Jönnek a Hybridek!

Az elmúlt évtized hatalmas változásokat indított meg a világ élsportjában. Míg régen a technika és a csapategység jobban dominált, addig mostanra megjelentek az egyének és a szuperatléták. Az orvostudomány, a technológia fejlődésével minden sportban megjelentek az erőnlétükkel és teljesítményükkel dominálni képes sportolók. Ez azonban azt is eredményezte, hogy a posztokra specializációnak kisebb szerepe lett, mert ezek a minden téren kiváló atléták alkalmasak voltak arra, hogy elsajátítsák és terhelésben bírják is több pozíció rejtelmeit is.

A futballban és a kosárlabdában talán a legszembetűnőbb a változás. Az NBA-ben például egyre szűkebb a határvonal egyes posztok között és nem egy olyan játékos van, aki nemhogy kettő, de akár három-négy helyen is megállja a helyét. Az NFL-ben ez a folyamat még csak kezdetleges és talán a sportág összetettségének köszönhetően kisebb mértékű is, de egyre több az úgynevezett hybrid játékos, aki képes alkalmazkodni a sajátjától eltérő játékhoz is. Most ebben a posztban 9+2 olyan játékost vettem elő, akik legalább két poszton viszonylag jól teljesítenek. A listára kerülésnek az volt a kritériuma, hogy az adott játékos ténylegesen álljon fel néha (vagy szerepelt valaha) más poszton, mint a sajátja és ne legyen rookie, ugyanis ők még profi szinten nem bizonyítottak. Igyekeztem a defense és az offense oldalról is beválogatni játékosokat, hogy ne legyen hiányérzetünk.

Deone Bucannon

A lista végéra a Cardinals jelenlegi játékosa fért fel, aki első évében safetyként szerepelt, de aztán egy sorral feljebb, linebackerként találta meg önmagát. Bucannon a pálya egyik utolsó embereként nem igazán találta helyét, főleg a futások irányát határozta meg nehezen, így kisebb segítséget tudott nyújtani csapatának, mint az elvárható lett volna. Később – félig kényszerből – a linebacker sorban próbálták ki képességeit és itt már sokkal jobban bevált. Olyannyira, hogy itt is ragadt. “Született” safetyként a coverage képességei sokkal kiforrottabbak voltak, mint egy linebackernek, ezt pedig tökéletesen alkalmazza a pálya közepén. A passzjátékok fejlődésével ez a képesség egyre többet ér, így nem csoda, hogy rengeteg coverage snapet tölt a pályán. Már csak azon a fránya futásvédelmen kellene dolgoznia.

Mark Barron

Barron Bucannonhoz hasonló utat járt be. Először safetyként mutatkozott be a profik között, de aztán posztot váltott és linebackerként teljesedett ki. A különbség közte és a Cardinals játékosa között, hogy Barron sokkal jobb run defender, az egyik legtöbb tackle az ő nevéhez fűződik a ligában. Emellett coverage képességeiben is sokat fejlődött és bár még mindig nem tartozik a liga legjobb linebackerei közé, elég konzisztensen teljesít.

Tavon Austin

Austin tavalyi teljesítményével és indokolatlanul magas szerződésével kivívta sok NFL rajongó ellenszenvét. Ezen a listán azonban továbbra is helyet kell szorítani neki, ugyanis amellett, hogy a Rams elsőszámú elkapója (LOL), sok futósnapet is kap. Ez a szám tavalyi évben például a legtöbb volt a ligában az elkapók között. A sok sav után azért azt emeljük ki, hogy futóként tavaly is jól szerepelt, nagyobb yard átlaggal futott például, mint Gurley vagy sok futó a ligában. Persze ebben annak is szerepe van, hogy legtöbbször valamilyen trükkös játék folyamán használják és kevésbé is számítanak rá a védők.

Le’Veon Bell

Bell helyét az indokolja a listán, hogy amellett, hogy ő a liga legjobb futója, még elkapóként is lehet számítani rá. És itt most nem arról beszélek, hogy 471 elkapó snapet volt a pályán, ahol adott esetben elkapnia kellett, mert például David Johnson ennél többet, hanem arról, hogy a Steelers többször is bátran küldte ki a szélre elkapni hagyományos WR-nek is. Tudom, hogy ez nem feltétlenül ritka, mert ezt több jó kezű futóval csinálja meg a csapata, de Bell a legkiemelkedőbb ebben. Ráadásul nem csak a kezeit kel kiemelni, de futóhoz képest jól futja a route-okat is és az elkapás utáni yardokban is élen jár.

Ty Montgomery

Montgomery az idény közepéig aligha szerepelhetett volna ezen a listán, de aztán elfogytak a Packers futói és hirtelen egy új szerepkörben találta magát. A furcsa az volt az esetben, hogy nem csak megállta a helyét running back poszton, de tavaly egyértelműen ő volt a legjobb RB a csapatban. Stílusa leginkább Bellhez hasonlít, hasonlóan türelmesen várja meg a blokkokat és kellő robbanékonysággal tör be a lyukakba. Úgy tűnik jövőre is a running back poszton ragad, mivel nincs hatalmas kihívója. A Packersnek ez nem fog túlzottan fájni, ugyanis elkapóként maximum negyedik számú célpontként számolnának vele.

Tyreek Hill

Hill még csak másodéves, de rögtön berobbant az NFL élmezőnyébe. Hagyományosan elkapóként szerepel a rostereken, de nevét talán többször halljuk a special teamben vagy futóként is. Hill kis termetéhez képest az egyik legjobb WR csapatában, köszönhetően annak, hogy nagyon jól szeparálódik, így üres területen kapja a labdát, lábon pedig kevesen jobbak nála. Futóként általában trükkös vagy nem hagyományos játékoknál használták és csak Austin kapott több futósnapet nála. Ami még értékesebbé teszi, hogy returnerként is a liga krémjéhez tartozik, így pedig igazi svájci bicska a Chiefs kezében.

Michael Bennett

Bennett szintén nem hatalmas unikum, mivel sokan töltenek snapeket defensive endként és defensive interior játékosként is, de Bennett a legjobb köztük. Általában egyértelmű passzjátékoknál áll fel interiorként és viselkedik belső pass rusherként, futójátékoknál pedig a szélre húzódik és tartja középen az ellenfelet. Ez azért jó, mert, így pályára léphetnek a torációs rusherek, Bennett pedig belülről is képes nyomást gyakorolni, amit kevesen. Pass rusherként az egyik legalulértékeltebb játékos, pedig már évek óta az egyik legeredményesebb a posztján, de az igazán zseniális játékokat futás ellen mutatja be. Játékának egyik sajátossága, hogy nem csak a belső futásokat, de a külső futásokat is eredményesen állítja meg.

Terrelle Pryor

Ahogy érünk előre a listán, úgy érkezünk olyan játékosokhoz, akik egyre sokoldalúbbak. Pryor még nem is olyan régen irányítóként tevékenykedett és sok jelenlegi kezdőirányítónál nem is volt rosszabb. Azonban mikor átkerült a Brownsba, akkor egyidejűleg nem csak csapatot, de posztot is váltott. Ez pedig talán még előnyére is vált. Nem sokáig tartott, hogy ő legyen a Browns legjobb elkapója, de ligaszinten is a középmezőny elejéhez tartozik. Nem csoda, hogy az idei offseason alatt az egyik legkapósabb elkapó volt és a Redskins le is csapott rá. Ugyanakkor Pryor egy harmadik poszton is felveszi a versenyt sokakkal. Már irányítóként is láthattuk, hogy futóként is megállná a helyét, bizonyára sokan emlékeznek arra a közel 90 yardos TD futására a Steelers ellen. Tavaly már csak kilenc futósnapet kapott, de nem kizárt, hogy Washingtonban is előveszik tudását. Cousins esetleges távozása után pedig lehet nem is kell tovább keresni a csapat irányítóját.

Tyrann Mathieu

Sokáig Mathieu volt a sokoldalúság mintapéldánya az NFL-ben és ő törte az utat a hyridek előtt a ligában. Elsődlegesen safetyként szerepelt, de nagyon gyorsan felfedezték, hogy nickel cornerként is a csapata hasznára van. Olyannyira, hogy az elmúlt élvekben már több időt töltött cornerbackként, mint safetyként. Ennek ellenére hagyományos safety szerepeit sem felejtette el, gyakran láthatjuk a boxban, sőt snapjai néhány százalékát egyenesen linebackerként tölti. Ha mindez nem lenne elég, akkor kiemelhetjük azt is, hogy ugyan tradicionális pass rusherként nem szerepel, de előszeretettel küldik blitzelni is.

+1 Mohamed Sanu

Sanu azért nem fér fel az eredeti listára, mert ténylegesen elég ritkán áll fel az elkapótól eltérő poszton, de ha csak néhány snap erejéig is, megcsodálhatjuk irányító vagy futóskilljeit is. Irányítóként olyannyira jól dolgozik, hogy volt olyan idény, hogy tökéletes passer ratinggel zárt (igaz 4 passzból), de opcionálisan meg is tud iramodni a labdával.

+2 Dontari Poe

Poe éveken keresztül a liga legjobb nose tackle-je volt és bár leszállóágba került a karrierje, ha egészséges, a fal belsejében hatalmas pusztítást végez. Itt most csak érdekességként szerepel a neve, mert tavaly volt futott és passzolt (!) TD-je is.