Meghalni a pályán: Igen vagy Nem?

Manapság a legfelkapottabb téma az NFL körül az agyrázkódások és azok hatásai a játékosokra. Múlt héten született egy tanulmány, ami a korábbi és azóta elhunyt NFL-játékosok által felajánlott agyakat vizsgálta és 111-ből 110-et CTE-vel diagnosztizáltak. Ráadásképp, a foci bármilyen szintjén részt vevő játékosoknál 87%-ban diagnosztizáltak CTE-t (177/202). Ehhez képest vannak olyan játékosok, akiket ez nem zavar.

Ilyen az újonc Jamal Adams, akit a Jets választott ki az első kör hatodik választási jogával. Adamst tegnap a CTE-vel kapcsolatban kérdezték egy szurkolói fórumon:

Sokak nevében beszélhetek: ezért élünk, ezért halunk. Ez iránt vagyunk szenvedélyesek. Ha lenne tökéletes hely a halálra, a focipályát választanám. És ezt komolyan mondom. Rengeteg áldozatot hozunk meg csapatként és a győzelmek eggyé kovácsolnak minket. Nincs semmi ehhez fogható. Persze ettől még teljes mértékben támogatom a játék biztonságosabbá tételét.

Ráadásul elég sok szurkoló éljenezte is ezért a kijelentéséért és Morris Claiborne, a csapat cornerbackje Adamstől függetlenül hasonló kijelentést tett tegnap.

A fiatalos hévet Martellus Bennett csillapította twitteren, a tizedik szezonját kezdő tight end szerint:

A foci király, de biztos nem halok meg ezért a szarért, lol. Remélem, hogy ezek a fiatal srácok, akik hajlandóak meghalni a fociért találnak egy magasabb célt az életben.

Múlt héten a Ravens matekzseni falembere, John Urschel vonult vissza és a csapattársai szerint nagyon sokat nyomott a latba a döntésében az említett tanulmány. Természetesen nem ő az egyetlen példa, többek közt 2015-ben Chris Borland, 2016-ban AJ Tarpley hagyta ott az NFL-es karrierjét nagyon fiatalon az agyrázkódások elkerülése miatt.