Ifjak és öregek

Fiatal és idős harcát láthattuk, az ifjú tehetségekkel megpakolt Boys és a veteránokkal felálló Cards vette kezelésbe egymást. Nem volt fontos meccs, nem volt nagy meccs, de fontos következtetéseket vonhatunk le belőlük. Cowboys-Cardinals 28-17.

A dallasi támadósor jelenleg egy nagyon precízen beállított műszer. Ha az elemek összhangban vannak, működik, ha viszont valamely része egy kicsit is meghibásodik, akkor baj van. Amíg nem sikerült a két Butler-passz és a bootleg play, nem volt reális a légitámadások veszélye, és a Cards tölteni tudta a boxot. Ezután viszont Dak elkapta a ritmust és Elliott is elszabadult, igaz még így is nagyon gyatra teljesítményt mutatott fel, igazából 3 jó futása volt az egész meccsen, egyébként nagyon jól kordában tartották. De ez nem teljesen az ő hibája, és el sem hinném, ha nem én írnám, de az O-fal egyre szarabbul játszik. Most mintha kis fény lenne az alagút végén, de az nem járja, hogy nem csak az új elemek, tehát La’el Collins és Chaz Green kapja az ívet, hanem az egység elitnek vélt tagja is. Fredericket a kis túlzással ismeretlen Peters verte meg többször, Martin sem volt a megszokott önmaga és Tyron Smithtől sem láttunk még olyat, hogy valaki szinte érintés nélkül verje meg, most Chandler Jonesnak sikerült.

A védelemben Lawrence vitte a prímet (három sack, három ütés, hat siettetés), de ne feledkezzünk el Lewisról, aki központi eleme lehet ennek a secondarynek, ha adnak még egy kis időt neki. Idősödnek a CB-k, tapasztalatot szereznek, esetleg kicsit fizikálisabban játszanak, és máris nem lesz itt akkora gond. Dicsérni kell még Chris Jones puntert, aki parádés pozíciókat harcolt ki, viszont mindenképp javítani kell a harmadik kísérletek sikerességén, mert az katasztrofális eddig.

A Cards nem játszott rosszul, Fitz egy állat, de sokat elmond a csapat állapotáról, hogy kétszer értek oda a célterületre hatpontosért. A támadófal itt is borzasztó volt, Shipley emelt fővel állta a sarat, de Veldheer, és Boehm teljesen világtalanok voltak, Boone meg Vetzel vállalhatók. Palmer úgy látszik, megöregedett, nem is fogja tudni hozni a korábbi formáját, viszont ma még amit lehet, beleadott, parádés dobásai is voltak. Arians is öregszik vele együtt, az utolsó öt percen elfelejtette, hogy megy az óra, és hogy értelmes playeket kell hívni. A túloldalon vegyes a felhozatal, a fal odatette magát, Elliottot elég jól megfogták, Tyrann Mathieu viszont borzasztóan játszik, írta is egy szurkoló, “mintha félne egy újabb sérüléstől”. A secondary úgy általában megcsúszott sokat, és felesleges yardokat nyeltek be miattuk. Az amúgy meg borzasztó, hogy az összes punt meg pontrúgás centikre van attól, hogy blokkolják.

Jerry Jones amúgy nagyon ügyesen oldotta meg a térdelős paradoxonát és lehet megtalálta a tökéletes módját a tiltakozásnak: a himnusz előtt ő is letérdelt mindenkivel, majd a himnusznál karokat összekulcsolva állt az egész csapat. Így a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad, legalábbis ezt gondolhatnánk, aztán persze majd ez is problémákat fog okozni és felháborodást fog kelteni valamilyen más indok miatt.