Még csak a harmadik játékhétnél járunk, de máris itt az első londoni meccs, ami annyit jelent, hogy akár négy meccset is nézhetünk különböző időpontokban! A négyből hármat velünk is megtekinthettek a szokásos FK! Klub keretein belül a Kandallóban, ráadásul a 7 és 10 órás sávban még választhattok is két-két izgalmasnak ígérkező találkozó közül! Meccsdömpingre fel!
Baltimore Ravens (2-0) @ London Jacksonville Jaguars (1-1), 15:30, Game Pass
Sikerül-e Turnover Bortlest a háttérbe szorítani?
Bortles esete hasonló Mr. Kimhez a South Parkból. Nem, ő nem utálja a mongolokat, ellenben több személyisége is van, amiből a legerőteljesebb a Turnover Bortles. A Jaguars irányítója rövidke karrierje során már 66-szor vesztett labdát, ebből 53 interceptionből született, természetesen ezzel egyeduralkodó a ligában. Ahogy az sem könnyíti meg a dolgát, hogy egyrészt Allen Robinson nélkül ő egy félkarú óriás (5,2 yard/passzkísérlet), a Ravens védelme pedig átlagban 5(!!!) turnovert szerzett eddig 2017-ben.
Bortlesről az újonc futó, Leonard Fournette veheti le a terhet. Fournette kísérletenként 2,48 yardot harcol még ki az első ütközés után, illetve 8 missed tackle-t okozott a védelemben, ami elvárható egy hozzá hasonló monstrumtól. A fiatal running back eddig mindkét meccsén szerzett 1-1 TD-t, ám a 3,5-ös yard/carry mutatóján lehetne még dolgozni kicsit. Robinson hiányában Allen Hurnsnek és Marqise Lee-nek kell előlépnie a passzjátékok során, de ez eddig akadozott. A Titans ellen jól mutat kettejük statisztikáiban az összesített 158 elkapott yard, de ennek a java része garbage time-ban, Bortles kedvenc szakaszában született, 20 pontos különbségnél.
A Ravens az új Chiefs?
A Baltimore Ravens Jeremy Maclin – Mike Wallace – Breshad Perriman elkapóhármasa két meccs alatt mindössze 9, azaz K-I-L-E-N-C darab elkapásra volt képes, ez már-már Chiefs szint a boldog békeidőkből, amikor egy értelmes elkapót nem tudtak felmutatni éveken keresztül. Maclin (ironikus módon pont a Chiefstől érkezve) ugyan fény az éjszakában (6/87, 2 TD), de Perriman (1/5) és Wallace (2/15) egyelőre ipari hulladék ebben az offense-ben. Ugyanakkor nem kell félteni Flaccot, hiszen Bucky Allen remekül helytáll Danny Woodhead szerepében, és a Ben Watson – Nick Boyle tight end duó mindig rendelkezésére állnak ha üres célpontot kell találnia.
Ami viszont probléma lehet, hogy rövid időn belül kiesett az offense (Marshall Yanda) és a defense (Brandon Williams) 1-1 meghatározó alakja, Yanda ráadásul már csak jövőre lehet ott a pályán. A 33 éves guardról nem túlzás mondani, hogy immáron több éve a liga legjobbja a posztján, kiesése hatalmas érvágás a támadófalnak (és ajándék a Jaguars félelmetes védőfalának), Williams viszont eddig csak a védősnapek harmadán volt csak fent a pályán, így bár remek játékos, talán az ő hiánya könnyebben pótolható.
Ezt várjuk mi
Bár a Jaguars szinte már otthon érzi magát a Wembley-ben, mégis csak semleges pályaként beszélhetünk a 90 ezres létesítményről, és nem csak e két csapat szurkolóival lesz tele a lelátó. Hiába két kulcsjátékos kiesése, a Ravensben így is többen bízunk, bár balentin húzott egy merészet, és egyedüliként a szerkesztőségből Jaguars győzelmet vár.
Atlanta Falcons (2-0) @ Detroit Lions (2-0), 19:00, Game Pass
Talán a Lions védelme erősebb most mint a támadósora
Két eddig veretlen csapat szalad majd ki a Ford Field gyepére, ami talán a hazai csapatnál meglepőbb fejlemény. A Lions ott folytatja, ahol tavaly abbahagyta, vagyis magasról tojik a közvéleményre, miszerint ez a sok utolsó negyedes fordítás nem fenntartható hosszú távon, valamint hogy ez a csapat gyenge. Az első fordulóban nem játszottak jól, ellenben Stafford újabb fordításhoz segítette csapatát a mérkőzés hajrájában, majd aztán New Yorkban filézték ki a Giantset. Stafford holtversenyben a legtöbb TD passzt osztotta ki a ligában, a red zone-ban eddig halálos (5/5, 4 TD), Ameer Abdullah visszatérése pedig új színt vitt a már megfésült futójátékba (3,56 kontakt utáni yard/kísérlet, 7 kierőszakolt missed tackle), mégsem róluk kell több szót ejteni…
…hanem a védelemről! Kerry Hyder előszezonbeli kiesését követően sokan vetettek keresztet a detroiti pass rush-ra, tekintve, hogy Ezekiel Ansah-t is úgy drótozták össze az első hétre. Pedig az a nagy büdös helyzet, hogy eddig nem lehet panasz az irányítósiettetésre (gyorsan tegyük hozzá, hogy sem a Cardinals, sem a Giants támadófala nem a liga élmezőnyébe tartozik). De ami még náluk is félelmetesebb, az a secondary: Glover Quin, Darius Slay és Quandre Diggs egészen elképesztő teljesítményt nyújtanak eddig 2017-ben. Ez a hármas eddig nem engedett TD-t ha feléjük dobták a labdát, összesen pedig 108 yardot hoztak össze róluk az ellenfél elkapói két meccs alatt, egészen elképesztő számok ezek. A Falcons bivalyerős offense-e ellen hasonló teljesítményre lesz szükség a győzelem érdekében.
Super Bowl hangover? Inkább te vagy a másnapos!
A Falcons kapcsán sokan visszaesésre számítottak, de ez eddig elmaradt. Bár a Bears ellen még döcögött a szekér, a Packers ellen alaposan megrázták magukat, és bucira verték Rodgerséket. Jöhet sorozatban a harmadik NFC North ellenfelük tehát, amire ugyanazzal az ellenszerrel készülnek: az offense a jól bevált hatékonysággal masíroz végig az ellenfélen, a védelem pedig lehetővé teszi, hogy erre minél több lehetőségük legyen. Bár a Packers ellen két TD-t is szerzett a védelem Desmond Trufant révén, inkább az várható el, hogy minél messzebb tartsák a Lionst a saját end zone-juktól, valamint labdát szerezzenek. Ezt Vic Beasley kiesése eléggé akadályozhatja, de van még rajta kívül bőven playmaker abban a defense-ben.
Na meg persze amíg ilyen gyilkológép a támadósor, addig felesleges aggódni! Kyle Shanahan távozása úgy tűnik nem rogyasztotta meg az offense intézményének oszlopait, és továbbra is veszélyesek tudnak lenni futásból és passzokból egyaránt. Matt Ryan elég régóta nem dobott interceptiont (viszont eddig csak két TD passza van), Julio Jones 81 meccséből 36-on is 100 yard fölé tudott jutni, amivel egyeduralkodó a ligában, Devonta Freeman félelmetes, ráadásul még a tavalyi hatékonyságukon is képesek voltak javítani. Amíg 2016-ban a drive-jaik 55,8%-t váltották pontokra, idén ez a szám 58,8%-ra emelkedett. Az egyetlen aggodalmuk a RT Ryan Schraeder kiesése, ez pedig már a Packers ellen is gondot jelentett.
Ezt várjuk mi
Nagyon nehéz volt megszülni a végső tippeket, sokan már nem mernek Staffordék ellen tenni, de 6-4- arányban a Falconst várjuk győztesnek. Talán az egyik legkiegyensúlyozottabb meccs lehet papíron az eddigi 3 forduló során!
Tampa Bay Buccaneers (1-0) @ Minnesota Vikings (1-1), 19:00, Sport 2
Bradforddal a Valhallába, nélküle irány a Hel
A Vikings a két meccse során volt egyszer fent, egyszer lent. Az első fordulóban Sam Bradford irányításával egy szinte tökéletes meccset hozott le az offense (amihez a Saints borzasztó védelme is asszisztált), hogy aztán nélküle a Steelers ellen esélyük sem legyen a győzelemre. A Vikingsnál bizakodóak, hogy a Bucs ellen visszakapják irányítójukat, és egyelőre ezt kommunikálják a sajtóban is. Keenummal ugyanis nem működött a passzjáték, Dalvin Cook pedig hiába játszik szenzációsan, egyedül kevés volt az üdvösségre. A második körben választott futó a tavaly 5+ yardos futásokban ligautolsó futójátékot idén az élmezőnybe emelte, Cook nevéhez fűződik ugyanis a legtöbb 5+ yardot hozó futás a ligában.
UPDATE: Bradford kihagyja a találkozót!
De nem csak a futásokban erős a Vikes idén, hanem az Adam Thielen – Stefon Diggs kettőssel elkapásokban is. A Saints ellen sziporkáztak Bradforddal, Keenummal már kevésbé, de még így sem lehet teljesen leírni a passzjátékot. A védelem ugyanakkor még nincs ráhangolódva a szezonra, ami tekintve, hogy egy újabb jó nevekből álló támadósor ellen kell teljesíteniük, nem túl biztató. A védőfalon nem múlik semmi, Everson Griffen vezérletével sorra helyezik nyomás alá az irányítókat, de a cornerbackek rengeteg yardot engednek az elkapóknak.
Bukkake-neers
A cím erős, de nem túlzás, hiszen előbb meggyalázták, majd megerőszakolták, végül otthagyták vergődni a fűben a Bearst az első fordulóban, mindezt úgy, hogy különösebben nem is kellett megerőltetniük magukat a győzelemért. Winston ennek ellenére elég pontatlan volt, mindössze 60%-os pontossággal passzolt, ami a Vikes ellen kevés lesz. Mike Evans ugyan kihúzta őt a bajból (7/93, TD), a többiek nem sokat tettek hozzá a találkozóhoz. Adam Humphries többet volt fent a pályán mint DeSean Jackson, az első körös újonc tight end OJ Howard a futásblokkoláshoz tett hozzá inkább mint sem a passzjátékhoz, a futásoknál pedig nagyjából megosztva volt fent a Rodgers – Sims – Barber hármas.
A támadósor nem, a védelem, különösen a front seven viszont a maxon pörgött végig! Lavonte David ellenállhatatlan volt, Kwon Alexander a meccs elején szerzett egy interceptiont, de mindössze csak 17 snapet volt a pályán sérülés miatt, a helyére beugró, szintén LSU-ról érkező újonc linebacker, Kendell Beckwith viszont remekül pótolta őt (amit meg kell ismételnie, hiszen Alexander kihagyja a találkozót), a pass rush pedig rendben volt a faltól. Egyedül a secondaryt érheti kritika, különösen Brent Grimes és Robert McClain voltak figyelmetlenek. Grimes a tavalyi csúcséve után most 7/7 engedett elkapással és 92 engedett yarddal rukkolt elő, 118,8-as passer ratinget engedve Mike Glennonnak ha felé dobta a labdát, ez borzasztó kezdés, ráadásul nem a prémium WR-ekkel teletűzdelt Bears offense ellen. Stefon Diggs és Adam Thielen így könnyen ráültethetik a körhintára a pályán.
Ezt várjuk mi
Bradford kiesése alaposan átírta a forgatókönyvet, és hárman is megváltoztattuk a korábbi Vikes tippjeinket vendég sikerre. Case Keenummal ugyanis nem látni az átütőerőt ebben a támadósorban, a védelem meg tartunk tőle, hogy nem fogja tudni 60 percig meccsben tartani a csapatot.
Seattle Seahawks (1-1) @ Tennessee Titans (1-1), 22:25, Game Pass
Hullanak az emberek a bandwagonról
Nyugodtan kijelenthető, hogy két eddig csalódást keltő csapat meccsét nézhetitek meg a Kandalló emeletén ha úgy döntötök, hogy velünk együtt nézitek meg a találkozót. A Titans sokak számára az egyik meglepetéscsapatnak számított a szezon előtt, hiszen jó helyre igazoltak, sok tehetséges játékos érkezett a draftról, és már tavaly sem sokon múlt a rájátszásrészvétel. Egyelőre még mindig ők a favoritok az AFC South-ban, de már közel sem annyira magabiztosan állítjuk ezt mint mondjuk a szezon előtt tettük.
A nyögvenyelős játék egyik oka a formahanyatlás, ami javarészt a védelemben lelhető fel, mégis a legfeltűnőbb alanya ennek a támadósorban van, méghozzá a RT Jack Conklin. A másodéves támadófalember újonc évében lehengerelt minden védőt aki az útjába került, manapság pedig akár egy zsámolyt is odarakhatnánk a helyére, szinte hasonló hatékonysággal védené meg az irányítót, viszont a futásokhoz még mindig remekül blokkol. Ha már futások, a DeMarco Murray fantasy tulajok most rághatják a körmüket, mert Derrick Henry egyre több lehetőséget kap, és egyre jobban játszik kollégájánál. Már csak a passzjátékot kellene kicsit feldobni, mondjuk nem a legideálisabb ellenfél érkezik hozzájuk a formajavuláshoz…
Új szezon, régi problémák
Az utóbbi pár szezonban három dolog volt állandó a Seahawks háza táján: a védelem elit, Wilson egy zseni, a fal pedig használhatatlan. Tavaly még lehetett arra fogni, hogy tele volt újonccal az egység, idén viszont még rosszabbak lettek, amit azért nehéz volt elérni, de nekik sikerült. Wilson a passzjátékok 43,6%-ában kénytelen nyomás alatt játszani, vagyis majdnem minden második játéknál jönnek rá az arcába, így azért nehéz megváltani a világot. Pedig ha valaki képes erre, az ő, és bár a Packers és 49ers ellen is megcsillantotta eme képességeit, csak utóbbi ellen sikerült győzelmet szerezni, egy nézhetetlen találkozón. Ráadásul a fal hatására a futójáték is vergődik, bár Chris Carson személyében egy új csillag született a Seattle RB gyárában.
Bár összességében csalódás amit eddig a Seahawkstól látunk, egyáltalán nem meglepő. Ha van egy dolog, amit utálnak Pete Carrollék, az idegenben játszani szeptemberben. Már maga a hónap sem szerencsés az utóbbi években a számukra, de idegenben képtelenek teljesíteni a szezon kezdetén. A legutóbbi 18 idegenben lejátszott szeptemberi meccsükből mindössze 3 (három!!!!) darab győzelem született 15 vereség ellenében, és ugyebár idén is vereséggel kezdtek A Lambeau Fielden. Ráadásul a Seahawks a tavalyi(!) szezonkezdet óta az idegenbeli meccsein mindössze 11 hatpontost hozott össze, ez pedig a legkevesebb jelenleg a ligában.
Ezt várjuk mi
Dacára a pocsék szeptemberi időszaknak, azért csak a Seahawksban van több bizodalom a szerkesztőségen belül, a védelem ugyanis képes lehet meccsben tartani a gyengélkedő támadósort. Mariotáéknak valami nagyot kéne durrantania ahhoz, hogy a Packershöz hasonlóan felőröljék a meccs végére elfáradó seattle-i védelmet.
Kansas City Chiefs @ Los Angeles Chargers, 22:25, Sport 2
BAJ-NOK CSAPAT!
Aki a kínálatból egy csoportrangadót hiányol, annak csak a 10 órás sávig kell várnia, hiszen a Sport TV jóvoltából a Chiefs Los Angeles-i vendégjátékának lehetünk szemtanúi, ahol a Főnökök a favoritok. Miután két vállra fektették a regnáló bajnokot, valamint legyőzték az Eaglest, 2-0-lal állnak a csoportjukban, és nálunk is egyelőre letaszíthatatlanok a PR-ünk első helyéről – teljes joggal. Alex Smith-t mintha kicserélték volna, és minden eddig hitt korlátját söpri el a szőnyeg alá, Tyreek Hill sem akar egyelőre visszaesni, Travis Kelce továbbra is Gronk szintjén teljesít, Kareem Hunttól meg ugyan jó bemutatkozásra számítottunk, de egyelőre messze felülmúlja a várakozásainkat.
Eric Berry hiánya ugyanakkor nagyon érződik a védelmen, magasra lett feltéve a léc a beugró Daniel Sorensennek, amit egyelőre nem tudott megugrani. Viszont a védelem többi vezéralakja (Derrick Johnson, Justin Houston) utat mutatnak a többiek előtt, és remek produktumot tesznek fel hétről hétre a pályára. Meg is dolgoztatják őket rendesen, a Patriots és az Eagles támadósora után most egy újabb rágós falat lesz nekik felszolgálva. Marcus Peters valószínűleg Keenan Allennel fog ádász csatákat vívni, de Terrance Mitchell vagy Phillip Gaines szörnyű 60 percre számíthat, Philip Rivers ugyanis megérezte a vérszagot a védelem gyengepontján.
Los Angeles Chokers
Egyszerűen hihetetlen, ami a Chargers háza táján folyik. Hiába játszanak jól, hiába képesek visszajönni bármilyen reménytelen szituációból is a meccsbe, a vége mindig ugyanaz: vereség és nevetség tárgya. Idén mindkét találkozójukon sikerült egy mezőnygólnyira megközelíteniük a meccs hajrájában az ellenfelüket, de az újonc dél-koreai labdazsonglőr, Younghoe Koo mindkétszer hibázott, ami két vereséget követett maga után. Mivel ő nem második körös volt mint Aguayo, ezért nem lennénk meglepve, ha vele nem várnák meg a szezon végét, és már a következő hibájánál repülne a csapatból.
Rajta kívül pedig tényleg nem lehet ok a panaszra Anthony Lynnéknek. Rivers továbbra is maxon tartja az offense-t, Melvin Gordon a futásokat oldja meg, Keenan Allen tényleg olyan formában van mint a sérülése előtt, és bár megint tele van a kórház Chargers játékosokkal, a támadófal pedig továbbra sem elég hatékony, nem látszik meg rajtuk. Ellenben a védelmet megfricskázta két finoman szólva sem top irányító, ott még érezhető a szezon eleji forma, de egy csoportrangadónál nincs nagyobb ösztönző a feljavulásra.
Ezt várjuk mi
Hiába ígéretes a Chargers, hiába játszanak kvázi hazai pályán, egyhangúan Chiefs győzelemre tippelünk. Nem lesz sima meccs, de a vendégek bombaformája vélhetően felülkerekedik a Chargers lelkesedésén. Ja, és Alex Smith eddig 16 TD passzt és egy INT-et dobott idegenbeli csoportrangadón az AFC Westben…
