Összefoglaló
A jó csapatok ideje lejárt. Eljött az orkok ideje.
A jó csapatok kapartak a szarok ellen, a közepesek szarok voltak, a szarok meg odatették magukat. Mi tényleg nem értjük, fordított hét van?
Raiders – Titans 26-16
Nagy playekkel volt tele a meccs, az már biztos. A Titans onside kickkel kezdett neki, de nem jött be a meglepetés úgy, mint Sean Paytonnak anno. Az Oakland részéről működik a támadójáték, a playcalling nehézségei ellenére is. Cooper amennyire felgyúrta magát a holtszezonban, annyira szart a technikai részére – mint játékos, semmit nem fejlődött. Ugyanúgy taknyosra szívatja a cornereket, de hogy 3 TD dropot is összehozott, az már több a soknál. Carr próbálta őt keresni minden playen, de amíg az öreg Crabtree ennyivel megbízhatóbb, addig nem kell meglepődni, hogy övé lesz a több target. Marshawn Lynch méltó módon debütált, a negyedik negyedben nagyon felpörgött, és 92 yardot ért el a mérkőzésen, stabil futásokkal és egy nagy passzjátékkal. A védelem még mindig csutkaszar, vannak jó megoldások, de a LB-sor nagyon hiányzik. Mármint nem rosszak, hanem mintha ott sem lennének. Patterson is úgy tűnik, hogy megérte, egy visszahordása volt, de az parádés, Tavecchio meg 4 mezőnygólt vágott be, ebből kettő is 52 yardos volt. Többet várnék a támadóktól, de turnover nélkül hozták le a meccset, és büntik szempontjából is tiszta volt a meccs.
Adoree with the hurdle! pic.twitter.com/7jPaqk7aqD
— Terry Lambert (@TLambertFB) 2017. szeptember 10.
A Titans részéről nem láttuk azt a gőzmozdonyt, amit egy jó playoffesélyes csapattól kéne. A védelem jónak tűnik (mínusz Cyprien, kuka), Adoree Jackson hatalmasakat mentett, a fal egy bomba Dline ellen is tartotta magát, és Carr elég sokszor meg volt csomagolva (a 2 sack mellett volt nyomás rendesen), de az offense nem volt lehengerlő. Tartották a lépést az Oaklanddel, de nem tudták pontokra váltani a haladást, Mariota talán futhatott volna kicsit többet, néhol ilyen helyzetekben erőltette a passzt. Félreértés ne essék, nem akarom lehúzni őket, jövő héten önbizalomtréning a JAX ellen, és menni fognak itt a dolgok, Corey Davis elkapása HOLY SHIT, szóval nem kell itt félni. Davis valóban elsőkörös szinten játszott, Rish és Walker még mindig aratnak, ha akarnak, szóval most inkább a robbanékonyság hiányzott, mint a tehetség.
Apropó ezen a meccsen debütált Tony Romo is kommentátorként, ajánlom annak, aki tud angolul, mert rohadt jókat mondott a gyakorlatlansága ellenére, igazi mély meglátásai voltak, amiktől a kocadrukkereken túli réteg körülbelül zsepiért nyúl.
Jets – Bills 12-21
A hét egyik igazi trash meccsének ígérkezett ez a felállás. A Bills tényleg ráállt az “adjunk mindent McCoynak, hátha megoldja” vonalra, ő és Tolbert, együtt Taylorral 42 alkalommal futottak 28 passzkísérlet mellett, és így is kétszer annyit mentek, mint a Jets. Nem lehet viszont biztató jeleket levonni, ez egy gyenge győzelem volt egy romokban heverő csapat ellen, és rámutatott hibákra is. A passzvédelem gyatra, Tyrod pedig nem olyan jó QB, hogy ezt megoldja, vagy enyhítse, a futásblokkolás viszont nagyon penge még mindig. Jordan Matthewsnak is volt megmozdulása azért, viszont nagyon jó lenne, ha Tolbert nem menne a tackle-nél kijjebb, nem véletlenül második futó, ő Shady-szintű mozgásra nem képes (mondjuk Shady sem, a saját lábában el tud esni a nagy cselezgetésnél). A védelem tényleg jónak ígérkezik, Hughes végre, talán életében először nem kapott personal foul-büntetést, és meg kell, hogy mondjam, az a Poyer pick elég kemény volt. Jövő héten Carolina, az valódi erőpróba lesz.
A Jets pedig tényleg vállalhatatlan jelen formájában. Nehéz úgy írni egy csapatról, akik nyilvánvalóan az 1/1-ért tankolnak, sőt még ha próbálkoznak, akkor is rosszak. A playhívás vállalhatatlan volt, túl visszafogott, se Powell, se Forté nem nevezhető így hatékonynak, McCown pedig Hackenbergi mélységekbe süllyedt. A screen-passzainak célpontját lebámulta, így jóformán a mély safety odaért, mire megkapta a labdát a játékos, és nem véletlen, hogy eddig mindenhol backup QB volt, teljesen világtalan. A védelem fiatal, ennek megfelelően sokat bénáznak. Kulcspontja lehetett volna a tegnapi játéknak Muhammad Wilkerson, aki épp az idei 18 millióért kávézgat a pályán és nagyon jól érzi magát, az már biztos.
Rams – Colts 46-9
És akkor most jönne az, hogy én felmagasztalom a Rams új támadósorát, hogy mennyire jól teljesítettek, ugye? Így ismertek? McVay villantott egyet egy borzalmas defense ellen, nem kell elszállni, de el kell ismerni, hogy amit itt láttunk, az ígéretes lehet a jövőre nézve. A Goffense (hehe) ezer százalékon pörgött, Goff precíz volt, amiért draftolták, és igen, Cooper Kupp hypevonata a harmadik vágányról indul. Ügyes gyerek nagyon, de azért ne várjuk el, hogy Sammy Watkins nem fogja behúzni a passzok nagy részét középtávon. Gurley még mindig nem kap blokkolást, és nyilván ez aggasztó a támadósor egészére nézve, viszont Goffot megvédte a fal, ez egy plusz. A védelem Phillips alatt húsdaráló volt még Donald nélkül is, igaz a Colts nem olyan helyzetben volt, hogy bármi ellenállást ki tudott volna fejteni.
Hekker is incredible.. he just attempted a punt that folks only do in practice #RespectTheArt pic.twitter.com/PYjrn3y8P9
— Pat McAfee (@PatMcAfeeShow) 2017. szeptember 10.
Valahol csalás volt a Rams részéről, hogy tizenkét játékossal álltak ki. Tolzien olyan borzalmas volt, ahogy azt az előszezon mutatta, ez a csapat semmit nem ér Luck nélkül. Brissett jobban nézett ki, mint Tolzien, és Pagano képtelen arra, hogy a legminimálisabbat kihozza a csapatból, ha nincs ott a sztárjátékos. A defense is teljesen lezüllött, és nem hinném, hogy Pagano a pihenőhét után is a csapat edzője lenne. Luck még pár hetet ki fog hagyni, így egy 0-3, 0-4-es kezdés simán benne van a pakliban. A következő négy meccsből kettő nyerhető, de most még a Brownst is komoly ellenfélnek mondanám, miután csak 3 ponttal verte őket a Steelers.
Cowboys – Giants 19-3
A Cowboys támadófalával voltak gondok. Fredericket többször is megverték, Zack Martint szintén, La’el Collins pedig nem volt ott mentálisan az egész meccsen. Persze egy ilyen védőfal ellen még ez sem rossz, de nem volt egyszerű Daknek lenni az éjjel. Zeke nehezen mozgott a meccs elején, tulajdonképpen ugyanaz votl, mint a tavalyi Giants-elleniken, csak most a Boys képes volt kezelni ilyen jellegű problémákat. Kevés bünti, nincs eladott labda, mozgásban volt mindig a scrimmage. Jaylon Smith is bemutatkozott, kissé gyengén, nem tud precízen szerelni, de mégis jó, hogy van. Apropó defense. Nem fejlődött különösebben, de valahogy életképesebbnek tűnik mégis, riszpekt to Marinelli, hogy konzisztens próbál maradni, és fejleszt.
A Giants jelenleg semmi más, mint egy szuperdefense, ami viszont nem tudja vinni a hátán a támadósort, mert nem turnoverekre és darálóra lett tervezve, hanem modern coverage-re. Eli megint a rosszabb arcát mutatta, Dak lényegében lejátszotta őt rosszabb célpontokkal, másodévesen. Úgy látszik, ide nem elég OBJ, Shepard, és Marshall. Perkins-szel a félelmek beigazolódhatnak, én magam is mondtam, hogy nem fogja bírni a RB1 szerepét, és egy meccs nem meccs, de ha következő alkalommal is így játszik, akkor reszeltek neki a depth chart elején. Tulajdonképpen azt látni, hogy van egy Giants-defense, ami koncepcionálisan és emberanyag terén is már a következő évtizedben játszik (mert igen, ők felkészültek a jövőre gameplan alapján), de ez nem minden csapat ellen jó most még, és az offense annyira boom-or-bust üzemmódban játszik, hogy teljesen lutri egy-egy meccs kimenetele, viszont húzós szitukban Fortunához esdekelni nem profi dolog. A támadófal borzasztó, a playhívás borzasztó, és ha Eli éppen nem játszik ezer százalékosan, akkor ő sem tehet ennél többet.