Az NFL-ben nagyon nehéz tökéletesen játszani. Rengeteg mindenen múlhat, hogy egy mérkőzés győzelemmel vagy vereséggel zárul. Sok csapat van, akik képesek hosszabb időn keresztül kimagaslóan játszani, de mindig történhet valami, ami miatt elveszítenek egy mérkőzést. A legtöbb csapat pontosan emiatt legkésőbb a 9-10. hétre összeszedi az első vereségét, mert egyszerűen lehetetlen minden héten hiba nélkül játszani. Volt azonban egy csapat, akiknek ez mégis sikerült, és képesek voltak az egész szezont veretlenül zárni. Ez a csapat az 1972-es Dolphins volt. (Újabb nagyszerű írás Jarredtől)
Előzmények
A Miami Dolphins az 1966-os megalakulásától számítva 5 évig csak arra volt jó, hogy folyamatosan vereséget szenvedjenek. A csapat képtelen volt 50%-os mérleget elérni, és a legtöbb győzelmük egy évben is csak 5 volt. A nagy változás 1970-ben érkezett, mikor a csapat leigazolta a Baltimore Colts-tól elküldött Don Shulat. Shula érkeztével új mentalitás költözött a csapatba, ami már az első évben éreztette hatását. A csapat a liga aljából egy év alatt a liga élére jutott, és 10-4-es mérleggel bejutott a rájátszásba, igaz ott mindjárt az első körben kikapott. Egy évre rá azonban sikerült nyerni a playoffban, ráadásul nem is egyszer. Shula vezetésével a Dolphins legyőzte a Chiefs, és a Colts csapatát is, aminek köszönhetően bejutottak a Super Bowlba. Ott azonban véget ért a csoda.
A New Orleansban megrendezett döntőn a Dallas Cowboys túl sok volt nekik, és végül vereséget szenvedtek. Tették mindezt úgy, hogy össz-vissz 3 pontot tudtak szerezni.(Máig a 71-es Dolphins az egyetlen csapat, aki képtelen volt Super Bowlon TD-t szerezni) A vereség mély nyomott hagyott a játékosokban. Nem is feltétlenül maga a vereség volt fájó, hanem a tudat, hogy teljesen megérdemelték amit kaptak. Minden téren borzalmasan játszottak, amit csak elronthattak el is rontottak aznap. Shula számára is fájó volt a vereség, hiszen két éves munkáját látta romokba dőlni. A Dolphins végül azonban nem omlott össze. Sőt, a játékosok és edzők elhatározták, hogy ilyen vereségbe még egyszer nem akarnak beleszaladni. Még erősebben, és még koncentráltabban fognak játszani, hogy soha többé ne kelljen magatehetetlenül nézniük, ahogyan egy jobb csapat darabokra szedi őket. Ily módon a 72-es szezon számukra nem szeptemberben, hanem aznap éjjel New Orleansban kezdődött el.
Week 1
Miami Dolphins(0-0) at Kansas City Chiefs(0-0) – MIA: 20 KC: 10
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A Dolphins az első mérkőzésen mindjárt egy olyan ellenfél ellen lépett pályára, aki vérre szomjazott. Egy évvel korábban a Dolphins és a Chiefs a divíziós playoffban minden idők leghosszabb mérkőzését játszotta le egymással, ugyanis tiszta játékidőt tekintve 82 percnek és 40 másodpercnek kellett eltelnie, mire a Dolphins 27-24-re le tudta győzni a Chiefst. A vereség emléke még élénken élt a Kansas játékosaiban, és mindennél jobban vágytak arra, hogy megbosszulhassák az egy évvel korábbi vereséget. Ráadásul mindezt egy új stadionban az Arrowheadben tehették volna meg, amit ezzel a meccsel avattak fel. Tovább fokozta a hangulatot, hogy a meccs napján irgalmatlan hőség tombolt a térségben, a meccs alatt hőmérséklet közel 38 C fok volt. Ehhez a hőséghez egyik csapat sem volt hozzászokva, még a Dolphins sem, mégis ők voltak képesek alkalmazkodni ehhez a szélsőséges időjáráshoz. A Chiefs bosszújából végül semmi sem lett, már az első félidőben eldőlt a mérkőzés, ugyanis a Dolphins “No Name Defense” néven elhíresült védelme teljesen lenullázta a Kansas-i támadósort. Már félidőben 17-0-ra vezetett a Dolphins, és a 4. negyednek is 20-3-ás előnnyel kezdtek neki. A Dolphins minden téren dominálta a meccset, és bár az utolsó másodpercekben a Chiefs tudott szépíteni de a várva várt bosszú elmaradt.
Week 2
Houston Oilers (0-1) at Miami Dolphins (1-0) – HOU: 13 MIA: 34
A Kansas-i hőségből hazaérve kisebb felhőszakadás fogadta a Dolphinst, és bár a meccs kezdetére elállt az eső, de a nyomát otthagyta a pályán. A vizes talajon rengeteg volt az elcsúszás, és a két csapat összesen 8 Fumble-t vétett. Igaz ezekből egyedül a Dolphins tudott bármit is kezdeni. Ahogy egy héttel korábban, úgy a Dolphins defense most is lenullázta az ellenfelét az első félidőben, és míg a védelem tartotta a vonalakat, addig a Dolphins futói lendületet vettek. Összesen 274 yardot tett meg a Miami földön, amikből 4 TD is született. Ezzel szemben az Oilers földön csak 48 yardig jutott, és levegőben is épphogy átlépték a 100 yardot(104). A meccs során egy percig nem volt kérdéses, ki a jobb csapat, és végül a 34-13-as eredmény hűen tükrözte a két csapat közti különbséget.
Week 3
Miami Dolphins(2-0) at Minnesota Vikings(1-1) – MIA: 16 MIN: 14
A harmadik héten érkezett el a Dolphins első igazi kihívása, ugyanis mindjárt az első negyedben egy 56 yardos TD-t szerzett a Vikings, amire a Dolphins csak két mezőnygóllal tudott válaszolni. Aztán a negyedik negyed elején a Minnesota növelte az előnyét, és 14-6-nál nagyon úgy tűnt eddig fog tartani a Dolphins veretlensége. Főleg azért, mert offense terén nem igazán tudott előrehaladni a csapat. Bob Griese(QB, 12) kétszer is eladta a labdát, és a futások is rendre elakadtak. Ám a Dolphins nem adta fel. Először Garo Yepremian 51 yardos FG-ja révén lecsökkentették a hátrányukat 5 pontra, majd a védelem helytállásának köszönhetően 2 perccel a vége előtt újra támadhatott a Dolphins. Bob Griese ezúttal feledve a korábbi hibáit magabiztosan vezette el a csapatot a Vikings 3 yardos vonaláig, ahol Don Shula úgy döntött kockáztat, és meglepi az ellenfelet. Larry Csonka (RB, 39) személyében a Dolphins rendelkezett a liga legnagyobb, legrobosztusabb, legmegállíthatatlanabb futójával, akit gyakorlatilag képtelenség volt negatív yardon megállítani. Ennek megfelelően a Vikings védelme teljes mértékben a futásra állt fel, arra számítva, hogy Csonka kapja meg a labdát. Griese azonban nem adta át a labdát Csonkának, csak úgy tett mintha átadta volna, amit a Vikings teljes mértékben el is hitt, így Griese teljes nyugalommal oda tudta dobni a labdát a célterületen üresen maradt Jim Mandich-nek(88). A TD-vel átvették a vezetést, és mivel ideje a Vikingsnak nem maradt a válaszra, így ennek a trükknek köszönhetően nyert a Dolphins, és megőrizte veretlenségét.
Week 4
Miami Dolphins(3-0) at New York Jets(2-1) – MIA: 27 NYJ: 17
A következő héten a Dolphins az AFC East első helyéért csaphatott össze a Jets-el idegenben. A meccset a New York-i gárda kezdte jobban, és mindjárt az első drive TD-vel ért véget. Ezután azonban a Dolphins dominancia érvényesült, és zsinórban 17 pontot szereztek. A harmadik negyed végén aztán a Jets irányítója Joe Namath egy bombapasszal az egy yardos vonalra juttatta a csapatát, ahonnan szinte biztosnak tűnt a az újabb 7 pont. A Dolphins védelem azonban kitartott. A Jets háromszor is megpróbálta bejuttatni a labdát az 1 yardos vonalról, de mindháromszor kudarcot vallottak. Namath még egy QB Sneak-t is megpróbált, de a Dolphins ezt is kivédte. Végül csak egy FG-t tudtak értékesíteni, és a várt 7 pont helyett csak 3 jött össze. Ez azért is volt rossz, mert a Mimai ezután újabb TD-t szerzett, amivel 24-10-re növelte az előnyét, és innen már nem lehetett nyerni. Ugyan a Jets még tudott szépíteni egy kicsit, de utolérni már nem tudta a csoportriválist. Ezzel a győzelemmel pedig a Dolphins 2 meccses előnybe került a csoport többi tagjához képest, és ezt az előnyét már nem veszítette el.
Week 5
San Diego Chargers(2-1-1) at Miami Dolphins(4-0)– SD: 10 MIA: 24
A negyedik heti győzelem után a Dolphins megállíthatatlannak tűnt, és a Chargers ellen is magabiztosan kezdtek. Ám az első negyedben komoly veszteség érte a csapatot. Az irányító Bob Griese egy play során eltörte a lábát, és az alapszakasz hátralévő részére kidőlt a sorból. A kezdőirányító elvesztése érzékenyen érintette a csapatot, ám Shulanak volt terve erre az esetre is. 1968-ban Shula a Colts vezetőedzőjeként került hasonló helyzetbe, ugyanis abban az évben Johnny Unites szenvedett el több hétre elnyúló sérülést. Akkor Shula pályára küldte a csereirányító Earl Morrall-t(15), aki egy szenzációs szezonnal hálálta meg a belé fektetett bizalmat. A vezetése alatt a 68-as Colts 13-1-el fejezte be a szezont, és egészen a Super Bowl-ig menetelt, ahol azonban hatalmas meglepetésre kikaptak. Shula emlékezett rá, Morrall milyen jól helyettesítette akkor Unitest, és mikor a Dolphins vezetőedzője lett, hozta magával Morrall-t is. Sokáig azonban nem kellett pályára küldenie őt, ám Griese sérülése rákényszerítette őt arra, hogy újra belé fektesse a bizalmát. Morrall pedig ezúttal sem hagyta cserben a mesterét. Szinte tökéletesen iránította le a mérkőzést, és 2 TD passzt is kiosztott. Igaz közel sem tudott volna ilyen nyugodtan játszani, ha a védelem nem nyújt ismét emberfelettit. A “No Name Defense” újfent kikapcsolta az ellenfél támadósorát, egészen az utolsó percekig 3 ponton tartották a Chargerst, aminek köszönhetően túlélték a meccset, de a meccs után mindenki feltette magának a kérdést: Meddig fognak tudni eljutni a kezdőirányító nélkül?
Week 6
Buffalo Bills(2-3) at Miami Dolphins(5-0) – BUF: 23 MIA: 24
A Bills elleni meccs előtt nagy volt a kérdőjel a Dolphins irányító posztja körül. Morrall jól ugrott be a Chargers ellen, de megvoltak a kétségek a játékával kapcsolatban. Eddigre már 38 éves volt, 7 évvel idősebb mint a második legidősebb Dolphins játékos. Majdnem egyidős volt Shulaval. Ráadásul pályára sem nagyon lépett az elmúlt években. Emiatt mindenki azt gondolta, hogy a csapat le fog szerződtetni valakit, és Morrall megmarad cserének. Nem így történt. Shula ismét belehelyezte a bizalmát Morrall-ba, és őt nevezte ki kezdőnek a szezon hátralévő részére. Úgy gondolta, ha nem is lesz képes olyan MVP szezont hozni mint 68-ban, de képes lesz győzelemre vezetni a csapatot. A Bills ellen végül bebizonyosodott, hogy Morrall képes jól játszani, de valóban megvannak a hiányosságai. Egy általa dobott rossz passzból a Bills TD-t szerzett, amivel 10-7-re átvették a vezetést. Ezután a Dolphins okosan inkább a futójátékra helyezte a hangsúlyt, és igyekezett minél kisebb terhet tenni Morrall vállára. A terv bevált. A Dolphins futói közösen több mint 200 yardot termeltek, és 3 TD-t szereztek, aminek köszönhetően az utolsó percekre 24-16-os vezetést szereztek. A Bills elért ugyan egy TD-t a meccs végén, de ekkor még nem létezett a két pontos kísérlet így egyenlíteni nem tudtak, idő pedig már nem maradt egy újabb támadásra.
Week 7
Miami Dolphins(6-0) at Baltimore Colts(1-5) – MIA: 23 BAL: 0
Egy éve a Colts és a Dolphins játszotta az AFC döntőt, amit a Dolphins simán 21-0-ra nyert, de mindenki érezte, hogy ez a két csapat meg fogja határozni a következő éveket. Nos, a Dolphins hozta is amit tőle elvártak, a Colts azonban teljesen összeomlott már a 72-es szezon elején. Az pedig csak tovább növelte a bajt, hogy a Colts a kezdeti vereségek miatt kirúgta az edzőjét, és a csapat legendáját Johnny Unitest is a padra ültették. Nélküle pedig a Colts-nak esélye sem volt a Dolphins ellen. A Miami védelme teljesen bedarálta a Baltimore támadósorát, és a szezon során először lenullázta az aktuális ellenfelet. Igaz ebben a speciális egység is segített, ugyanis két mezőnygólt is blokkoltak a meccs során. És nem mellesleg még egy elejtett puntot is összeszedtek. Ilyen teljesítmény mellett a támadósortól nem volt szükség semmi kiemelkedőre. Ahogy egy héttel korábban, úgy most is a futásokkal haladtak előre, és magabiztosan zsebelték be az újabb győzelmet.
Week 8
Miami Dolphins(7-0) at Buffalo Bills(2-5) – MIA: 30 BUF: 16
A Billsnek két hete volt kielemezni a legutóbbi meccsüket, és felkészülni a visszavágóra. Ez a két hét azonban nem volt elég. A Dolphins passzjátékát ugyan sikerült kikapcsolniuk(Morrall csak 5 jó passzt adott, és az egyik rossz passzából még TD-t is szerzett a Bills) de a futás ellen újfent tehetetlenek voltak. A Jim Kiick–Larry Csonka–Mercury Morris futótrió ismételten szétfutotta a Bills védelmét, és újfent 200 yard fölé jutottak. Támadásban sem volt jobb a Buffalo. Ugyan a meccs elején még sikerült bejutniuk az ellenfél Endzone-ba, de utána többet nem. Két mezőnygólt tudtak csak elérni a meccs további szakaszaiban. A Dolphins lényegében ugyanazt csinálta mint két héttel korábban, a Bills pedig hagyta ezt nekik.
Week 9
New England Patriots(2-6) at Miami Dolphins(8-0) – NE: 0 MIA: 52
Ha létezik olyan mérkőzés, amin az egyik csapatnak minden összejön a másiknak pedig semmi, akkor 1972-ben a Patriots-Dolphins meccs volt ez a mérkőzés. A Dolphins minden létező területen dominálta ellenfelét, akinek esélye sem volt. A Patriots támadófala magatehetetlen volt a Miami védőivel szemben, és szinte minden alkalommal odaértek az irányító Jim Plunkett-hez. Védő oldalon még rosszabb volt a helyzet. Mercury Morris egymaga 90 yardot és 3 TD-t szerzett, amihez már csak a ráadás volt Csonka futott, és Morrall passzolt TD-je. Annyira egyértelmű volt, ki fog nyerni, hogy Shula a 4. negyedben már a cseréket játszatta. És még ők is képesek voltak 2 TD-t összehozni. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy ez volt Don Shula 100. győzelme, amit NFL vezetőedzőként ért el. A csapat mindenáron meg akarta szerezni neki ezt a győzelmet, és ezt egy hibátlan játékkal végül meg is tették.
Week 10
New York Jets(6-3) at Miami Dolphins(9-0) – NYJ: 24 MIA: 28
A 10. heti találkozónak a két csapat úgy vágott neki, hogy tudták, eldőlhet az AFC East sorsa. A Dolphinsra a csoporton belül egyedül a Jets jelentett veszélyt, de ők is 3 meccses lemaradásban voltak. Így mindenki számára egyértelmű volt, ha a Jets nem lesz képes legyőzni ellenfelét, akkor a csoport eldőlt. Ennek megfelelően Joe Namath és csapata mindent megtett a győzelemért. A szezon során másodszor fordult elő, hogy valaki igazán megnehezítette a Dolphins dolgát, és hosszú idő után újra arra a kényszerült a Miami, hogy hátrányból játsszon. Ez pedig arra kényszerítette a csapat több tagját is, hogy erőn felüli teljesítményt nyújtson. Félidőre 17-14-es Jets vezetéssel vonultak a felek, de aztán a harmadik negyed elején megtörtént az, amit senki nem hitt volna.
A 38 éves Morrall passzolni próbált, de nem talált célpontot. Viszont meglátta, hogy előtte üres a terület, így megiramodott, és több Jets védőt is lerázva 31 yardon keresztül rohant, míg el nem érte az Endzone-t. Morrall hatalmas TD futása mindenkit meglepett(főleg a Jetst) senki nem nézte volna ki belőle, hogy ennyi idősen képes ilyen sebességgel futni. De a csoportgyőzelem volt a tét, így olyat is be kellett vállalnia, amiről talán még ő sem tudta, hogy képes rá. A Jets még a 3. negyed végén vissza tudta venni a vezetést, de az utolsó negyedben a Dolphins védelme teljesen felőrölte őket. A negyed közepén a támadásuk Fumblevel végződött, ami miatt a Dolphins jó mezőnypozícióban kaphatta meg a labdát. Ennek köszönhetően végül Mercury Morris egy 14 yardos futott TD-vel megszerezte a vezetést, és végső soron a győzelmet is. Namath még két esélyt kapott a győzelem megszerzésére, de egyikkel sem tudott élni. A Jets ellen aratott győzelemmel a Dolphins megnyerte a csoportját, és biztossá vált a rájátszásszereplésük. A kérdés csupán az volt, hány győzelemmel fogják megkezdeni a playoffot.
Folytatás következik
[/ppp_patron_only]
