Top 5 kirúgásra váró HC

Megkezdődött az NFL Preseason. Ez azon időszaka az évnek, amikor egy kisebb mintát kaphatunk az újoncok formájáról és játékáról, illetve nagyrészt arról találgatunk, hogy kik találják magukat az 53-as rosteren az alapszakasz kezdetén a jelenlegi játékosok közül. Ez persze nem jelenti azt, hogy mással kapcsolatban ne találgathatnánk, így hát hoztam ismét egy ötös listát, melyben azon vezetőedzőket tüntettem fel, akiknek a kirúgására a legnagyobb esélyt látom.

Marvin Lewis – Cincinnati Bengals

Lewist éveken keresztül – a szerződése mellett – az tartotta a csapatnál, hogy hosszú és kemény munkával ugyan, de sikerült összeraknia egy stabil, playoff csapatot, 2011 és 2015 között megszakítás nélkül ötször jutottak rájátszásba. Attól a ténytől tekintsünk el, hogy írd és mondd nulla, azaz NULLA mérkőzést sikerült az alapszakaszt követően megnyerni. Bár ez megfelelő indok lenne egy vezetőedző menesztésére, a csapat felsőbb vezetése teljes mértékben elismerte Lewis munkáját, amit részükről töretlen bizalommal és egy nagy köteg pénzzel honoráltak. Idén azonban változhat a helyzet. Lewis szerződése lejár a 2017-es szezon végén, a Bengalsnál pedig egyelőre semmiféle érdeklődést nem mutatnak az együttműködés meghosszabbítása iránt. A csapat tavaly csalódást keltően szerepelt egész évben és ugyan egy elég bevállalós drafton vannak túl, sok jel nem utal arra, hogy megindul a szekér Cincinnatiben. Jelen állás szerint egyenesen szenzációs lenne, hogyha bármilyen szinten bele tudnának szólni a csoportgyőzelembe, de már az is meglepő lenne, ha a rájátszásba jutnának. Ha utóbbi valóban megtörténne, akkor abban a pillanatban írhatná alá az új szerződését.

Az jól megfigyelhető az elmúlt 13 év alatt, hogy Lewis egy bizonyos szintig nagyon jól végzi a munkáját, de amikor egy magasabb színvonalat kellene képviselni, akkor erre képtelen. Ha pedig a Bengalsnál szeretnének nagyot álmodni és azt meg is valósítani, akkor ahhoz nem Lewis az emberük. Az idei szezon pedig ennél alkalmasabb nem is lehetne a szétválásra.

Chuck Pagano – Indianapolis Colts

Pagano távozása minden évben téma és talán idén álltunk hozzá a legközelebb, hogy ez meg is valósuljon, hiszen az új GM általában új vezetőedzőt is hoz magával. Chris Ballard azonban ad egy évet a vezetőedzőnek, hogy bizonyítsa rátermettségét, bár ezzel kapcsolatban rengeteg kérdés merül fel. A Colts szemmel láthatóan folyamatosan épül lefelé Pagano irányítása alatt. 2012 és 2014 között masszív playoff csapat voltak, akik az AFC döntőben is jártak, de azóta egyre gyengébben teljesítenek és most nem arra kell gondolni, hogy a divisional roundban vagy a wild cardon búcsúznának a küzdelmektől, hanem még el sem jutnak odáig, hiszen már csoporton belül sem ők képviselik a legnagyobb erőt. Sőt, 2017-re eljutottunk addig, hogy mind a Texans, mind a Titans, de még talán a Jaguars is előttük jár csapatépítés terén, ami pár éve még elképzelhetetlennek tűnt. És ez nagyban köszönhető Pagano munkásságának. Egy megújulni képtelen edző, aki a saját hibáiból sem képes tanulni.

A Coltstól idén sem vár senki nagy playoff menetelést (pláne úgy, hogy Luck lehet kiüli a szezon elejét), de a vezetőség nem titkoltan playoff részvételt vár a csapattól, ugyanis a védőoldalon történő erősítéseknek köszönhetően minden eddiginél jobb defense áll a Colts rendelkezésére a Pagano-korszakban. Innentől kezdve pedig csak a vezetőedzőn múlik, hogy ki tudja-e hozni játékosaiból azt az extrát, ami ahhoz kell, hogy az elmúlt két évben produkált 8-8-nál jobb mérleget tudjanak felmutatni. Azonban ha ez nem sikerül és nem bizonyítja Pagano rátermettségét, akkor a tisztogatás folytatódik Indianapolisban.

Todd Bowles – New York Jets

Az ő állása eddig nem igazán forgott veszélyben, azonban azzal, hogy ők is a teljes rebuild útjára léptek, fennáll a lehetősége annak, hogy Bowles és a Jets útjai akár már a szezon közben, de inkább a végén szétválnak. Ennek oka pedig az, hogy az újjáépítkezés mindig egy új edzővel és egy új irányítóval kezdődik. Ugyan Bowlesék kivágták a 30 feletti játékosaik nagy részét és akár már bele lehet magyarázni, hogyha ezt vele együtt hajtották végre, akkor a vezetőség is vele tervezi a jövőt, azonban erre egyáltalán ne vegyünk mérget.

Egy olyan edzőnek a napjai meg vannak számlálva, aki képtelen kordában tartani az öltözőt, Bowles pedig szemmel láthatóan tavaly teljesen elvesztette a fonalat. Bowles helyzetét a Jets tankolása sem könnyíti meg, mert ugyan lehet ezzel takarózni, hogy hát rámennek az 1/1-re a szebb jövő érdekében, de ettől függetlenül a vereségek az ő munkáját fogják hirdetni. Egy 1-15-ös vagy 0-16-os szezon után meg amúgy saját magából csinálna hülyét a vezetőség, hogyha nem rúgná ki a „sikerkovácsot”.

John Fox – Chicago Bears

Fox munkássága rendkívül érdekes. Habár van két Super Bowl részvétele, azért nem kell ledobni az ékszíjat edzői kvalitásaitól, a Bears mégis benne látta meg a sikeres jövő kulcsát. Kár volt, ezt pedig a saját bőrükön tapasztalják meg. A játékoskeret egyébként nem arra predesztinál, hogy a liga végén kullogjanak a Medvék, hiszen a tehetség és a rutin is megvan, hosszú idő után értékelhető támadófal van Chicagóban és a liga egyik legtehetségesebb futóját is magukénak tudhatják Jordan Howard személyében.

A legnagyobb probléma Fox-szal az, hogy ugyan már egy nagyon tapasztalt szakemberről beszélünk, a kudarcokat és a rövidzárlatokat nem igazán tudja kezelni, ilyenek pedig bőven adódnak a Bearsnél. Ez nem a csapat hibája, hiszen az efféle kudarcok a franchise új alapokra történő helyezésével együtt járnak. Ezt azonban tudni kell megfelelően kezelni, Fox pedig erre alkalmatlan. A sorsolásukra tekintve, a Bearsben simán benne van egy 0-8-as kezdés, amit követően nem feltétlen kellene magyarázni, hogy miért is válnak meg a vezetőedzőtől.

Jim Caldwell – Detroit Lions

Az ő helyzete nagyon hasonlít Lewisékhoz, hiszen ő is szerződése utolsó évébe lép és a Bengalshoz hasonlóan, a Lions sem mutat érdeklődést a szerződéshosszabbítás iránt. A Lions tavaly rájátszásba jutott és Caldwell ugyan 3 éven belül kétszer playoffba vitte a Lionst, az ott mutatott játékuk egyáltalán nem volt meggyőző. Detroitban megvárják, hogy mi lesz a szezon kimenetele, hátha a tavalyihoz hasonlóan mindenkit meglepnek. Sorsolásuk azonban nem ezt vetíti elő, akár a szezon első felében is elszállhat minden remény a januári menetelést illetően.

Caldwell nem akkora edzőkaliber, hogy a távozása maradandó károsodást okozzon a Lionson sőt, egy jobb támadószemlélettel rendelkező szakember még többet is ki tudna hozni Staffordékból. Ha ezt végre Detroitban is belátják és nem csak a mérleggel, hanem a mutatott játékkal is törődnek, akkor playoff szereplés ide vagy oda, Caldwell kereshet magának új csapatot.