stadionnál, ahol egyébként elég nagy sor volt a beengedésnél. Az amerikai focit szerető szurkolók gondolom nincsenek hozzászokva ezekhez a körülményekhez, a körítéshez és hogy bizony érdemes korábban érkezni a találkozóra, amikor még nincs kígyózó sor a bejáratnál. Mondjuk úgy tűnik a cateringesek sem voltak tökéletesen felkészülve arra, hogy bizony hot dogból elég sok szokott fogyni a mérkőzéseken és a kommentek alapján ezek már félidőre elfogytak. A meccsen egyébként végig remek hangulat volt, zúgtak a kolompok is rendesen. Nekem mindössze a tombolahúzással volt problémám, ami a meccs vége felé, a legnagyobb izgalmaknál a kisebb játékmegszakításoknál zavaró volt.

A mérkőzés felvezetéseként a Digi Sport egy órás felvezetővel jelentkezett a helyszíni stúdióból, ahol Zahovay Ádámmal, Harangi Zsolttal, Meskó Zoltánnal és velem is beszélgetett Szántó Dávid a találkozót megelőzően az esélyeket latolgatva. Kiemelném még Miklósa Erikát, aki talán a legszebben előadott magyar himnuszt produkálta, amit valaha hallottam. Aztán végre Meskó onside kickoffjával elkezdődött a mérkőzés, ami nem hagyott kivetnivalót maga után.

A mérkőzés

Egyből egy 93 yardos drive-ot sikerült összehoznia a Steelersnek, ahol AJ Bensonnak volt két nagy elkapása is, de végül Vasyl Jordan fejezte be a sorozatot az 1 yardosról. Akkor még nem tudhattuk, hogy ez lesz az egyetlen touchdownja a Miskolc Steelersnek. Aztán persze a válasz sem váratott magára túl sokáig, hiszen egyből visszavágott a Cowbells, Czirók Marci verte meg Jónás Mátét és kapott el egy hatpontost. A Steelers egy mezőnygóllal tudott válaszolni, ebből a drive-ból mindenképp Vasyl Jordan elképesztő menekülését kell kiemelni 4th&2-re.

A második negyed nem a Cowbells támadóiról szólt, hiszen egy punt és két interception lett a mérlegük – hatalmas szerencséjük és a védelem nagy érdeme, hogy ebből nem kerültek még nagyobb hátrányba. Az első INT ráadásul kifejezetten csúnya volt. Egy trükkös játéknak indult, hiszen Czirók jött be elkapóból irányítani, Váry kimozgott egy bubble screenre és Czirók el is adta, hogy arra megy a labda, aztán más felé célzott. A probléma az volt, hogy Cowbells játékos a közelben sem volt, egyenesen Meechie Eaton kezébe adta a labdát.

Még a második negyed krónikájához tartozik, hogy szorult helyzetben, saját 7 yardosán volt a Steelers harmadik és 11-re, amikor Benson felé ment egy labda az oldalvonal mellé, a bírók pedig úgy ítéltek, hogy nem volt meg, de nekem a lassításon nagyon úgy tűnt, hogy bizony leért a lába az elkapónak, ez pedig nagyon fontos játék volt, illetve lehetett volna a mérkőzés kimenetelét illetően. Az pedig nem meglepő, hogy Benson felé ment a labda, az első félidőben konkrétan senki másnak nem volt elkapása a Steelersből. Jordan 12 passzából 7 volt sikeres, mindegyik Bensonnak és az 5 incomplete passzából is három legalább szállt felé.

Ugyan az öltözőbe a Cowbells kicsit talán lógó orral ment be a szünetben 10-7-es Steelers vezetésnél és Szabó interceptionje után, a momentum nagyon gyorsan megváltozott, hiszen rögtön a harmadik negyed első játékában az elődöntő MVP-je, Cseperkáló Péter tört át a Steelers védelmén, három embert is lerázva magáról és végül 35 yardot nyargalva, ez rendkívül feltüzelte a fővárosiakat és a közönséget is. Négy játékkal később pedig a vezetést is megszerezte a Cowbells – a találkozó során először -, ismét a Váry-Czirók kapcsolat hozott eredményt és ismét pontosan 29 yardos volt a TD. Ahogy a Steelers első TD-jénél nem tudtuk, hogy nem lesz több, úgy itt sem tudhattuk még, hogy ezzel ki is alakult a 14-10-es végeredmény.

Ez persze egyáltalán nem jelentette azt, hogy a mérkőzésnek és az izgalmaknak is vége volt, sőt! Egyből a következő támadássorozatban jól haladt előre a Steelers többek között Jordan scramble-jeinek köszönhetően, azonban már mezőnygól-távolságban elrontottak egy handoffot Meechie Eatonnal egy rossz snap után, fumble, Magyar Ádám pedig összeszedte és ismét a Cowbellsé volt a labda!

Azonban ők sem tudtak élni a turnover adta lehetőséggel, a Steelers viszont egy nagy Benson játékkal ismét mezőnygól-távolságba került. Mikor azonban a rúgásra került a sor, Vasyl Jordan nagyon magas snapet kapott az előző playben megsérült long snappertől és bármennyire is próbálta menteni a menthetőt, nem sikerült a kísérlet, ez pedig döntőnek bizonyult a találkozón, hiszen ha ez összejön, akkor a végén elég lett volna egy újabb mezőnygól is a miskolciaktól.

Persze ha már a “ha”-val kezdődő mondatoknál tartunk, a Cowbells is kihagyott egy mezőnygólt azután, hogy egy nagyon hosszú, nagyon sok játékpercet lepörgető drive-ot vezettek a negyedik negyedben. Konkrétan 13 játékból állt a támadássorozat, ilyet azért az NFL-ben is ritkán raknak össze a csapatok. Mondjuk azt tegyük hozzá, hogy Roják egyszer elejtette a labdát, amint Zax révén összeszedtek a kolomposok, illetve Váry kétszer majdnem eladta a labdát ebben a drive-ban, ami megint csak döntő lehetett volna, de most kisegítették az égiek a csapatot. Ebből a drive-ból ki kell még emelni Czirók Marci parádés 21 yardos elkapását harmadik és 13-ra a saját 27 yardosukról indulva. Ismét ha, de ha ez nincs meg, akkor sokkal több ideje lett volna a Steelersnek és sokkal jobb pozícióból is indulhattak volna a győztes drive megtételére. Maga Czirók is ezt az elkapását emelte ki a találkozóról és nem a két touchdownját, amiknél igazából könnyű dolga volt, hiszen üresen kapta a labdát.

És akkor jöhetett körülbelül 2 és fél perccel a vége előtt a mindent eldöntő drive a Steelers saját 20 yardosáról. Az első játékban majdnem meg is oldotta a dolgot a miskolci együttes, hiszen Jordan egy kisebb menekülés után megeresztett egy bombát Benson felé, aki előnyben is volt a védőkkel szemben, de Jordan 39 évesen, mozgásból, nem rendesen beleállva a dobásba nem tudta eléggé hosszan előredobni, kicsit rövid lett, de még így is majdnem meglett az elkapás, azonban 2-3 védő között végül nem lett meg a bravúr Bensonnak.

Ezekben a pillanatokban szerintem mindenkinek 200 körül volt a pulzusa a lelátókon is, óriási izgalmak voltak a pályán. A Cowbells viszont ebben az utolsó drive-ban akkora nyomást tudott helyezni Jordanre, hogy minden egyes játék során menekülnie kellett. Sack, holding és rossz passz, majd negyedikre újabb sack és azt hittük itt a vége, ámde facemask, mehet tovább a Steelers! Ezután be tudott indulni egy kicsit az acélos szekér, egy jó passz után Jordan kétszer is megiramodott, amivel már a Cowbells harmincasán voltak, de mindössze fél perc volt hátra. Ekkor még az ínyenceknek bemutattak egy fake spike játékot, de a Cowbells secondary résen volt.

Ezután nagyot hibázott Jordan, Jónás Máté ugyanis teljesen üres volt középen, de túldobta elkapóját, ezután pedig egy chop block és delay of game büntetésekkel a félpályára szorultak vissza harmadik és 30-ra. Aztán ezt ismét majdnem megoldották, Demeter elég DPI gyanúsan tudta csak megakadályozni Szabó Martint az elkapásban, de a bírók nem akarták zászlóval eldönteni a találkozót. Negyedik és 30, mindent eldöntő játék következett, Jordan pedig elképesztő menekülést mutatott be itt is, de végül nem tudta elindítani a passzt, Cseperkáló vitte földre, amivel magyar bajnok lett a Budapest Cowbells!

A győzelem kulcsai

Ahhoz képest, hogy úgy terveztem, nem írok olyan sokat a mérkőzés krónikájáról, jól belelovalltam magam ismét a mérkőzésbe és újra átéltem az egészet, remélem Nektek is megjelentek újra szemeitek előtt a jelenetek. Viszont szerettem volna elemezgetni is kicsit, kiemelni a kulcspontokat a mérkőzésen.

Egyrészt rendkívül fontos része volt a döntőnek, hogy a Steelersnél nincs igazi edző, aki a pálya széléről figyeli a történéseket és bele tud nyúlni a mérkőzésbe. A pályáról azért jóval kevesebbet lehet észrevenni, mint az oldalvonal mellől. A Steelersnél pedig ez támadó és védőoldalon is így van, hiszen Meechie Eaton felel a védelemért, Vasyl Jordan pedig a támadójátékokat hívja. Utóbbinak kifejezetten nehéz dolga lehet, ha például ő maga fut meg egy 20 yardos first downt, majd egy buta büntetéssel kvázi annulálják ezt a csapattársak a következő játékban.

A Cowbells egész meccsen, de az utolsó drive-ban kifejezetten nagy nyomást tudott helyezni Jordanre, folyamatosan terrorizálták, még ha persze a végén, mikor mindenki tudta, hogy passzjáték lesz, akkor könnyebb dolguk is volt. Ehhez tegyük hozzá, hogy a secondary is remek munkát végzett tegnap, nagyon ritka volt, hogy valaki üresen kaphatott el labdát, talán az elején fordult elő ez Bensonnal még néhány hook route-nál, de utána kis túlzással életbe lépett a No Fly Zone. A Cowbells ugyebár egy Cover2-t védekezett, ahol a Benson oldali safety azért mindig jobban figyelt arra, hogy ha hosszan indul a labda, akkor odaérjen a szélre is.

Karim Trabelsi szerint a fegyelem volt a legfontosabb, kevés büntetést szedtek össze és mindenki tette a dolgát. Kiemelte a mester azt is, hogy a gödörből kellett felállniuk az év folyamán és hogy jó kis hollywoodi sztori lett ebből a szezonból.

A Steelers védelméből negatívumként a cornerbackek védekezését emelném ki, akik nagyon messze védekeztek az elkapóiktól, így a flat zónába bármikor lehetett passzolni ellenük és ezt Váryék rendre meg is tették. Ha második-harmadik és 5-8 yardra passzt választottak, akkor ehhez nyugodtan nyúlhattak, hiszen szinte mindig üresen volt egy elkapó a szélen. Ez egyrészt azért is történhetett, mert a mérkőzés elején párszor be tudták mögéjük passzolni a labdát, ezért is játszhattak konzervatívabban a kelleténél. Szerintem Meechie Eatonnak váltania kellett volna az utolsó negyedben egy kicsit agresszívabb felfogásra ezzel kapcsolatban.

A Steelers támadóoldalán a rossz snapeket mindenképp ki kell emelni, ritkán kapta tökéletesen a labdát Jordan, habár ez főleg a második félidőben volt látványos. A támadófala sem tudta eléggé megvédeni, és azt is ki kell emelni, hogy az utolsó negyedben Jordan sem passzolt jól. A statisztikai lapja elég brutális, 1/10, 12 yard, de ez azért túl rossz képet fest, hiszen volt egy hatalmas labdája Bensonnak, amit nem sikerült lehúzni és volt vagy két drop is ezek között, de ő is többször hibázott, Nagy Kevin majdnem lehúzta egy labdáját, amit aluldobott Bensonnak a sarok felé, illetve egy teljesen üres Jónást is csúnyán felüldobott.

A Cowbellsszel kapcsolatban pedig azt érdemes kiemelni még így a végére, hogy importok nélkül nyerték meg a tegnapi döntőt, hiszen Eric Agyeman a mérkőzés elején elhagyta sérülés miatt a játékteret. Úgyhogy ha az Eger Heroes vereségénél “no import, no party” volt, akkor most a Cowbellsnél bizony “no import, just party” és mindenki, aki panaszkodott a magyar játékosok hiánya miatt, most elégedetten dőlhet hátra.